155093. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés programozható teljesítmény-, illetve energiakorlátozó, -szabályozó és -regisztráló automata létesítésére

155093 5 6 csak szabályozást kell végeznünk a megtakarítás érdekében; ezt is különböző rendelkezések írják elő. A meddőterhelés-szabályozást sem volna célszerű pillanatnyi értékek érzékelése alapján végrehajtani, de míg a hatásos (wattos) fogyasztásnál a negyedórás átlagterhelést szabályozzuk, a meddőfogyasztás vonalán a generátorkapcsokra vonatkoztatott teljesítménytényezőnek, cosy-nek közel állandó értéken való tartása érdekében a mindenkori meddőterhelést a mindenkori hatásos (Wattos) terheléshez kell viszonyítani úgy, hogy a tg9> hányados közel állandó legyen. Ez a célszerűen Q-val jelölt meddő-, és és P-vel jelölt wattos változók koordinátarendszerében olyan ferde egyenessel jellemezhető, amely O pontból kiindulva a wattos tengelyhez <p szöggel hajlik, amint ezt a 2. ábrán a 201 egyenes szemlélteti. Az aránytartás stabilitása érdekében meg kell állapítani egy ún, „érzékelenségi sáv"-ot, azaz egy alsó és felső határértéket, amely határértékek ugyancsak a O pontból kiinduló egyenesekkel jellemezhetők; ilyeneket mutatnak a 2. ábrán a 202 és 203 egyenesek. Ismert rendszerek (például 150.224 számú magyar szabadalmi leírás, vagy Siemens— Schuckert Werke: Kondensator-Regelanlagen, Preisliste TK 30) a követelményt — minthogy aránytartásra nem alkalmasak és csak a pillanatnyi Q meddőterhelés abszolút értékének érzékelésére képesek — úgy igyekszenek kielégíteni, hogy két párhuzamos egyenessel egy szabályozási tűrésmezőt határoznak meg, majd műkapcsolások segítségével a párhuzamos tűrésmezőt a P hatásos (wattos) tengelyhez viszonyítva valamilyen 'p szögben döntik; ez a 3. ábrán látható, ahol a 201 egyenes és P ordináta által bezárt <P szög a tartandó szögérték, míg a 208—209 egyenesek alkotják a tűrésmezőt. Nyilvánvaló, hogy ezzel az eljárással kis terhelések esetében a 204—205 szárakkal alkotott & szög lényegesen nagyobb a tartandó <P szögnél, ami az eredeti célt, a szögtartást gyakarlatilag illuzórikussá teszi, míg nagy terhelések esetében a 206—207 szárakkal alkotott e szög viszonylag kicsi, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kompenzáló eszközök egységteljesítménye nem növelhető, a stabilitás csökken és ezáltal túl gyakori és fölösleges kapcsolgatásokat kell végeztetni. Találmányunk tárgyát képező kapcsolási elrendezés az ismert berendezések összes elvi és gyakorlati hatásainak teljesítésén túlmenően a közölt hátrányokat is megszünteti, szolgáltatásai a találmányi gondolat alapját képező elvi követelményeket gyakorlatilag is kielégítik és úttörő jelentőségű, minthogy tudásunk szerint ezidáig hasonló kapcsolási elrendezéssel működő berendezés nem készült. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés általános elvi jellemzője, hogy az érkező információkat logikailag vizsgálja és ennek alapján történnek az intézkedések. Az elektronikus jellegű kapcsolási elrendezés alapján felépített berendezés a következő elvi feladatokat végzi el: Egyik feladata, hogy az érkező információkat egy adott programmal abszolút {mennyiségi) és relatív (minőségi) vonatkozásban hasonlítsuk össze úgy, hogy egyrészt egyenlő, viszonylag rövid időszakaszokban végzett részvizsgálatok eredményei szerinti túllépés esetén adott és viszinylag hosszabb időintervallumon belül az idő függvényében más-más intézkedés legyen adható, másrészt az abszolút értékeknek ugyancsak egyenlő, viszonylag rövid időszakokban végzett részvizsgálatok eredményei szerinti túllépés esetén relatív értékelés legyen végezhető. Reltív értékelésnél természetesen egy viszonyí-' tási alap szükséges, amely az I. egyenlet célszerű bővítése eredményeképpen az T E = = Wm

dt+W^T—t) II. O egyenlettel adunk meg, ahol Wt

pl. az a teljesítményösszeg lehet, amely a korlátozás érdekében lekapcsolható. Ugyancsak Wm

= állandó terhelés esetén ez az egyenlet olyan egyenessel ábrázolható, amely a W T tengelyen a Wi T-nek megfelelő metszékből indul és a t = T pontban a Wm

T nagyságának megfelelő metszékig halad, amint azt a 4. ábrán a 102 egyenes szemlélteti. A szabályozás elvi menete ezek szerint — amennyiben most is az 1. ábra 101 vonalát, mint adott teljesítményváltozást vesszük példának — olyan, hogy az ötödik percig intézkedést nem végeztetünk a berendezéssel, az ötödik perc után jelzés következik, de ezután a berendezés már nem azt vizsgálja, hogy mennyi pl. a 100 és 101 vonalak és pl. a hatodik perc időordináta metszéseiből kapott P' és P" pontok közötti és az ordinátán mérhető különbség, hanem célszerűen vizsgáljuk, hogy a P" ponttól kezdődően milyen a 101 vonal y hajlásszöge, különös tekintettel arra, hogy a II. egyenlettel jellemzett 102 egyenes ß hajlásszögénél nagyobb, azzal azonos vagy annál kisebb. Nyilvánvaló, hogy y>/? esetben a negyedórás átlagterhelés túllépésének valószínűsége fennállhat, tehát ismételt, de szigorúbb intézkedések kiadása szükséges, míg y^ß esetben az intézkedések — tehát pl. a jelzés is — már felfüggeszthetők. Ezek szerint példánkban a hatodik perctől a tizedik percig tartó időközt az intézkedés nélküli, de a szigorúbb intézkedés kiadására való készenléti állapot jellemzi (pl. amennyiben ismét bekövetkeznék a y>/J helyzet, úgy azonnal kell intézkedni), míg a tizedik perc után megszűnik a relatív érzékelés és ismét abszolút érzékelésre tér át a berendezés. A 4. ábrából látható, hogy a tizenőt perces időköz kezdeti szakaszában nagyobb szabadsági fok adható mind a mennyiségi, mind a minőségi szabályozás vonatkozásában, míg ez a szabad-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3