155348. lajstromszámú szabadalom • Kommutátoros motor

155348 le. A 63b vezetékekben 65 rögzítő lécek (22. ábra) vannak beállíthatóan elrendezve, amelye­ket alul rézsútos 65a felület határol. Középső részén a 63 tartólapban kör alakú 63e nyílás van, amelyen át a rotorral egy dara­bot alkotó és a rotorral együttforgó 54d per­sely van átvezetve. Ugyanezen a nyíláson át hozzáférhető az 55 kollektor homlokfelülete. A 63e nyílás pereme rézsútos és az 55 kollektor közvetlen közelébe ér. 66 kefetartó szán kieme­lésekor tehát a keféket visszatartja. A 66 kefetartó szán részletei különösen a 18. és 19. ábrán láthatók. 66a szélei a 65 rögzítő lécek 65a rézsútos felületei és a 63b vezetékek rézsútos 63d felületei között a 63b vezetékekkel kapcsolódnak. A 66 kefetartó szán tengelyirányban nyitva van, amint ez a 66b hivatkozási számmal jelölt helyen látható, úgy hogy az 54d persely körül szabadon elhelyezhető. A 66 kefetartó szánon továbbá 66c fészkek vannak kialakítva, ame­lyek álul nyitottak és amelyekben az 55 kol­lektorra támaszkodó 67 kefék vannak elren­dezve. A rajzon négy fészket és négy kefét tüntet­tünk fel. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a szám csak példa jellegével bír. A 67 keféket 68 rugók 68a szárai (18. ábra) szorítják a kollektor lemezekre. A 68 rugók a 66 kefetartó szán 66d nyúlványaiban rögzített 69 csapokon vannak ágyazva. A szorító nyomást 70 csavarokkal szabályozzuk. A villamos kapcsolatot 71 vezetők (19. ábra) biztosítják, amelyek a 67 keféket váltakozva 72 kapcsokkal kötik össze. Ezek 73 vezetők út­ján 74 érintkezőkkel állnak kapcsolatban. A 74 érintkezők a 66 kefetartó szán végének köze­lében vannak rögzítve és üzemi helyzetben a 63 tartólap (21. ábra) 63c válaszfalának közelébe esnek. A 63c válaszfalon kétszeresen meghajlí­tott 75 szorító kapcsok (17. ábra) vannak elren­dezve, amelyek a 74 érintkezőkkel súrlódó kap­csolatban állnak. A 75 szorító kapcsokhoz 76 vezetékek (21. ábra) csatlakoznak. A 63 kefetartó szán üzemi helyzetében a vil­lamos áramkör folytonossága biztosítva van. A kefetartó szán ennek ellenére bármikor köny­nyen és gyorsan kiemelhető. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 66 kefetartó szán a 63b vezetékekben rugó­terhelésű 77 golyókkal van vezetve. Ezek a 66 kefetartó szán 66a peremeiben (19. ábra) ki­alakított központosító kúpos mélyedésekkel dol­goznak együtt. A 63 tartólap 63d vezetékeiben a 66 kefetartó szán helyzete például csavarok­kal biztosítható. Nyilvánvaló, hogy a kommutátoros motor fen­tiekben ismerte+ ett elrendezése lehetővé teszi "a kefék gyors cseréjét, mert ehhez mindössze a kefetartó szánt kell leemelni és új kefékkel ellátott másik szánnal kicserélni. A keféket a műhelyben állíthatjuk be, cserélhetjük, tisztít­hatjuk. Ugyanitt szabályozhatjuk a keféket le­szorító erőt, anélkül hogy magát a motort az üzemből ki kellene vonnunk. A találmány szerinti kommutátoros motor elektronikus vezérlésének példakénti kiviteli alakja kapcsolási vázlatban a 15. ábrán látható. 40 hálózat egyfázisú áramát szárazegyenirányító, nevezetesen 39 hídikapcsolásban sziliciumdiódák egyenirányítják. Ez a hídkapcsolás 41 vezérelt diódát vagy tiratront táplál, amely az M elekt­romotor vezérlő áramát szolgáltatja. Az M motor tápáramikörébe 42 határoló kapcsolás van iktat­va. Ennek 43 kimenetén jel lép fel, ha a 41 vezérelt dióda által szolgáltatott áram erőssége előre meghatározott értéket meghalad. Az M motor 45 kefefészkei, például a 3. és 4. ábrán látható 29 fészkek feszültségszabályozió 44 kap­csolással vannak összekötve, amely biztosítja, hogy a feszültség lényegében arányos az M motor forgássebességével. A kívánt sebességet például a kívánt sebességgel arányos feszült­séget szolgáltató poteniciométerből álló 46 kap­csolással állíthatjuk be. 47 hivatkozási számmal differenciál erősítőt jelöltünk. A 47 erősítőnek három 4.8, 49, 50 bemenete van. Ezek közül a 48 és 49 bemenet a 46, illetőleg 44 kapcsolás ki­menetével van összekötve. Az 50 bemenet vi­szont a 42 határoló kapcsolás 43 kimenetére csatlakozik. A 48, 49 bemenetekre érkező jelek­ből származtatott differencia jelet a 42 határoló kapcsolás kimeneti jele csökkenti, ami az M motor terhelő áramának csökkenését vonja ma­ga után. A 47 egység kimenő jele, vagyis a differencia jel 51 tranzisztort táplál, amely vi­szont a 41 diódát vezérli. A 15. ábra szerinti kapcsolás ily módon biz­tosítja, hogy az M motor forgássebessége auto­matikusan és igen gyorsan igazodik a 46 egy­séggel beállított értékhez. Ha az M motor fordulatszám tartományának igen nagynak és a fordulatszámnak igen stabil­nak kell lennie, annak ellenére, hogy a hálózati feszültség és/vagy a motort terhelő nyomaték változik, a 15. ábra Z—Z vonalától jobbraeső kapcsolás a 16. ábra szerint alakítható ki. Itt az M motor forgássebességével arányos feszült­séget 44a tachométer dinamóra adjuk. Ennek rotorját az M motor rotorja hajtja, amit a raj­zon 52 vonallal érzékeltettünk. A 44a tacho­méter dinamó feszültségét sem az M motor saját ellenállása, sem a vezérlő áramkör jel­lemzői nem befolyásolják, így tehát ez szigo­rúan arányos az M motor forgássebességével. A feszültséget 53 tachométerrel állítjuk be. Szabadalmi igénypontok: 1. Kommutátoros motor, amely rotorból és sztátorból áll, a rotornak tekercselése és leme­zes kollektora van, amelyek műanyag bevonat­ba vannak ágyazva, a sztátornak háza, kefe­tartója, a motor gerjesztő pólusait hordozó külső része, valamint perselyen szabadon futó vagy a házon rögzített belső része van, azzal jellemezve, hogy a rotor (1; 54) kúposán van kialakítva és a rotor tekercselését (2; 54a) a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents