155329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolin-származékok előállítására
5 további 30 percig keverjük, mialatt olajos kiválás eszlelhető. A reakcióidő letelte után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk s a maradékhoz 15 ml vizet adunk. Az így kapott kristályos 2-i(2, , i 6'-dikló:rfenil)-amino-/j 2 -imidazolint leszívatjuk, vízzel pH 7-ig mossuk, és 40 C°-on levegőn megszárítjuk. Termelés 3,9—4 g, 84,7— 87%. 3. példa: 10 10 g fenil-izoeián-dikloridot [J. Org. Chem. 29, 1614 (1964)] 40 ml éterben oldunk, majd -f-5 — 10 C°-on 25 g etiléndiamin 120 ml ét er es oldatába csepegtetjük. Ezután 30 percig szobahőfokon keverjük, majd vákuumban az oldószert lepároljuk. A maradékot diklórmetánnal felvesszük, kevés vízzel mossuk, megszárítjuk és az oldószert lepároljuk. Az olajos maradékot izopropiléterrel eldolgozva kristályos 2-fenil-amino-J2-:imidazolint kapunk, op.: 131—134 C°, termelés 7 g, 75,7%. A terméket sósavas absz. alkohollal alakíthatjuk át sósavas sóvá, op.: 213—215 C°. A -A 25 4. peida: 12 g p-tolil-izocián-diklorid 48 ml éterben készült oldatát 0 C°-on keverés közben 30 g etiléndiamin 150 ml éteres oldatába csepegtetjük. Ezután 30 percig +20 C°-on keverjük, majd az oldószert ledesztillálj ük és a maradékhoz 30 ml vizet adunk. Az így kapott kristályos 2-(p-tolil)-amino-zl^imidazolin 123—127 C°-on olvad, termelés 7,5 g, 67,5%. A bázis savanyú oxálsavas sója 153—155 C°-on olvad. A p-tolil-izociánKiikloridot p-tolü-izotiocianátból állíthatjuk elő a fenil-izocián-diklorid analógiájára. Fp.: 77—81 C°/3 mm, termelés 94%. 40 5. példa: 15 g etiléndiamin 150 ml éterben készült oldatába keverés közben +5—10 C°-on hozzácsepegtetjük 6,7 g 2-jnetoxi^5-klór-J fenil-izocián- 45 -diklorid 24 ml éteres oldatát. Ezután egy órát -f-,20 C°-on keverjük, majd vákuumban az oldószert lepároljuk. A maradékot diklórmetánban oldjuk, az oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A kristályosan visszamaradó 2-(2'- 50 -metoxi-5 '-'klór-f enil) ^amino-zP-imidazolin 143— 147 C°-on olvad. Termelés 4,4 g 70%. A bázis alkoholos közegben készült savanyú oxálsavas sója 168—171 C°-on olvad. Az új 2-metoxi-5-klór-fenil-izocián-jdikloridot 55 ez alábbi módon állíthatjuk elő: 20 g o-imetoxifenil-izotiocianátot [J. Org. Chem. 29, 3099 (1964)] 100 ml széntetrakloridban oldunk, 0 C°-on 4 órán át klórgázt vezetünk bele, majd vákuumban frakcionáljuk, fp.: 60 99—104 C°/ll mm. Az ebből végtermékként nyert imidazolin IR spektruma alapján megállapítottuk, hogy az izociándiiklorid képződése mellett a benzolgyűrű az 5-ös helyzetben megklórozódott. gg 6 6. példa: 30 g etiléndiamint 150 ml éterben oldunk, és 0 C°-on keverés közben hozzácsepegtetünk 12 g 3-klór-4-metoxi-fenil-izociándikloridot. Ezután szobahőfokon 30 percig keverjük, majd az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékhoz 30 ml vizet adunk és a kapott kristályos 2-.(3'-klór-4'-metoxi^fenil)-amino-zl2 -imidazolint leszűrjük és szárítjuk, op.: 175-^179 C°, termelés 8 g, 70%. A termék absz. alkoholos közegben előállított savanyú oxálsavas sója 165—169 C°~on olvad. A 3-klór-4-metoxi-íenil-izociándiklorid előállítása az 5. példában leírtakhoz hasonlóan történik. Fp.: 140—142 C°-/2 mm. A belépett klór helyzetét a végtermékként nyert imidazolin NMR spektruma alapján állapítottuk meg. 7. példa: 13 g p-nitrofenil-izocián-diklorid [J. Org. Chem. 74, 861 (1962)] 50 ml éteres oldatát +5 — 10 C°-on keverés közben hozzácsepegtetjük 30 g etiléndiamin 150 ml éteres oldatához. Utána szobáhőfokon 30 percig keverjük, majd az oldószert iedesztiiláljuk és a maradékhoz 30 ml vizet adunk. A kapott narancssárga kristályokból álló 2-í(p-nitrofenil)-amino-zJ2-imidazolin 212—215 C°-on olvad. Termelés 9 g, 73%. A bázist sósavas absz. alkohollal kezelve állíthatjuk elő a 255—258 C°-on olvadó klórhidráiot. 8. példa: 5 g etiléndiamin 25 ml éterben készült oldatához keverés közben +10—15 C°-on hozzácsepegtetjük 2,4 g m-trifiuormetil-fenil-izociándiklorid 8 ml éteres oldatát. Ezután egy órán át 20 C°-on keverjük, az oldószert vákuumban lepároljuk, majd az olajos maradékhoz 20 ml vizet adunk. Az átkristályosodott 2-i(m-trifluormetil-fenil)-amino-zl2 -imidazolin 124—125 C°-on olvad. Termelés 2 g, 88%. A bázis absz;. alkoholos közegben előállított oxalátja 241—244 C°-on olvad. A kiindulási termékként felhasznált m-trifluormetil-fenilizociándikloridot az alábbi .módszerrel állíthatjuk elő: 16,1 g m-trifluormetilanilint 35—40 C°-on hozzáadagolunk 20,4 ml ecetsavanhidridből és 8,6 ml 98%-os hangyasavból készült vegyes anhidridhez, majd 5 órán át +35 C°-on keverjük. Lehűlés után a tiszta oldathoz 80 ml vizet adunk és metilénkloriddal kirázzuk. Az oldószer lepárlása után kapott olaj 5 mm-en 146—1150 C°on desztillál. Termelés 18,45 g, 97%, az így nyert N-formil-m-trifluormetil-anilin szobahőfokon átikristiályosítjúk. 18,9 g fenti forrnál vegyületet +10 C°-on 60 ml tionilklorid és 13,5 g szulfurilklorid elegyébe adagolunk, majd 8 órán át szobáhőfokon keverjük, s a kapott oldatot éjszakai állás után vákuumban frakcionáljuk. Fp.: 83—84 C°/5 mm. Termelés 16,7 g, 70%. 3
