155329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolin-származékok előállítására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. I. 19. (GO—1003) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1968. IV. 30. Megjelent: 1969. VII. 10. 155329 X^/oí e j ti r a *, Szabadalmi osztály. 12 p 6—10 Nemzetközi osztály: C 07 d2 Decimal osztályozás: Feltalálók: Dr. Toldy Lajos vegyész, Dr. Rados Márta vegyész, Budapest Tulajdonos: Gyógyszerkutató Intézet, Budapest Eljárás imidazolin-származékok előállítására A találmány tárgyát új eljárás képezi az I általános képletű zl2-imidazolinszármazékok és azok savaklkai képzett addíciós sóinak előállítására. Az I képletben A és B jelentése: hidrogén, 5 1—4 szénatomszámú egyenes vagy elágazott szénláncú alkilcsoport, valamint halogén, alkoxi-, trifluormetil-, és nitrocsoport. Az I képletű imidazolinszármazékok ismert képviselőinek előállítása az e célra általánosan JQ haszálatos módszer szerint úgy történik, hogy a megfelelő anilmszármazékfoól N-fenil-tiokarbamidot, illetve ebből N-fenil-S-alkil-izotiokarbamidot képeznek, melyeket etiléndiaminnal reagáltatnak. 15 így írják elő például a 2H(;2',5'-diklórfenil)-amino-zfs-imidazolint (2.1898.426, sz. amerikai szab.) és a 2^2, ,6 , -diklóríeml)^ammo-A z -imidazolint (6.411.516, sz. holland szab. bej.), mely vegyületek vérnyomáscsökkentő hatásúkról is- 20 méretesek [lásd pl.: Arzneimittelforschung, 16, 1038 (1:996)]. Azt találtuk, hogy az I általános képletű zl^imidazolinszármazékok az ismertnél előnyö- 25 sebben, nagy tisztaságban és kitűnő termelési hányaddal állíthatók elő oly módon, hogy az N-f enil-tiökarbamidok, illetve az N-f enil-S-alkil-izotiokarbamidok helyett, a II általános képletű fenilizociándikloridokat — ahol A és B ?n jelentése a fenti — reagáltatjuk etiléndiamin -nal. E reakció az N-fenil-tiokarbamidok illetve az N-fenil-S-alkil-izotiokarbamiidok alkalmazáséval — pl.: a 2-(2','6'-diklórfenil)-1 amino-z/ 2 -imidazolin előállítása esetén — elérhető mintegy 5—28%os termeléssel szemben i(6.411.'516, sz. holland szab. bej.), 80—90% körüli hozamot biztosít. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy a folyamatban nem képződnek az ipari megvalósítást körülményessé tevő mérgező merkaptánok. A reakciót célszerűen az etiléndiamLn. feleslegével végezzük, előnyösen valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. éterben, benzolban, diklóretánban vagy etilacetátban. A két komponens általában enyhe kísérleti körülmények között, már szobahőmérsékleten is reakcióba lép, a reakció teljessé tételére azonban esetenként enyhe hevítést alkalmazhatunk. Az így nyert I általános képletű vegyületeket, amelyeknek a reakció során klórhidrátja keletkezik, adott esetben átalakíthatjuk valamely, a terápiás alkalmazás szempontjából megfelelő más sóvá is, így például szulfáttá, laktatta, citráttá, tartaráttá, szukcínáttá, maleáttá, fumaráttá stb. Az eljárás további előnye, hogy a kiindulási vegyületként alkalmazott II általános képletű 155329
