155139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gumiipari lágyítók előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. VIII. 12. (OA—283) Közzététel napja: 1966. X. 22. Megjelent: 1969. V. 20. 155139 Szabadalmi osztály: 39 b 1—11 Nemzetközi osztály: C 08 c2 Decimái osztályozás': Feltalálók: Horváth László Oki. vegyészmérnök, 50%, Éder Ferenc dkl. vegyészmérnök, 50%, Budapest Tulajdonos: Országos Gumiipari Vállalat, Budapest Eljárás gumiipari lágyítók előállítására A gumiiparnak és más plasztikus anyagokat feldolgozó iparágaknak nagy problémája megfelelő lágyító-típusok kiválasztása, különösen akkor, ha az alkalmazott lágyítókat különféle alapanyagokhoz keverten kell alkalmazni. Így 5 a kaucsukipar, amely az előállítani kívánt gumi minőségétől és a kiindulási anyagok fajtáitól és összetételétől függően a gyártott termék 5— 20%-ában alkalmaz lágyítót, e gyártmányaihoz a legkülönbözőbb kémiai anyagokat használja 10 fel. Ilyenek pl. a növényi és állati eredetű olaj -savak, az ásványolajipar különböző termékei és alacsony polimerizációs fokkal gyártott különböző műkaucsuk féleségek. A gumiipari lágyítóknak azonban nemcsak a 15 kiindulási anyagokkal való jó elegyedést keli biztosítania, hanem a duzzadást, a lágyító vándorló képességét és ezek eredményeként a késztermék előírt fizikai-mechanikai tulajdonságait illetően is kielégítőnek kell lennie. 20 A feaucsukipárban e követelményeket kielégítő lágyítók egy-egy meghatározott alapanyag-összetételhez ismeretesek ugyan, de egyetemes használatra alkalmas lágyító-típus nem ismeretes. E mellett az ismert lágyítók egy része vi- 25 szonylag drága, ami alkalmazásuk körét már eleve szűkíti, mások alkalmazása Pedig olyan technológiai nehézségekkel jár, amelyek miatt nem érhető el velük az a műszaki hatás, mint ami megfelelő előállítási eljárás esetében meg- 30 valósítható lenne. E nehézségek közül legjelentősebbek a következők: A lágyító adagolása után mindaddig, amíg az az alapanyagul szolgáló kaucsukban vagy keverékben kellő mértékben el nem oszlik vagy nem duzzad be, a keveröberendezés forgó- és súrlódó-részeire kenőhatást gyakorol, aminek folytán ezek egymáson elcsúsznak. Ez a körülmény — amit a gumiipari technológiában a jelenségnek megfelelően „osúszás"-nak neveznek —• igen hátrányos, mert az egymáson csúszó anyagok keveredését nagymértékben csökkenti s ez végeredményben a gépkapacitás kihasználásának csökkenésével, az üresjáratú energiaifelvétel nagymértékű növelésével jár. Tapasztalat szerint ilyen csúszás hatására a keverési idők kétszeresükre is emelkedhetnek, ami a közölt szempontok miatt igen hátrányos. Irodalmi adat és gyakorlati tapasztalatok igazolása szerint keverékek készítésénél — különösen az aktív erősítő anyagok bekeverésénél — akkor érhető el a legjobb dilszpergálás, ha e folyamat során a lehető legkevesebb lágyítót adagoljuk. Ebből a szempontból legkedvezőbb lenne a lágyító egész mennyiségét a keverés végén adagolni, mert így a jó diszperzitás elérésétre kihasználható az anyagok kezdeti, nem plasztikus állapota, ugyanakkor pedig a továbbfeldolgozáshoz, a megfelelő mennyiségű lágyító 155139