155136. lajstromszámú szabadalom • Trapézjel - forrás
155136 sok nélküli jelalak keletkezik, ezért a térbe csak elhanyagolható zavar sugárzódik. Ismeretesek a 146.456, 146.759 lajstromszámú magyar szabadalmakból olyan multivibrator kapcsolások, amelyek igen jó frekvencia- 5 -stabilitással rendelkeznek. A találmány szerint a jó frekvencia-stabilitás megtartása mellett a lekerekített trapéz jelalakot úgy érjük el, hogy a kapcsolás egyik vezérelhető eleme kimenő pontja egy kapacitív feszültségosztó 10 bemenő pontjához van kötve, a kapacitív feszültségosztó kimenő pontja a másik aktív elem vezérelhető pontjához van kötve, míg ennek a vezérelhető elemnek a kimenő pontja egy másik kapacitív feszültségosztó bemenő 15 pontjához van kötve, melynek kimenő pontjához az előbbi vezérelhető elem vezérelhető elektródája van kötve. A találmány tárgyát képező megoldás működését az 1. ábrán bemutatott példaképpena 20 kivitellel kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábrán elektroncsöveket alkalmaztunk vezérelhető elemként. A bal oldali Yt elektroncső 1 katódja a jobb oldali V2 elektroncső 2 katódjával össze van kötve a 3 és 4 ellenállások által, 25 melyeknek közös pontja az 5 ellenálláson keresztül földpotenciálra van kapcsolva. A Vj elektroncső 6 anódja. a 7 'munkaellenálláson keresztül van a 8 tápfeszültség ponthoz kapcsolva. A 6 anód a 9 és 10 kondenzátorokból 30 álló kapacitív feszültségosztót táplálja, melynek másik vége földelt, a kimenő pontja pedig a V2 elektroncső 11 rácsához van kapcsolva. Hasonlóképpen ennek az elektroncsőnek s 12 anódja a 13 ellenálláson keresztül van a 8 35 tápponthoiz csatolva, és a 12 anód táplálja a 14 és 15 kondenzátorokból álló kapacitív feszültségosztót, mely feszültségosztó másik vége földelve van, kimenő pontja pedig a V! elektroncső 16 rácsálhoz van kapcsolva. A 11 40 és 16 rácsok egyenáramú munkapontjainak beállítására szolgálnak a 17 és 18 ellenállások. Ismeretes, hogy a multivibrátoroknál általában a kapcsolásban alkalmazott két aktív elem felváltva túlvezérlődik, és a két túlvezé- 45 reltségi állapot a multivibrator működési periódusidejéhez viszonyítva elenyészően kicsi időtartamban egy ugrásszerű átmenettel csatlakozik egymáshoz, mely ugrásszerű átmenet alatt az aktív elemek vezérelhetősségi állapota igen gyorsan változik. A találmány tárgyát képező, és az 1. ábrán példaképpeni kivitelben bemutatott megoldásnál ezzel szemben három összemérhető idejű szakasz különböztethető meg a kapcsolás működésében, melyek közül kettő hasonló a multivibrátornál ismeretesekkel, melyek egyikében az egyik, másikéban a másik vezérelhető elem van túlvezérelve, két ilyen működési szakasz közé kapcsolódik a most nem elhanyagolható időtartamú harmadik szakasz, melyben mind a két aktív elem vezérelt állapotban van. Ez a szakasz a következőképpen jön létre: A 10 és 15 kondenzátorok a velük sorba- 65 kötött 9 és 14 kondenzátorokkal együtt részben olyan hatást mutatnak, mintha a 6 és 12 anódokra egy-egy kondenzátor volna kapcsolva, melyek másik végükkel a földpotenciálhoz csatlakoznak, más szavaikkal, a 6 és 12 anódokon a 10 és lő kondenzátorok jelenléte következtében a 9 és 14 kondenzátorokon keresztül kapaeitív terhelés jelenik meg. Az ismeretes multivibrator kapcsolások gyakorlati kivitelezésénél is mutatkozik ilyen kapacitív terhelés, azonban általában arra törekednek, hogy ezt a kapacitív terhelést minél kisebbre csökkentsék, mert a tapasztalat szerint ilyen kapacitív terhelés jelenléte az ismeretes kapcsolásokban a multivibrator tulajdonságait — különösen a frekvencia-stabilitását — általában rontja. A találmány tárgyát képező kapcsolásban azonban a 10 és 15 kondenzátorok a 11 és 16 rácsokra vannak kapcsolva, és ezáltal a 101 kondenzátor a 9 kondenzátorral együtt, valamint a 15 kondenzátor a 14 kondenzátorral együtt feszültségosztót alkot, ami nem csak azt eredményezi, hogy a 6 és 12 anódokon megjelenő kapacitív terhelés miatt a kapacitív terhelések jelenlétével kapcsolatosan általában ismeretes módon a 6 és 12 anódokon mint jelforrásokon megjelenő magasabb frekvenciájú komponensekkel szemben csillapítás mutatkozik, hanem a 'kapacitív feszültségosztó ismert tulajdonságainál fogva a nagyobb frekvenciájú komponensekre a 9, 10, és 14, 15 kondenzátorok értékének arányaival kifejezhetően frekvenciától független osztásviszony jön létre, melynek következtében abban a szakaszban, amikor mindkét aktív elem vezérelt állapotban van, a lekerekített trapézjel formának megfelelő S-alakra emlékeztető j elf észül tség keletkezik a 11 és 16 rácsokon, részint a már említett kapacitív osztásnak, részint pedig a 6 és 12 anódokon egyúttal megjelenő kapacitív terhelésnek a két vezérelt elemen keresztül záródó kör tranzienseire gyakorolt hatása következtében. Kísérletek szerint a jó amplitúdó- és frekvencia-stabilitás és ugyanakkor az eléggé lassú felfutás-lefutás elérése céljából a 10 és 15 kondenzátorokat úgy kell megválasztani, hogy azoknak értéke nagyobb legyen mint a 9 és 14 kondenzátorok értékének egytizedrésze. Ez esetben az alatt a működési szakasz alatt, amíg mind a két aktív elem vezérelt állapotban van, már megközelítőleg egyenes oldalú trapéz kapható, melynek a sarkai le vannak kerekítve. Ugyanis ha a 10 és 15 kondenzátorok értéke legalább ezt a határt eléri, akkor a kapcsolásiban alkalmazott mindkét aktív elem vezérlése eléggé szimmetrikusan, és eléggé lineárisan zajlik le alhhoz, hogy az aktív elem vezérlési karakterisztikájának átlagos adatai érvényesüljenek, és ezért az áramkör igen nagy stabilitást fog mutatni. Egy példaképpen kivitelezett 1. ábra szerinti kapcsolásban EOG82, EC083, EG085, E88CIC típusú elektroncsöveket alkalmazva bármely csőtípusnál vizsgálva, a frekvencia példányonkinti értékeinek szórása nem haladta meg a 2%-ot 9
