155277. lajstromszámú szabadalom • Nyomó- és támasztószerkezet különösen szemenkénti vetőgéphez

155277 5 6 csolódik a 13 béklyóhoz, mely a 7 tartócsövet fogja körül. Ha a 6 villát a 4 hajtótengelyen csúsztatjuk, úgy a 12 támasztóemelőt is csúsztatni kell a négyszög-keresztmetszetű csőhöz képest. Erre a célra 14, 15 szorítódarabokat alkalmazunk, melyek az 1 csövet dörzskapcsolással fogják körül. A 14 szorítódarabon 16 furat van, melyen a 12 támasztóemelő hatol át. A furat két oldalán elhelyezett 17, 18 nyomórugók és az azokkal együttműködő 19, 20 állítóhüvelyek, melyek a 1:2 támasztóemelőn állíthatók, lehetővé teszik a gép váza által a 7 tartócsőre gyakorolt nyomás szabályozását. Ennek folytán amennyiben a vetőszerkezetre a talaj nyomást gyakorol ez a nyomás a 7 tartócsövön a 12 támasztóemelőn és a 17 rugón keresztül az 1 csőre, vagyis a gép állványzatára vivődik át. A vetőszerkezetet a gépállvány súlya által kifejtett nyomás terheli és ezt a terhelést a 17 rugó segítségével csökkentjük, ami lehetővé teszi a 9 vetőszerkezethez tartozó 21 vetőcsoroszr lyána'k a talajba való biztos behatolását. Szokványos módon a 9 vetőszerkezet a magvak befogadására alkalmas 22 tartályt és a pontosan nem szemléltetett 23 vetőkereket foglalja magába, mely önmagában ismert módon mélyedésekkel van kiképezve, melyek a 'magvakat egyenként a 21 vetőcsoroszlya által húzott barázdába juttatják. Az eddig alkalmazott és a 9 vetőszerkezet előtt elhelyezett támasztógörgő helyett 24 nyomógörgőt alkalmazunk, mely a 9 vetőszerkezet után van elhelyezve. A 25 laposvas keret a szabadon forgó görgő ágyazására szolgál és a 9 vetőszerkezet 27 házának 26 tengelye körül forgathatóan van elhelyezve. A 25 keret a 27 házon túl nyúlik és a 28 csavarorsó segítségé-, vei a 7 tartócsőre támaszkodik. Ilyen módon a 28 csavarorsó forgatásával a keretet pontosan és igen finoman állíthatjuk be és a 9 vetőszerkezetnek a talajtól való távolságát, ill. a 21 vetőcsoroszlyának a talajba való behatolási mélységét szabályozhatjuk. Ha a gép vázára támaszkodó 11 támasztó-emelő a 21 vetőcsoroszlyának a talajba való behatolását biztosítja, úgy másrészről a 24 támasztógörgő a behatolási mélységet határolja. Ekkor a gép súlya a 17 nyomórugón, a 12 támasztóemelőn, a 7 tartócsövön, a 28 csavarorsón, ill. a 27 házon és a 25 kereten keresztül a 24 nyomógörgőre hat. Lazább talaj esetén a nyomást a 18 nyomórugónak a 12 támasztóemelőn való előfeszítésével csökkenthetjük. Az eddigi gyakorlattal ellentétben tehát nem csupán a nyomógörgő önsúlya végzi a mag kellő benyomását, hanem a gép vázának teljes súlya is. A találmány szerinti vetőgép 21 vetőcsoroszlyája különleges kiképzésű és egy mellső zárt, hegyes 30 végben végződik, melyen alsó részén ék alakú 31 toldat és kés alakú 32 vágóék van. A vetőcsoroszlya mellső 30 hegyes végén két hátrafelé nyúló 33 lemez van megerősítve, melyek ék alakban tágulnak. A vetőcsoroszlya 31 és 3í2 része ék alakban hasítja a talajt és ék alakú barázda keletkezik, amelybe a vetőkerékből kilépő magvak egyenként- hullanak bele. Mivel a vetőkerék és az ék alakú barázda között csak igen kis távolság van, az oldalirányú eltolódások a magok beesésekor kiegyenlítődnek és azok mindenkor a barázda fenekére jutnak, tehát egyvonaiba kerülnek a talajba. Ugyancsak kiküszöböljük az egyes magoknak a barázda hosszában való elgurulási lehetőségét is, mivel a magokat lenyomjuk. Ilyen módon az egyes barázdákban a magok között egyenlő távolságokat biztosítunk és ugyanakkor az egyes barázdák közötti távolság is azonos. Az ék alakú kialakítású barázdában a vetőmagvak lenyomására szolgáló 24 nyomógörgő is teljes hatást tud kifejteni. Ez a nyomógörgő a 34 gumiabronccsal van ellátva. Szükség szerint a 24 nyomógörgő mindkét oldalán 35 támasztóhengerek segítségével támasztást biztosíthatunk és így a magvakat lenyomó szerv háromrészű. Ezek a szélesebb 35 támasztóhengerek kúpos kialakításúak, lényegileg támasztófunkciót töltenek be és nagyobb átmérőjű végükkel csatlakoznak a 24 nyomógörgőhöz. Az egyszerűen beillesztésre kialakított tengelyen a hengereknek egyszerű áthelyezésével, távolságtartó hüvely közbeiktatásával rést képezhetünk ki és a támasztógörgők olyan elrendezésben is alkalmazhatók, hogy együttesen homorú görgőt alkotnak. A magvakat előnyösen a keskeny nyomógörgő segítségével közvetlenül nyomjuk a barázda még nedves szakaszába és ily módon az ott jelenlevő téli nedvességet a magok csírázása szempontjából kedvezően kihasználjuk. A 34 gumiabronccsal kiképzett görgőhöz a talaj már nem tapad hozzá és ily módon kaparóvas alkalmazása felesleges. Ennek következtében már kevéssé kötőképes talajok esetében is keskeny görgő alkalmazása előnyös. A vetett magvak egyenlőtlen mélységbe történő elhelyezkedését biztosan elkerüljük, mert a támasztó és a magokat lenyomó szerv a 24 nyomógörgő két oldalán széles, kúpos kialakítású 35 támasztóhengereket is tartalmaz. Ennek segítségével a lenyomott talajsáv szélességét is növeljük. Olyan esetekben, amikor a keskeny nyomógörgő nagy fajlagos nyomásának alkalmazása — így pl. kötött talajok esetében — nem ajánlatos, a keskeny görgőt el is hagyhatjuk, és így az említett szerv a 35 támasztógöirgők domború kialakításával meghatározott nyomás kifejtésére alkalmas. Különösen kötött nedves talajok esetében a 35 támasztógörgők közötti hézag kialakításával dolgozhatunk és ennek során a görgők között a le nem nyomott szakaszon a cserepesedés kisebb mértékű lesz, ill. az esetleg már keletkezett cserepesedést feltörjük és ily módon a csírák számára a talaj felszínén való áthatolást megkönnyítjük. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 ?