155232. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karboxil kationcserélő előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TAJb^MANY Bejelentés napja: 1966. XII. 30. (MU—362) Közzététel napja: 1968. V. 29. Megjelent: 1969. VI. 10. 155232 Szabadalmi osztály: 39 c Nemzetközi osztály: C 08 gl Decimái osztályozás: Feltalálók: D;r. Mikes János, 50%, Vass Józsefné, 40%, Haklits István, 10%, vegyészek Budapest Tulajdonos: Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás karboxil kationcserélő előállítására 1 A találmány javított minőségű karboxil kati­oncserélő gyöngypolimerek előállítására vonat­kozik. A karboxil kationcserélők használata több év- 5 tizedre nyúlik vissza. Polimerizációs felépítésű, tehát egyértelmű kémiai működésre alkalmas karboxilgyantát is már a negyvenes évek végén leírt a Merck et Co., metakrilsav és divinillben­zol kopolimerizálásával, majd a tönibpolimer IQ aprításával. Gyöngy alakú terméket hasonló fel­építéssel egy 1951 évi magyar szabadalom tar­talmaz első izben, majd 19156-ban a 145 775 lajstromszámú magyar szabadalom leírja az ilyen termékek egy pórusos változatát. Az ujabb 15 eljárások hidrolizállható akrilátszármazékok ko­polimerjait alakítják nyomás, magas hőfok és hosszú idő behatásával lúgos hidrolízis során karboxil gyantává. Ezek többnyire legalább 20 atü. nyomást és 200 C° feletti hőmérsékletet 20 igényelnek, a hidroiizált gyanta pedig a vizes mosáskor legtöbb esetben megrepedezik, széttö­redezik. Az ismert karboxil gyanták sorában találunk nagypórusú ép gyöngyöket, ezek sza­bad akrilsavból és divinilbenzolfoól készülnek, 25 amely eljárás során a víziben oldódó sav a gyöngypolimerizáció mellett a monomer-meny­nyiség tetemes részét emulzió formájában ele­gyíti a vízzel és így az anyagból hatalmas vesz­teségek adódnak. A másik eljárás aránylag ép 30 termékei tömör, áttetsző gyanták, amelyek las­sú ioncserét biztosítanak csupán. Lazább szer­kezet, gyorsabb diffúziós utak esetén ez a típus az előállítás ismert nehézségei miatt repedezik. Kísérleteink során mi is szembekerültünk azzal a követeléssel, amely a karboxil gyanták elő­állítóival szemben mindenütt felmerült: olyan eljárást találni, amely egyaránt alkalmazható tömöirebb és lazább polimerszerkezetek előállí­tásához, nem, jár anyagveszteséggcl és ép gyöngy­szemekből álló terméket szolgáltat. Ilyen eljá­rás eddig nem volt ismeretes. Kísérleteink során feltártuk a követelménye­ket: a monamerelegy ne képezzen vizes emul­ziót; el kell kerülni a nagy nyomásos hidrolí­zist, amely a térhálós polimerszerkezetet meg­rongálja; ugyancsak elkerülendő a 2100 C° fe­letti hőmérséklet 'huzamos behatása is, hasonló okból; a késztermék vizes kimosásakor nem szabad olyan duzzadási különbségeknek felme­rülni, amelyek repedéseikhez vezetnek. A követel­mények ismertek voltak így, de a megoldás hi­ányzott, amíg fel nem ismertük az eljárás, egy­ségének az elvét, azt ui., hogy az egyes lépések egymásra kíhatnlák és csak egy szerves egység­be foglalt előállítás hozhatja meg a kivánt ered­ményt. Még ez a felismerés is csak elméleti je­lentőségű maradt volna, ha egy sor meglepő tényt nem találunk, amelyeknek helyes alkal­mazásával és kihasználásával a fcarboxil-gyöngy-155232

Next

/
Thumbnails
Contents