155224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolkarbamát-származékok előállítására
11 szolgál és a kapott karbamát ilyen közegben stabil és nem szenved bomlást, A helyettesítetlen tionokarbonát előállítása esetén azonban előnyösebb 1 mól tionokarbonátra kb. 2 mól ammóniát alkalmazni és a reakciót valamely oldószerben, pl. kloroformban vagy valamely éterben a szobáhőfok körüli hőmérsékleten lefolytatni. Ezzel a módszerrel pl. az alább felsorolt imidazolü-alkil-karbamátokat állíthatjuk elő: l-metil-5-nitro-n2-imidazolilmetil-karbamát, l-etil^5^nit:ro-i2-imidazolilmetil-p-tfluorfenil-karbamát, l-i(2-hidroxietil)J5-nitro-,2-imidazolilmetil-N--(2-metoxietil)-kar barnát, l-Cl-metil-iS-nitro^-imidazoli^-etil-ka^bamát, l-im]etil-!5-nitro~2-imidazolilmetil-tionokarbamát, l-prop'il^5-nitro-2-imidazolilmetil-tiolkarbamát, l-metü-5-nitro-2-im:idazolümetü-hidroxi-karbamát, l-i(2-hidroxipro.pil)-mtro-2-imidazolümetü--metilkarbamát. Az oly (Hl) általános képletű vegyületek, amelyekiben R5 amido-csoportok, M pedig oxigént képvisel, előállíthatók oly módon, hogy egy (V) általános képletű nitroimidazolt — e képletben R hidrogént vagy metilgyoköt, A oxigén- vagy kénatomot, R3 rövidszénláncú alkil- vagy aeüoxialkil-csoportot képvisel — valamely cianát legalább 2 mólnyi mennyiségével reagáltatunk, ásványi sav vagy alkilvagy arüszulifonsav jelenlétében. A cianátot előnyösen alkáli fémsó alakjában adjuk a reakcióelegyihez és így „in situ" képezzük a szabad savat. Az eljárást előnyösen szobahőfokon, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. etilénglikol-dimetüétefben folytathatjuk le. Azokat az (I), (II) ül. (III) általános képletű új vegyületeket, amelyekben az M jel egy —NH csoportot képvisel, általában tiouronium-vegyületetknék (ha A helyén kénatom áll) ül. pszeudokarbamidoknak (ha A oxigénatomot képvisel) nevezhetjük. Ezek a vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy valamely l-(rövidszénlánoú alkil)- vagy l-acüoxialkil-2-klármetüvagy -;2-szuMoniloximetü.-'5-nitroimidazolt egy (IX) képletű karbamid- ill. tiokarbamid-vegyülettel — alhol A oxigén- vagy kénatomot képvisel, R12 és R 13 jelentése pedig megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatunk valamely szerves oldószeres közegben, pl. rövidszénláncú alkanolban. A két reagáló anyagot előnyösen lényegileg ekvimolekuláris menynyiségben alkalmazzuk, vagy a 2Hkloralkü-imidazolt vesszük némi feleslegben. A reakció folyamán sav szabadul fel és a terméket általában hidroklorid- vagy szulfonsav-addiciós só alakjában kapjuk, A szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy olyan esetekben, amikor oly (X) általános képletű helyettesített imidazolt kívánunk előállítani, amelyben R12 és/vagy R 13 12 valamely hidrogéntől különböző .helyettesítőt képvisel, A, R és R3 jelentése pedig megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, akkor a megfelelő N-helyettesített ül. N.N-ndiszübsati-5 tuált karbamid- ül. tiokarbamid-származékot kell reagáló anyagként alkalmazni-Az (I), (II) és (III) általános képletű l-.(rövidszénláneú ialkü)-5-niitro-2-imi.dazolilalkü-karbamátok, l-^rövidszénlánicú hidroxialkü)-5-10 -nitr.o-2-imidazolüalkü-karbamátok és 1-aciloxial'kü-S-mtro-S-imidazolilalkü-karbamátok protozoa-ellenes aktivitással rendelkeznek és különösen jól alkalmazhatók a trichomoniasis és enterohepatitis néven ismert megbetegedé-15 seket okozó parazita protozoák ellen. Egyes ilyen vegyületek hatásosak az amoebiasis és trypanosomiasis ellen, valamint a PPLO-kórokozók eUen is. Az egyes vegyületek azonban természetesen különböző mértékű aktivitást mutat-2c nak az említett különböző fajta kórokozó organizmusokkal szemben. A trichomoniasis egy protozoás megbetegedés, amelyet a Trichomonas fajtájú paraziták okoznak. A találmány szerinti új vegyületek 25 különösen a trichomoniasis egyik igen kellemetlen és nehezen kezelhető fajtája, a „Trichomoniasis vaginalis vaginitis" ellen alkalmazhatók eredményesen; ezt a megbetegedést a vagina Trichomonas vaginalis organizmusokkal CQ való fertőződése idézi elő. E megbetegedés gyógykezelése céljából a találmány szerinti új imidazolilalMl-karbaimáto'k akár orálisan, akár helyileg alkalmazhatók. Orális beadás céljaira tabletták vagy kapszulák készíthetők, amelyek 35 kb. 50—500 mg mennyiségben alkalmazhatják a hatóanyagot. Ezeket a gyógyszerkészítményeket a szokásos gyógyszerészeti eljárásokkal készíthetjük, a szokásos hígítószerek, szemcsésítő adalékok, simítószerek és/vagy egyéb is-40 mert segédanyagok alkalmazásával. Előnyös, ha a találmány szerinti hatóanyagokat napi 2S mg és napi 1000 mg közötti adagokban alkalmazzuk; ez az adag egyszerre vagy a nap folyamán több kisebb adagra elosztva adhatók 45 be. A tablettázott készítmény célszerűen az alábbi összetételű lehet: Alkotórész: ing tablettánkint: l-metü-5-nitro-2-imidazolü-50 metil-karbaniát 250 dikalciumíofizfát 100 tejcukor 75 keményítő 50 guar-gyanta 12 55 magnéziumsztearát 2—3 A tablettákat kívánt esetben cukorral vagy enteroszolvens bevonattal vonhatjuk be, a szokásos módszerekkel. Előáüítlható a készítmény kapszulázott alakiban is; ilyenkor töltőanyag-60 ként tejcukor, keményítő, vagy kaolin használható. Kapszulánkint pl. 250 rag l-metü-5--nitrcH2-imidazolüm.etü-metükarbamát alkalmazható, 2—3 mg magnéziumsztearát és kb. 75 mg tejcukor kíséretében; ez a keverék 0 65 méretű kapszulákba tölthető. A tablettázott ül. «
