155262. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenotiazinszármazékok előállítására
11 ból, 9,'9 g 4-hidroxi-4-(!l-metil-2-oxo-3-pirrolidinil)-piperidinből és 20,7 g káliumkarbonátból 250 ml vízmentes xilolban. Átlátszó üvegszerű tömeg. Infravörös színképe i(CH2 iCl 2 ): jellegzetes vo- 5 nalak 1667 cm^-nel (C = O) és 3400 cm^-nél (OH) Ultraibolya színképe (CH3 jOH): elnyelési maximumok 253,5 nm-nél (log £ 4,41) és 308 nm-nél 10 (log s 3,66) 1:2. példa: 15 2-Klór-10-(i3-([4-hidroxi-4-/l-metil-2-oxo-3--jpirrolidiniV-piiperidinoJ-propilJ-fenotiazin Nátriumamidnak cseppfolyós ammóniás szuszpenziójába (készült 2,4 g nátriumból kb. 700 20 ml cseppfolyós ammóniában) részletekben 11,9 g 2-klór-4fenotiazint adagolunk, a reakciókeveréket 2 óra hosszat keverjük., majd hozzácsepegtetjük 14,0 g nyers l-<(3-iklórpropil)-4-hidroxi-4-j(l-:metil-2r-oxo^3-pirrolidinil)-piperidinnek 25 70 ml vízmentes benzollal készült oldatát. Az ammóniát elpárologni hagyjuk, 400 ml toluolt adunk hozzá, majd jéghűtés közben 200 ml 20%-os ammóniumklorid-oldattal elbontjuk, a szerves fázist elválasztjuk, és a vizes réteget 3 Q toluollal ismét extraháljuk. Az egyesített toluolos kivonatokat vízzel semlegesre mossuk, és 10%-os borkősavoldattal extraháljuk. A savas kivonatokat káliumkarbonáttal meglúgosítjuk, és a felszabadult bázist benzollal extraháljuk. 35 MagnéziumszuMát fölött való szárítás után a benzolt elpárologtatjuk. A maradékból acetonból való átkristályosítás után tiszta 2-klór-10-^(3^[4-hidroxÍj4-/l-metil-i2-oxo^3-pirrolidiml/-piperidino]-propil)-fenotiazint kapunk. Olva- 40 dáspontja 122—124°. A kiindulási anyagként szükséges l-j(3-klórpropil)-4-hidroxi-4J(il-metil-2-oxo-'3-pirrolidinil)-piperidint a következőképpen állítjuk elő: 45 19,8 g 4-hidroxi-4-i(l-metil-2-oxo-3-pirrohdinil)-piper idinnek 50 ml vízmentes benzollal készült oldatába jéghűtés és erős keverés közben ammóniát vezetünk, és ugyanakkor hozzácsepeg]tetjük 31,5 g l-bróm^S-klórpropánnak 30 50 ml vízmentes benzollal készült oldatát. Ezután 20%-os sósavat adunk a reakciókeverékhez kongósavas reakcióig, a vizes fázist elválasztjuk, és káliumkarbonáttal meglúgosítjuk. A felszabadult bázist benzollal extraháljuk. A 55 benzolos kivonatnak megnéziumszulfát fölött való megszárítása és az oldószer elpárologtatása után nyers l-(3-klór-propil)-4-(hidroxi-4--(l-metü-2-oxo^3-pirrolidinil)-piperidint kapunk halványsárga olaj alakjában. 60 13. példa: 2rjaór-10-J(3-|[i4-(hidroxi-!4-/l-metil-2-oxo-3--pirrolidinil/-piperidino]-propil)Hfenotiazin 65 12 4,65 g 2-klór-10-4(3-etoxikarbonüoxipropil)-íenotiazin és 2,54 g 4-hidroxi-4-í(l-metil-2-oxo-3-pirrolidinil)-piperidin keverékét 6 óra hoszszat 180°-on hevítjük. A lombik tartalmát benzolban oldjuk, többízben vízzel extraháljuk, és a továbbiakban a 12. példában leírt módon járunk el (borkősavas extrakció). A nyerstermékből acetonból való átkristályosítás után tiszta 2-klór-10-J(3-![4-hidroxi-4-/!l-metil-2-oxo--3-pirrolidiml/-piperidiino]-propil)-!fefnotiazinit kapunk 12'2—123,5° olvadásponttal. A kiindulási anyagként szükséges 2-klór^l0--(3i-etoxikarboniloxipropil)-'fenotiazint a következőképpen állítjuk elő: 29;'2 g 2-klór-10^(:3-hidroxipropil)-fenotiazm, 10,i8 g klórhangyasavas etilészter és 6,8 g nátriumetilát keverékét 400 ni vízmentes toluolban 24 óra hosszat keverés közben forraljuk. Ezután híg sósavat adunk hozzá enyhén savanyú reakcióig, a szerves fázist dekantáljuk, magnéziumszulifát fölött megszárítjuk, az oldószert elpárologtatjuk, és a maradékot 20-szoros mennyiségű alumíniumoxidon kromatograífáljuk. Benzol és petroléter 1 : 4 arányú elegéével eluálva nyers 2-klór-10-(3-etoxikarboniloxipropi^-fenotiaziint kapunk sűrűn folyó olaj alakjában. 14. példa: 2-Klór-10-(3-lt4-hidroxi-4-/:l-metil-2-oxo-3--pirrolidinil/-piperidmo]-propil)-fenotiazin 3,0 g 2-klórfenotiazm-lO-karbonsavklorid, 2,6 g l-(3-hidroxipropil)^hidroxi-4-(ri-metil-2-oxo-3-pirrolidinil)-piperidin és 4,d g káliumkarbonát keverékét 100 ml vízmentes toluolban keverés közben 17 óra hosszat forraljuk. A szervetlen alkotórészeket kiszűrjük, a szűredéket háromszor vízzel extraháljuk, magnéziumszulfát fölött megszárítjuk, és az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot nagyvákuumban 0,5 g rézpor jelenlétében 3 óra hosszat 190°-on hevítjük, majd a lombik tartalmát 200 ml toluolban felvesszük, Hyflonon átszűrjük, és a szűredéket vízzel extraháljuk. A szerves fázist magnéziumszulfát fölött megszárítjuk, szárazra pároljuk, és a maradékot acetonból átkristályosítva tiszta 2-klór-10-J (3-i[4-hidroxi-4--/l-metil-2-oxo-^3-pirrolidinil/-piperidino]-propil)^fenotiazint kapunk 122—123,5° olvadásponttal. A kiindulási anyagként szükséges l-(3-hidroxipropü)-4^idroxi^-i(l-met£^2-oxo~3-pirrolidinil)-piperidint a következőképpen állítjuk elő: 19,8 g 4-hidroxi-J4^(l-metil-2-oxo-3-pirrolidinil)-piperidin, 13,9 g l-bróm-43-propanol és 41,4 g káliumkarbonát keverékét 200 ml dietilketonban 16 óra hosszat keverés közben forraljuk. A szervetlen alkotórészeket kiszűrjük, a szűredéket szárazra pároljuk, és a maradékot nagyvákuumban ledesztilláljuk. Forróspontja 0,01 torr nyomás alatt 200—210°. «
