155355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakos területek mérésére

155355 3 4 még a fény 10—30%-át elnyeli a pillanatnyi minőségtől és a kémiai folyamatoknak az átlátszóságra gyakorolt hatásától függően, ami tetemes méréshibát okozhat. A találmány tárgyát képező megoldás rendelkezik a fototechnikai módszer előnyeivel annak hátrányai nélkül, továbbá rendelkezik azzal az igen előnyös tulajdonsággal, hogy a mérés folyamán létrejövő képátalakítás minősége azonnal látható és ellenőrizhető, ezáltal a mérés nagyon megbízható. A találmány tárgyát képező eljárás szerint a mérendő alakot mutató tárgyat egy képfelvevő kamerával és képvisszaadó készülékkel annak képcsövén ernyőjén leképezzük, a képvisszaadó készülékből — például a képcsövének fényvezérlő elektródájától — a demodulált videojelet közvetlen, vagy feszültségosztó közbeiktatásával egy impulzus-formáló és impulzus-tartam-összegező készülékbe vezetjük, az impulzus-formáló és impulzus-tartam-összegező kimenetével indikátort vezérelünk. A találmány szerinti eljárás folyamatainak egy példáját az 1. ábrával kapcsolatban ismertetjük. Az 1 tárgyon sötét környezetben látha'ó világos alakos terület képét az önmagában ismert 2 képfelvevő kamera átalakítja elektromos jellé. Ez a jel az önmagában ugyancsak ismert 3 képvisszaadó készülékbe, például televíziós vevőkészülékbe van vezetve, amelynek képernyőjén az alakos terület ugyancsak sötét környezetben világosan láthatóvá tesz. Az 1 tárgy, a 2 képfelvevő kamera és a 3 képvisszaadó készülék ilyen elrendezése önmagában ugyancsak ismert az ipari televíziós berendezésekből. A képvisszaadó készülék kontraszt- és fényerő-szabályozóját azonban a szokásostól eltérőleg úgy kell beállítani, hogy a kép annyira kontrasztos legyen, hogy a környezet képe fekete legyen, az alakos terület képe fehér legyen, és sem a fekete, sem a fehér részeken belül árnyalatok már ne legyenek megkülönböztethetők. A találmány szerint a képvisszaadó készülékből demodulált video-jelet, például a képcső fényvezérlő elektródájához vezetett jelet — amely rendszerint a képcső katódján van jelen — közvetlen, vagy egy feszülitségosztó közbeiktatásával kivezetjük és a 4 készülékbe vezetjük. A 4 készülék egy impulzus-formáló 'és egy impulzus-idő^összegező áramkört tartalmaz, mely utóbbinak kimenetéhez az 5 indikátor — például mutatós műszer — csatlakozik. Ez az elrendezés az ismertetett elemekkel és a fényerő- és kontraszt-szabályozók előbbiek szerinti beállítása mellett az ,1 tárgynak a soreltérítésnek megfelelő letapogatása folyamán keletkező, és a képvisszaadó készülék ernyőjén az alakos területet fehéren visszaadó fény- illetve ennek megfelelő elektromos impulzusok időtartamának összegét méri, ez az összidő azonban a képfelvevő kamera által megszabott és gyakorlatilag állandó sortávolság miatt a letapogatott világos alakos területtel, tehát a mérendő területtel arányos. A találmány szerinti eljárásnak előbb leírt foganatosítási módja sötét alapon világos mintájú alakos terület mérését valósította meg. Ha a 4 készülékben az impulzus-íormálóból ellenkező polaritása impulzusokat vezetünk az öszszegezőbe, és ezáltal nem az impulzusok tartama, hanem az impulzusok közötti szünetek tartama összegeződik, akkor az 1. ábra szerinti elrendezés a képvisszaadó készülék képernyőjén fekete részek területét fogja mérni, tehát az 1 tárgyon világos környezetben sötét alakos terület mérésére lesz alkalmas. Mivel sötétítő jel a kép- és sorváltásnál is rendeltetésszerűen jelen van, ez esetben ezeket is kimutatja az 5 indikátor, ami hitelesítéssel figyelembevéhető. A találmány szerinti eljárás másik foganatosítási módja szerint az 1. ábra szerinti elrendezésben a 2 képfelvevő kamerában a szokásossal éppen ellenkezően a video^modulátar és a képfelvevő cső közé beiktatott áramkör — például erősítő — fázisát megfordítjuk, ezáltal a 2 képfelvevő kamera a negatív tárgynak megfelelő jeleket ad a 3 készüléknek. Ekkor az esetben tűnik elő az alak a képernyőn fekete környezetben fehéren, ha az 1 tárgyon világos környezetben az alakos terület sötét minta. Ez esetben a 4 impulzus-formáló és impulzus-tartamösszegező készüléket az elsőnek említett módon, tehát nem az impulzus-szünet, hanem az impulzus-időtartam mérésének megfelelően kapcsolva, az 5 indikátor az 1 tárgyon a környezeténél sötétebb alakos területet fog mérni. Ez a foganatosítási mód a környezeténél sötétebb alakos terület mérésére jobb, mert a képváltás és sorváltás sötétítő jelei a mérést nem zavarják. A 4 impulzus-formáló és impulzus-tartam-öszszegező készüléktől megkívánt működés az, hogy a 3 képvisszaadó készülékből például időegység alatt érkező impulzusok összes tartamának idejével összefüggő — például azzal egyenesen arányos — feszültséget vagy áramot adjon az 5 indikátornak. Ez a feladat önmagában ismert áramkörök megfelelő összekapcsolásával megoldható, például a 2. ábrán látható kapcsolás szerint, ahol a 6 impulzus-normalizáló a beérkező impulzusokat a méréstől megkövetelt pontosságnak megfelelő hűséggel normalizálja, a normalizált kimenő-jel pedig a 7 összegező áramkörbe van vezetve, amely 7 összegező áramkör például működhet az önmagában ismert kondenzátoros integrálás elvén, ez esetben a 6 normalizáló áramkör állandó kimenőimpulzus amplitúdójú impulzus-formáló áramkör, vagy működhet az önmagában ugyancsak ismert digitális időmérés elve alapján, ez esetben a 6 normalizáló áramkör állandó kimenőjel-homlokmeredekségű impulzus-élesítő áramkör; és a 7 összegező áramkör kimenő jele van az 5 indikátorhoz vezetve. Ha a 7 összegező digitális elven működik, akkor célszerű az 5 indikátort is digitális elven kivitelezni. Az em-10 15 20 25 20 25 40 45 50 55 60 "9