155253. lajstromszámú szabadalom • Sebápolószer növények kezelésére
155253 3 4 kalmazott viasz- vagy paraffinelegyben. Egy új viaszbázisú sefoápolószert dolgoztunk ki a növényeik kezelésére, amely az összes említett követelményeiket kielégíti. Ezt a sefoápolószert az jellemzi, hogy hatóanyaggá 0,1'—2 súly% (az összsúlyra vonatkoztatva) 8-foidroxi-fcinolin és/vagy szénsav-monometil-mono[5-klór-7-forórn-!kiriolin-í(8)]-észter. Különösen előnyösriiék mutatkozott a 0,4 és 0,6 súly% közötti hatőanyagtartalom. A találmány szerinti sébápolószer számára használt viasz tetszés szerint, erre a célra már isimert természetes és mesterséges viasz lehet. Ezek a viaszok kémiailag hosszúszénláncú paraffinokiból, illetve származékaikból, például hosszúláncú alkoholokból, ketonokból, savakból, éterekből és észterekből 'állnak. A találmány szerinti növény-sebápolószer alkalmazása egy további meglepő előnynél is jár az oltó szőlővessző előállításánál. Míg az oltóhely egyszerű paraffinozásakor nagy mértékű gyöfcérfcépződés lép fel a nemes vesszőn, ami a filoxéra rezisztens alanyra való oltás értékét lerontja, addig a találmány szerinti sebápolószer alkalmazásakor ez a gyökérképződés gyakorlatilag elmarad. Ezáltal el lehet kerülni a nemes vessző neim kívánatos gyengítését és elmaradhat a gyökerek ezideig szükséges manuális eltávolítása is. Ily módon a találmány szerinti sébápolószer alkalmazásakor például a szőlőnemesítésnéll a vesztesághányad lényegesen, és pedig kib. 10%-ra csökken tihető. 1. példa: Nemes szőlővessző botrytissel fertőzött rönkjéből 7—8 om hosszú egyszemes dugványokat vágunk. Kísérletemként legalább 10—10 dugványt melegítéssel folyékonnyá tett, szokásos kereskedelmi 'minőségű, részben hatóanyagadalékot tartalmazó,, részben hatóanyagnéllküli sebelzáró viaszba mártottuk. Kereskedelmi minőségű sefoelzárószerként az alábbi kísérleteidben az E. Merck cég (Darmstadt) által előállított „Paraffin Merck" mellett még a Stabler O.H.G. cég, (Erbadh) „Stählerwachs" nevű készítményét is alkalmaztuk. A dugványokat a következő szerekkel kezeltük: a) Kereskedelmi sebelzáróviiasz hatóanyagadalélk nélkül. b) Kereskedelmi sebelzáróviasz + 0,5% 3-hidroxí-kinolin. c) Kereskedelmi sebelzáróviasz -f-1% 8-hidroxí-kinolin. d) Kereskedelmi sefoelzáróviasz -f- 0,5% szénsav-monoimetil-monoJ [5-iklór-7-(bróm-8-hidroxi-kinolil-(8)] észter. e) Kereskedelmi sefoelzáróviasz -\- 0.25% szénsav-im'onoimetil-mon'0-i[5-lklói r-7-lb'róimH8-lh , idroxi-kinolil-^S)] észter és 0,25% 8-hidroxi-kinolin. f) Kezelés nélkül. A dugványokat ezután csoportonként nedves cellulózzal kibélelt csészékben, 26—28 C°-os klímahelyiLség'ben 20 napig tároltuk. Ezt követően értékeltük az összehasonlító kísérletet a hajtás- és sefokléregképződés, valamint a gombafertőződés szempontjaiból. Eredmény A kezelés nélkül hagyott „f" csoport nem mutatott sem sefokéreg-, sem hajtásképződést, A felső vágási felületeken és a szemeken sűrű Botrytis-amező 'mutatkozott: 100%-os károsodás. A kereskedelmi sébelzáró viaszba mártott a) kísérleti csoport korlátozott terjedelemben mutatott sebikéregképződé'St és kezdődő szemkilhajtást. A kihajtó szemek azonban a gombafertőzés miatt hamarosan barnára színeződték és elhaltak: 100%-os károsodás. A találmány szerinti termékkel kezelt b), c), d) és e) dugványok értékelésénél az esetek 90%-ában jó sefokéregképződést lehetett megfigyelni és a szemkihajtás átlagosan 75%-ot tett ki, azaz a károsodást 25%-nál kevesebbre lehetett csökkenteni. 2. példa: A találmány szerinti sebelzáró szerek távolrahatása a következőiképpen bizonyítható: Az 1. példa szerint előállított szőlődugványokat üvegből készült tárgylemezeken Petri --csészében, helyeztük el. Ezek vékony rétegben Botrytis-spóráikkal beoltott tápagart tartalmaztak. Az üveg tárgylemezeik megakadályozták a dugványok közvetlen érintkezését tápagarral, valamint a hatóanyagnak a Myadékfázisíban diffúzió útján való továbbjutását is. Eredmény Az a), és az f) kísérleti csoportok szőlődugványait tartalmazó csészékben sűrű gombamező fejlődött ki, amely az üveglemez fölé a dugványokra ránőtt. A b)—e) kísérleti csoportok szőlődugványait tartalmazó csészékben a Botrytis-mező csak a csésze szélén fejlődött ki, miközben az üveglemez körül egy határozott gátlótér képződött. 3. példa: Ezekben a kísérletekben kísérleti csoportonkint legalább 50 oltó szőlővessző került alkalmazásra. A rizling-oltóvesszővel 5 c alanyon előhajtó ládákban szokásos körülmények között végrehajtott kísérletek a következő eredményeket adták: 10 15 20 25 Í0 i5 40 45 50 55 60
