155321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfor-, foszfon, illetve tionofoszfor-, -foszfonsavészterek előállítására
3 vázlaton R1; R 2 és X szubsztituensek jelentése a fentiekkel egyező, míg Hal egy halogénatomot képvisel. Rj szübsztituens célszerűen metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-íbutil-, izobutil- vagy szék.- 5 butil-gyök; B^ célszerűen metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-gyök, X célszerűen kénatom és Hal pedig klóratom lehet, míg a cián-csoportok előnyösen a fenil-gyűrű 2- vagy 4--helyzetében vannak. 10 A találmány szerinti eljárás lefolytatásához szükséges a-oximino-vegyületeiket, pl. az ^-oximino-2-cián-fenilecetsavnitrilt, ennek 4-izomerjét, valamint a vegyületek sóit a szakirodalom korábban nem ismertette, a felsorolt vegyületek 15 azonban a megfelelő ciánbenzilkloridokiból analóg eljárásokkal előállíthatók. A találmány szerinti reakciót célszerűen valamely oldószer vagy hígítószer jelenlétében végezzük. Erre a célra főként az alacsony forr- 20 pontú alifás ketonok és nitrilek, mint aceton, metiletilketon, metilizopropilketon, metilizobutilketon, acetonitril és propionitril, adott esetben azonban klórozott aromás vagy alifás szénhidrogének, pl. benzol, toluol, xilol, klórbenzol, 25 metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, monoklóretilén, diklóretilén vagy triklóretilén is használható. Ha pedig a megfelelő (tiono)-foszfor-.(-on)-savészter-halogenidek reakcióképessége lehetővé teszi, akkor a reakciót vizes közeg- 30 ben is lefolytathatjuk. A találmány szerinti eljárásnál az a-oximinociánfenilecetsavnitril sóit is felhasználhatjuk kiindulóanyagként. Sószármazékként főként az alkálifém és földalkálifém sók, azonban egyes ;>,•> esetekben a nehézfémsók is (pl. ezüstsó) felhasználást nyerhetnek. A sószármazékok helyett hasonló jó eredményt biztosít a megfelelő szabad a-oximino-származékok kiindulóanyagként való felhasználása is, ilyen esetben azonban a 40 reakciót savkötő anyagok jelenlétében végezzük. Savkötő anyagként elsősorban alkálifémkarbonátokat és -alkoholátokat, mint káliumvagy nátriumkarbonátot és -metilátot, illetve -etilátot, esetleg tercier bázisokat, pl. trietil- 45 amint, dietilanilint vagy piridint használunk. A találmány szerinti reakció széles hőmérséklettartományban kivitelezhető. Általában szobahőmérsékleten vagy gyengén emelt hőmérsékleten, célszerűen pedig 20 C° és 40 C° között 50 dolgozunk. Mivel a találmány szerinti reakció többé-kevésbé pozitív hőszínezettel zajlik le, így a reakció kezdetén gyakran szükségessé válik az, hogy a reakcióelegyet kívülről hűtsük. A reakció lefolytatásánál az is előnyösnek bizonyult, 55 ha a reakciókomponénséket a reakció teljessé tétele céljából még hosszabb ideig (0,5—3 óra hosszat vagy éjjelen keresztül) adott esetben gyenge melegítés közben keverésben tartjuk. Az eljárással előállított termékek többnyire 60 színtelen vagy legfeljebb halványsárga színű vízold'hatatlan olajok, amelyek még erősen csökkentett nyomáson is csak kisebb mennyiségben desztillálhatok, mivel hosszabb hőbehatásra érzékenyek. A termékek részben színtelen kris- $5 4 tályos vegyületek formájában is előállíthatók, amelyeket a szokásos oldószerekből vagy oldószerelegyekből történő átkristályosítással könynyen tovább tisztíthatunk. Az eljárással előállítható új (tiono)-foszfor-(-foszfon)-savészterek a melegvérűekre gyakorolt rendkívül csekély toxicitásuk mellett kiváló és gyors hatású biocid, főként rovarirtó és atkairtó hatékonyságúak. A termékek így eredményesen használhatók a növényvédelemben a káros szívó és harapó rovarok, kétszárnyúak és atkák (Acari) ellen. A szívórovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), mint a zöld őszibaraeklevéltetű (Myzus persicae), a fekete bab- (Doralis fabae), zab- (Rhopalosiphum padi), borsó(Macrosiphum pisi) és burgonyatetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribiszkepók (Cryptomyzus korschelti), almaliszt- ((Sappaphis mali), lisztes szilva (Hylopterus arundinis) és fekete cseresznyetetű (Myzus cerasi), ezenkívül a pajzstetű és ragadótetvek (Coccina), pl. oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és Lecanium hesperidum, valamint a Pseudococcus maritimus; a hólyagosláibúak (Tihysanoptera), mint a Hereinotlhripa femoralis és a poloskák, pl. répa(Piesma quadrata), gyapot- (Dysdercus intermedius), házi- (Cimex lectularius), rabló- (Rhodnius prolixus) és Chagaspoloska (Triatoma infestans), továbbá a kabócák, mint az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A harapórovarokhoz tartoznak elsősorban a pillangóhernyó (Lepidoptera), mint a káposztamoly '(Plutella maculipennis), a gyapjaspille (Lymantria dispar), aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűsszövőpille (Malacosoma neustria), továbbá a káposzta- (Mamestra brassicae) és vetőmagtoagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposztapillangó (Pleris brassicae), a kis téli araszolólepke (Cheimatobis brumata), sodrópille (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és egyiptomi gyapotbogár (Prodenia litura), továbbá a szövő(Hyponomeuta padella)', liszt- (Ephestia Kühniella) és nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A harapórovarokhoz tartoznak a bogarak (Coleoptera), pl. a gabona- (Sitophilus granarius = = Calandra granaria), burgonya- (Leptinotarsa decemlineata), sóska- (Gastrophysa viridula), tormalevél- (Phaedon cochleariae), fényes repce(Meligethes aeneus), málna- (Byturus tomentosus), étkezési báb- (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), szalonna- (Dermester frischi), Khapra- (Trogoderma granarium), vörösbarna rizsliszt- (Tribolium castenaeum), tengeri (Calandra vagy Sitophilus zeamais), kenyér- (Stegöbium paniceum), közönséges liszt- (Tenebria molitor) és mezei-bogár (Oxyzaephilus surinamensis), továbbá a talajban élő férgek, mint pl. a drótférgek (Agrkrtes spec), cserebogárpajor (Melolontha melolontha); a svábbogarak, mint a német- (Blatella germanica), amerikai- (Periplaneta americana), Madeira- (Laucöphaea vagy Rhyparobia madeiráé), a keleti- (Blattá orien.2
