155238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metilmetakrilátból készült nagyfelületű lapos alaktestek, különösen táblák előállítására

155238 5 6 követhessék a polimerizálódó anyag zsugorodását. Ezt úgy érjük el, hogy a két párhuzamos üveglap közé téglány, vagy négyzet alakú gumizsinórt fektetünk, melyre az üvegtáblára helyezett fel- és lerakható csipeszekkel az összetartást biztosító erőt £ ejtünk ki, miáltal a gumiszegély rugalmasságának megfelelően az oldalfalak a polimerizálódó anyag térfogatcsökkenését követhetik. A gumizsinórt a polimerizátum agresszív hatása ellen polietilén burkolattal védjük meg. A csipeszeket a forma szegélyére rakva oly számban és egymástól oly távolságra helyezzük el, amely biztosítja a guminak az üvegre való tapadását olyan mértékig, hogy a formába öntött polimerizálandó anyag abból nem folyik ki. A csipeszek elhelyezésével, továbbá a forma és ezzel a polimerizátumból készült tábla lapjainak párhuzamosságát is biztosíthatjuk. A polimerizáció során a forma oldallapjai az .anyag összehúzódását követik. A találmány szerinti eljárás részletei példaképpen az alábbiakban ismertetjük. Szilikátüveg-lapot száraz és szennyezésmentes állapotiban forma összeállító asztalra helyezünk. Az üveglapna két könnyen eltávolítiható keskeny és hosszú, az öntendő lapnak megfelelő vastagságú leimezt helyezünk, úgy hogy azok az üveglap egyik szélén kissé kiálljanak. A lemezre ráfektetjük, a másik szilikátüveg-táblát és a [közöttük lévő résbe a megfelelő méretű, polietilénbe burkolt gumizsinóirokat helyezzük be, majd a két üvegtáblát csipeszekkel összefogjuk. A zsinór követi az üvegtábla szélét és azon belül kb. 5—10 mm-rel helyezkedik el. A zsinór két vége az üvegtábla egyik sarkán találkozik és annyival hosszabb, hogy egymáshoz szorítva a két vég a tábla közé illeszthető legyen. Amikor a gumizsinór az üvegtáblát már három oldalról tartja, a köztartó lemezeket kiemeljük. A gumizsinórral a negyedik oldalt is jórészt lezárjuk, majd a szabadon hagyott nyílásba az öntő tölcsér keskeny végét helyezve a kész fonmát az öntőasztalra helyezzük és az öntést megkezdjük. Az öntésre használt előpolimerizátumot a következőképpen állítjuk elő. Az előpolimerizációt fűthető, hűthető köpenynyel ellátott reaktorban állandó keverés mellett végezzük. Az autolklávhoz hűtő és szedő csatlakozik a könnyen illó párlatok esetleges eltávolítására. 96 kg metiknetakrilát monomert 4 kg dilbutilftalátot és 0,03 kg 2-azo-bisz-izdbutiirodmitrilt a reaktorba a következő sorrendben mérjük be. Szivattyú segítségével szűrőn keresztül a métilmetafcrilát 'monomert az edénybe nyomatjuk, a monomer egy részében a katalizátort feloldjuk és adagoló tölcséren keresztül az autoklávfoa folytatjuk. Ugyanígy a lágyítót is állandó keverés mellett a rendszerben elkeverjük. Az alapos ellkevertetés után a rendszer hőmérsékletét szobaíhőfokról 60—70 C°-ra felemeljük, majd óvatosan 80—85 C°-ira fűtjük. 70 C° elérése után a monomerből mintát véve a törésmutató változását mérjük, majd amikor a törésmutató egyenletes változása a polimerizáció megindulását jelzi, elkezdjük mérni a monomer viszkozitását. Amikor a viszkozitás kb. 20—30 cSt-at eléri, a rendszent hirtelen szobahőmérsékletre lehűtjük és ezzel a lehűlés után mintegy 45 cSt viszkozitású szirupot kapunk. E folyamatot gyakorlatilag úgy végezzük el, hogy a rendszert 80—85 C°-on 2—3 percig tartjük, (Utána pedig az elegyet visszalhűtjük. A híg előjpolimerizátuimot megszűrjük és tároljuk. A további polimerízálás végett az előpolimerizátumot a találmány szerinti öntőformába vezetjük, mely célszerűen 35—46 C°-os asztallapra van helyezve. A forma felső részén ellyezett öntő tölcséren át, mely még szűrőiréteget is tartalmaz, az előpolimeri'zátuimhoz lassan becsurgatjuik. Betöltés után kb. 0,1—1,5 órát várunk, mely idő alatt a légbuborékok eltávoznak, majd a formát lezárjuk úgy, hogy a gumizsinórolk végét visszahajtjuk és az öntőforma lapjai közé nyomjuk. Ezután légtelenítés következik akként, hogy csavarlhúzószerűen keskenyedő tompa, kemény drót végét a gumizsinór és üvegtábla közé feszítjük, mely résen keresztül a formában még jelenlevő levegő eltávozik. Az így légtelenített és megtöltött formákat célszerűen 20 forma befogadására alkalmas polimerizáló állványra helyezzük és az állványt a polimerizáló kádba mártjuk, amelyben áramló víz van, egyrészt a polimerizációs hő elvezetésére, másrészt a polimerizációs hőmérséklet beállítására. A víz keringtető szivattyún és hőlkieserélőn halad át. A hőlkicserélő segítségével pl. 4—5 mm vastag lemez előállításánál a hőmérséklet kb. 40 C°-ra állítjuk be. A főpolimerizáció során az anyag ,12!—16 óra múlva géles állapotba megy át. Ez állaport bekövetkezésekor a guimizsihórokat már célszerű eltávolítani, mivel a gumizsinór a további kontrakciót már nem tudja követni. E célból a ^polimerizáló állványt a kádból kiemeljük, a csipeszeket leszedjük és a formazáró gumizsinórt eltávolítjuk. Az üveg oldallapokat most már maga a polimerizátum tartja össze, tehát a formákat az állványba, illetve a kádba visszahelyezhetjük és a polimerizációt a fenti hőmérsékleten addig folytatjuk, amíg a polimerizátum meg nem keményedik. Ezután a fürdő hőmérsékletét fokozatosan 90—95 C°-ig emeljük, e hőmérsékleten kb. másfél óráig tartjuk, majd lassan lehűtjük. Midőn a víz hőfoka a közönséges hőmérsékletet elérte, a polimerizáló állványt a kádból kiemeljük. A polimerizátum a forma üvegfalaitól ilyenkor már elválik, úgy hogy a tábláikat 10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 3