155365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 16.511 R. P. antibiotikum és összetevői előállítására

155365 9 10 bői fekete bevonattá való átalakulása gyorsan követi a spóratermelés beérését; ezt a jellegzetességet különösen jól megfigyelhetjük a Hickey- és Tresner-féle agáron, a Pridham-féle zab-paradicsom-agaron, a Pridham-féle élesztő- 5 kivonat-agáron, valamint a Grundy-féle keményítő-agáron. A Streptomyoes hygroscopicus var. tepidalitus számos agaros táptalajon nem vagy alig spórázik, mindamellett a spóraképződés általában io javul talaj jelenlétében. H. D. Tresner és E. J. Backus borszínű pigment termelését közlik bizonyos körülmények között számos Streptomyoes hygrosoopicus törzs által. Ezt sikerült megfigyelni a 16 511 R. P. ts antibiotikumot termelő törzsnél is, különösen Gause-féle szintetikus agáron, kalciummalátos agáron és Pridham-féle keményítőagaron. A közeg természetétől függően megfigyelték, hogy a Streptomyoes hygroscopicus var. tepida- 20 litus sárgától barnáig terjedő oldható pigmenteket termel a Streptomyces hygroscopicus fajhoz tartozó törzsek által termelt oldható pigmentek sorozatában; mind amellett megjegyzendő, hogy bizonyos körülmények között a ter- 25 melt pigmentek elég sötét színűek, olykor sötétebbek, mint a Streptomyces hygrosoopicus változatai zömére leírtak. Ezenkívül, ellentétben a Streptomyces hygroscopicusnak S. A. Waksman: „The Actinomyces" 20 című könyvében található leírásával, a Streptomyces hygroscopicus var. tepidalitus zselatinon barnássárga oldható pigmentet termel, nem savanyítja meg a tejet, és nagy mennyiségben termel kénhidrogént. Spórái nem oválisak, ha- ;s nem rövid henger alakúak vagy minden irányban azonos méretűek, csonka végződéssel. Mind amellett a 16 511 R. P.-t termelő mikroorganizmus és a H. D. Tresner és E. J. Backus által leírt Streptomyces hygroscopicus faj között 40 észlelt különbségek nem elég jelentősek ahhoz, hogy ezt a mikroorganizmust a Streptomyoes hygroscopicustól eltérő fajnak tekintsük, mert fő jellegzetességeikben azonosak. A Streptomyoes hygrosoopicus var. tepidalitus 45 spóratermő fonalai túlnyomórészt általában 1— 4 menetet hordó spirálisokban végződnek, habár olykor több menetű spirálist is megfigyelhetünk, vagy szintén ritkábban a spóratermő fonalak egyszerűen meghajlanak a végükön anélkül, 50 hogy teljes menetet alkotnának, vagy olykor a spirálisok lazák vagy kitekeredettek. Ezek a spóratermő fonalak vagy egyenként fordulnak elő az alapfonalak között, vagy több egyesítve . van egy fő fonál végén csokrot alkotva, vagy 55 több egyesül ugyanazon a fonálon fürt alakjában. A spórák rövid hengeresek vagy minden irányban azonos méretük lecsapott véggel, és méretük 0,4—0,6X0,6—0,8 /x. Amikor a spórahordozó fonalak öregedés következtében szét- 60 szakadnak, vagy egyenként szabadulnak fel, vagy néhány egységből álló csoportokba egyesülnek, megtartva ama kör töredékének alakját, amelyet a még meg nem érett fonálban leírtak. Mikroszkópi vizsgálatukból kitűnt, hogy 65 a spórahordozó szerv szerkezete azonos Pridham zab-paradicsom-agarján és Pridham keményítőagarján. Megvizsgáltuk a Streptomyoes hygroscopicus var. tepidalitus tenyésztési jellegzetességeit és biokémiai tulajdonságait agaros táptalajokon és a Streptomyces-törzsek vizsgálatára használatos táptalajokon, az agaros tenyészeteket ferde agáron létrehozva. Megfigyeléseinket az alábbi táblázatban közöljük. Egyéb jelzés hiányában ezek 2—3 hetes 26 C°-os tenyészetekre vonatkoznak jó fejlődési állapotban. Nagyszámú alkalmazott táptalajt S. A. Waksmannak az „The Actinomycetes" című művében Waltham, Mass, 1950) a 19,3—197. oldalon közölt előírások szerint készítettünk (ebben az esetben ezek „W"-vel és a The Actomomycetes című könyvben szereplő számukkal vannak a táblázatban megjelölve). A többi táptalajra való hivatkozások vagy a táptalajok összetétele a következő: ref. A K. L. Jones, J. Bacteriology 57, 142 '(1949). ref. B T. G. Pridham stb.: „Hickey and Tresner's Agar", Antibiotics Annual 1956— 1957, 947—953. o. ref. C T. G. Pridham stb.: „Yeast Extract Agar", Antibiotics Annual 1956—1957, 947—953. o. ref. D T. G. Pridham stb.: „Tomato Paste Oatmeal Agar", Antibiotics Annual 1956— 1957, 947—953. o. ref. E Grundy stb., Antibiotics and Chem. 2, 401 (1952). ref. F 0,5% pepton, 0,3% húskivonat, 0,5% tirozin, 2% agar, ref. G T. G. Pridham stb.: „Inorganic Salts— Strach Agar, Antibiotics Annual 1956— 57, 947—953. o. ref. H. Grundy stb., Antibiotics and Chem. 1, 310 (1951). ref. I Gause stb.: Zur Klassifizierung der Actinomyceten, VEB Gustav Fischer Verlag, Jena 1958, 14. o. ref. J megfelel a Wl összetételnek, de a 30 g szacharózt 15 g glicerin helyettesíti, ref. K „sima zselatin" készült a „Manual of Methods for Pure Culture Study of Bacteria" szerint, Soc. Amer. Bacteriologists Geneva, N. Y. II50—18. röf. L Manual of Methods for Pure Culture Study of Bacteria" Soc. Amer. Bacteriologists, Geneva, N. Y. II50—18. ref. M megfelel a WIS összetételnek, de a 3% szacharózt 1,5% glukóz helyettesíti, ref. N megfelel a W18 összetételnek, de szacharóz helyett a folyadékba részben bemerülő kis szűrőpapír csíkokat tartalmaz, erf. O a kénhidrogén termelés tanulmányozására H. D. Tresner és F. Danga által megadott közeg [J. Bacteriology 76, 239-^244 (1958)]. ref. P kereskedelmi lefölözött tejpor az előállító utasítása szerint felhígítva. 5