155365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 16.511 R. P. antibiotikum és összetevői előállítására

17 155365 18 Ha Pridham módszerének [J. Bacteriology 56, 107—114 (1948)] elvei szerint járunk el, a Streptomycés hygroscopicus var. tepidalitus DS 21 338 törzs közepes mértékben vagy jól hasznosítja szénforrásként a következő vegyületeket: arabinóz, glukóz, levulóz, mannóz, maltóz, szacharóz, trehalóz, dextrin, keményítő, glikogén, glicerin. Nem hasznosulnak vagy csak gyenge és jelentéktelen fejlődést tesznek lehetővé a következők: xilóz, ramnóz, galaktóz, szorbóz, laktóz, raffinóz, inulin, eritrit, adonit, dulcit, mannit, szorbit, inozit. Annak megítélésére, hogy milyen anyagok alkalmasak a Streptomyces hygroscopicus var. tepidalitus fejlődését lehetővé tevő nitrogén-forrásként, ugyancsak Pridham módszerének az elvét követtük, valamennyi esetiben szénforrásként glukózt alkalmazva, és a táptalajban az ammóiniumszulfátot különféle nitrogénvegyülettel helyettesítve. Ilyen körülmények között a Streptomyces hygroscopicus var. tepidalitus közepes mértékben vagy jól hasznosítja a következő vegyületeket: ammóniumszulfát, diammóniumhidrogénfoszfát, nátriumnitrát, adenozin, kaifemid, dl-aszparagin, glikokol, dl-alanin, dl-valin-, dl-aszparaginsav, l-i(+)-glutaminsav, lH(+)-arginin, l-{-f-)-lizin, dl-szerin, dl-treonin, 1^(—)-tirozin, dl-prolin, 1^(—)-hidroxiprolin, 1--i(—)-hisztidin; ugyancsak hasznosulnak a dl-fenilalanin és az 1-triptofán, de kissé késlekedve. Nem használhatók: nátriumnitrit, uracil, acetamid, szukcinamid, kreatin, kreatinin, szukcinimid, szarkozin, taurin és betain. A „Streptomyces lavendulae 22 097" törzset egy Franciaországban, Montévrainban (Seine-et-Marne) vett talajmintából és a „Streptomyces lavendulae 22 408" törzset egy Angliában Northampton vidékén vett talajmintából izoláltuk. 5 Mindkét törzs morfológiai sajátságai alapján a Streptomyces lavendulae fajhoz tartozik, ezért kapták az S. lavendulae 212097 és S. lavendulae 22 408 elnevezést. Lényeges sajátságaik összességében megegyez-10 nek az S. lavendulaenak egyrészt S. A. Waksman: „The Actomonycetes" című könyve 2. kötetében, a 234—235. oldalon, másrészt a „Bergey's Manual of Determinative Bacteorology" (7. kiadás, Baltimore, 1957) 780. oldalán leírtak-15 kai. A legjelentősebb különbség az új törzsek és az említett művekben leírt fajtípus között az, hogy az utóbbiak 37 C°-on fejlődnek optimálisan, ellenben az új törzsek fejlődése ezen a hőmérsékleten csaknem megáll. 20 Ezzel szemben a következő jellegzetességek indokolják az új törzseknek az S. lavendulae faj variációi közé való felvételét: Fekete melaninos pigment termelése alkalmas tirozinos közegben, valamint oldható barna pigment terme-25 lése a legtöbb szerves közegben, a spórás légi micélium jellegzetes szürkés rózsaszínű színe; a spóratermő szerv elrendezése, amely bizonyos polimorfizmust mutat, és az egyenes vagy enyhén hajlott spórahordozó fonalak mellett olyan 30 spórahordozó fonalakat termel, amelyek végükön visszahajlanak, vagy rövid, nagy átmérőjű (7—8 /x-ig) spirálisokká csavarodnak össze. Mindkét új törzs ovális vagy hengeres, lecsapott végű spórákat képez kb. 0,6—'0,8X1,0—1,2 ju 35 méretekkel. 9