155243. lajstromszámú szabadalom • Fermentációs eljárás 9-(béta-D-arabinofuranozil)-adenin termelésére

7 155243 hatjuk. Előnyösen alkalmazhatjuk a spórák vagy a konidiumok olyan vizes szuszpenzióit, amelyek egy kevés szappant vagy másmilyen nedvesítőszert tartalmaznak. Nagybani fermentációkhoz előnyösen a mikroorganizmus életerős fiatal levegőztetett és mozgásban tartott húslevestenyészetét használjuk. Az alkalmas vizes tenyésztáptalajok asszimilálható szén- és nátrogéniforrást tartalmaznak és pH-juk előnyösen 6 és 8 közötti. Az alkalmas asszimilálható széniforrások, melyeket a mikroorganizmus hasznosít, lehetnek éppúgy tiszta szénhidrátok, mint a kereskedelemben kapható szénhidrát-keverékek. Néhány példa ezekre az anyagokra, melyek a fenti célra megfelelők: különféle culkrolk, imint glukóz, imalfóz, laiktóz és mannóz; keményítő és módosított keményítőféleségek; kukoricakeményítőnszirup; sör; alkohollal ketvert melasz (blackstrap molass); glicerin és kukoricaliszt. A tenyész-táptalajban jelenlevő szénhidrát mennyisége különösképpen nem kritikus és az a táptalaj kb. 0,5 súly%-ától kb. 5 súly%-áig váltakozhat. Ezen a tartományon némileg kívüleső mennyiségek is használhatók. A tenyésztáptalajban levő nitrogénforrások lehetnek szervesek, szervetlenek vagy vegyesen szerves-szervetlen eredetűek. A táptalajban alkalmazható sokféle nitrogéntartalmú anyagra a következőket említjük meg példaképpen: aminosavak, peptonok, hidrolizált vagy nem hidrolizált fehérjék, halliszt, szójaliszt, földimogyoróliszt, gyapotmagliszt, búzasikér, kukoricalekvár, dehidrált kukoricalekvár, húskivonatok, szervetlen nitrátok, karbamid és ammónium-sók. Minthogy a legtöbb készen kapható nitrogénforrás nyers állapotban van, a táptalajhoz adandó mennyiség a tisztasági fok szerint változó és a nitrogénforrásként használt anyag pontos mennyiségét, melyet a táptalajhoz hozzá kell adni, nem lehet könnyen meghatározni. Azt mondhatjuk azonban, hogy a nitrogéntartalmú anyagnak gyakorlati célokra nem kell túllépnie a teljes fermentációs közeg 6 súly%-át és ennél jelentősen kisebb mennyiség is jelen lehet. Bizonyos mennyiségben ásványi sók és ismeretlen összetételű növekedési faktorok nyomainak jelenléte kívánatos, hogy a 9-í(/?-D-arabinofuranozil)-adeninre nézve a legjobb kitermelést kapjuk. Sok könnyen hozzáférhető nyersanyag, mint pl. a kukoricalekvár, élesztőkészítmények, szójaliszt, melasz-^erjesztési maradékok és egyéb hasonló jellegű termékek tartalmaznak ilyen szervetlen sókat és növekedési faktorokat, kívánatos tehát, hogy a fermentációs közegben egy vagy több ilyen anyag legyen. Abból a célból, hogy az ásványi komponensek szükséges mennyiségének jelenlétét biztosítsuk, sok esetben előnyös az is, ha szervetlen sókat, úgy mint nátriumkloridot, nátriumhidrogénkarbonátot, káliumfoszfátot, nátriumacetátot, kalciumkarbonátot és magnéziumszulfátot, továbbá nyomelemeket, mint rezet, kobaltot, mangánt, cinket és vasat adunk a táptalajhoz. Az ásványi sók koncentrációja előnyösen 0,1 és 1 súly% között van a tenyésztáptalajra számítva. A kiválasztott Streptomyces antilbioticus törzs tenyésztését a vizes táptalajban többféle és egy_ mástól eltérő módszerekkel valósíthatjuk meg. így pl. tenyészthetjük a mikroorganizmust aerob körülmények között a táptalaj felületén, vagy tenyészthető az a táptalaj felülete alatt, vagyis szubmerz körülmények között, mímellett _ gondoskodunk arról, hogy a kellő mennyiségű oxigénnel el legyen látva. A 9-i(/?-D-arabmofuranozil)-adenin termelésére nagyüzemi iméretben előnyösen alkalmazható módszer a Streptomyces antibioticus 9-(/3-D-a:rabinoifuranozil)^adenint termelő törzsének szubmerz vagy mélykultúrában történő fermentációja. A találmány ilyen kiviteli módja szerint a steril vizes tenyésztáptalajt a kiválasztott törzzsel beoltjuk és levegőztetés valamint keverés köziben aszeptikus körülmények között in-20 kubaijuk, kb. 20

C° és 45 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen 33—40 C° közelében, mindaddig, amíg jelentős ímennyiségű 9-i(^D-arabinofuranozil)-adenint találunk a tenyésztőfolyadékban. A maximális kitermelés eléréséhez 25 szükséges idő változó és a használt berendezés nagyságától és típusától, a keverés és a levegőztetés mértékétől, a mikroorganizmus-tenyészet tulajdonságaitól és egyéb tényezőktől függ. Nagyüzemi méretekben tartály-típusú fermen-30 torokban megvalósított szokásos fermentációknál a maximális termelést általában kb. a 3—7. napon érjük el. Ennél rövidebb fermentációs időt is alkalmazhatunk, de ez alacsonyabb ki-35 termelést eredményez. Ha a fermentációt lombikokban, rázatás közben valósítjuk meg, a maximális kitermelés elérésére szükséges idő egy kissé rövidebb lehet ahhoz viszonyítva, mint ha nagyméretű fermentációs tartályokat 40 használnánk. Szubmerz tenyésztési körülmények között a mikroorganizmus az egész táptalajban elosztva bizonyos fokig elkülönült részecskék formájá-45 ban fejlődik, ellentétben a felületi kultúrával, amelynél viszonylag folytonos hártyát képez a táptalaj felületén. A mikroorganizmusnak, a táptalajban való ilyen jellegű eloszlása folytán a fermentációs iparban használt szokásos tartá-50 lyokban és kádakban nagymennyiségű beoltott táptalaj alkalmazható a mikroorganizmus tenyésztésére. Stabil kádHÍermentorok valamilyen kevertető és levegőztető berendezéssel ellátva különösen alkalmasak a nagyüzemi méretű ter-55 melésre, de más célokat szolgáló fermentációs berendezéseket is használhatunk. Kisebb menynyiségű termék előállítására vagy a nagyüzemi méretű fermentációhoz oltóanyagként alkalmazott mikroorganizmus-tenyészet készítésére a 60 szubmerz tenyésztési módszert kis lombikokban vagy edényekben is megvalósíthatjuk; ezeket rázatjuk, vagy valamilyen alkalmas mechanikai eszközzel keverjük. A szubmerz tenyésztési módszernél a tenyész-65 oldat keverését és levegőztetését többféle úton-4