155083. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék szénhidrogének elemzésére

u szakasz iktatható be az égéstermékeknek szén­dioxiddá és vízzé való teljes elégetésére. A stabilizált hidegláng frontja az égőfej fö­lött előre meghatározott távolságban levő vi­szonylag szűk, jól definiált keresztmetszet. Eb- 5 ben a kiviteli alakban a láng helyzetének meg­állapítása hőre érzékeny elektromos érzékelő­szervvel történik. Más egyenértékű érzékelő­szerveket alább ismertetünk. Az 1. és 2. ábrán látható lánghelyzetérzékelő szerv a égetőcső 10 tengelyében elhelyezett 41 és 42 hőelempárból áll, amelyek a 43, ill. 44 vékonyfalú hőelem­csőtokba vannak behelyezve; az ilyen csőtokok kis hőkapaicitás mellett viszonylag jó hővezetők hosszanti irányban. A 41 és 42 hőelemek pél- 15 dául vas-konstantán hőelemek lehetnek, feszült­ség tekintetében egymással szembe kapcsolva. A hőelemek csúcsa tengelyirányban egymást ói „d" távolságra, 6—31 mm-re lehet. Nagyobb távolság nem ajánlatos, mert az észlelés érzé- 20 kenységének lényeges csökkenését okozhatja. A 45 és 46 hőelemvezetékek a 14 fedőlemezbe erő­sített 47 kerámiai szigetelőkön át lépnek ki a 10 tokból. A 45 és 46 vezetékek egy alkalmas 48 differenciális hőmérsékletszabályozó bemenő- 25 kapcsaihoz csatlakoznak. Az ilyen hőmérséklet­szabályozó lehet egy hagyományos önkompen­záló potenciométer összekapcsolva egy pneuma­tikus szabályozószervvel. A 48 szabályozó be­menő feszültségingadozása —50 — +5 mV lehet, 30 az ennek .megfelelő kimenőjel a 49 vezetéken át továbbított szokásos készülék-levegő jel lehet (pl. 0,2—il atm.). Az ilyen, a 49 vezetéken át érkező szabályozójel újra beállítja a 40 nyomásszabá­lyozó alapállását. Ennek a kiviteli alaknak a " jelzőszerve az 50 nyomásregisztráló, amelyet az 51 leágazás köt össze a 40 szabályozó előtt a 39 vezetékkel. A 3. ábra jellegzetes hőmérsékletszelvénye egy 25 mi m ártmérőjű csőben 2,0—3,4 ata nyo­más alatt benzinpárlatot égető stabilizált hideg­lánggenerátornak. A csőhosszúságot az égőfej­től mértük. Az a és b betűk a 42, ill. 41 hő­elemek helyét jelzik. Az indukciós zóna hő­mérséklete kb. 332 C°. A lángfront táján a hő­mérséklet hirtelen emelkedik, kb. 399 C° a maximumra, majd gyorsan kb. 338 C°-ra esik 5_ vissza. Amikor a lángfront pontosan középen van a 41 és 42 hőelemek között, mindkét hő­elem közelítőleg azonos hőmérsékleten lesz, és a 48 differenciális hőmérsékletszabályozó be­menőkapcsain jelentkező feszültség közelítőleg g5 nulla lesz. Előnyös azonban a készüléket egy kis feszültségkülönbséggel működtetni, akár pozitív, akár negatív irányban, 5,6—22,2 C° nagyságrendű hőmérsékletkülönbségnek meg­felelően, Ez azt jelenti, hogy ekkor a lángfront 60 kissé aszimmetrikus a 41 és 42 hőelemekhez ké­pest. Bár ez az eljárás fokozza az érzékenységet, nem kritikus követelmény, és jó eredmények érhetők el akkor is, ha a szabályozást nulla különbségre foganatosítjuk. Az összes többi 6 5 10 égési paramétert állandó értéken tartva, a nyo­más növelése a lángfrontot az égőfej felé szo­rítja vissza, a nyomás csökkentésére pedig a lángfront eltávolodik az égőfejtől. Ennélfogva ha a szénhidrogén összetétele úgy változik, hogy a lángfront vissza igyekszik húzódni az égőfej felé, akkor a 42 hőelem hőmérsékletemelkedést, a 41 hőelem hőmérsékletcsökkenést fog mutat­ni, és a 48 differenciális hőmérsékletszabályozó a 40 szabályozón át hatva csökkenteni fogja a nyomást mindaddig, amíg a lángfront vissza­jutott az eredeti helyzetébe. Megfordítva: ha a szénhidrogén összetétele oly módon változik, hogy a lángfront el igyekszik távolodni az égő­fejtől, akkor a 41 hőelem fog hőmérséklet­emelkedést, és a 42 hőelem hőimérsékletcsökke­nést mutatni, és a 48 differenciális hőmérsék­ietszabályozó csökkenteni fogja az égetési nyo­mást mindaddig, amíg a lángfront fel nem vette az eredeti helyzetét. Mindkét esetben az égetési nyomásnak az a megváltoztatása, amely szük­séges a lángfront helyéntartásához a szénhid­rogén összetételének megváltozása esetén, köl­csönös függvénye az ilyen összetételváltbzásnak. Az elemzőkészülék működése tekintetében előnyös az égető'csövet függőleges helyzetben tartani és használni, mint az 1. ábrán látható, úgyhogy a lángfront maga lényegében vízszin­tes. Ha a lángot vízszintes csőben hozzuk lét­re, a korong alakú lángfront hajlamos meg­hajolni, úgyhogy kissé eltér a függőleges síktól a gravitáció hatására, ez pedig csökkenti a láng­helyzetet érzékelő szerv érzékenységét. A 10 tokba a 11 vezetéken át bevezetett fűtőközeg lehet levegő, égési gáz, telített vagy túlhevített vízgőz, olaj, alkohol, sóolvadék vagy más alkal­mas anyag, amelyet termosztatikusan szabályo­zott külső forrásból vezetünk be. Vagy egy keringetett fűtőközeg helyett a 17 csövet körül­vevő folyadékfürdőt is alkalmazhatunk, amelyet bemerülő elektromos melegítő, gőzkígyó stb. fűt termosztatikusan szabályozva. A fűtőközeg vagy állandó hőmérsékletű fürdő hőmérsékletét általában kb. 232, és kb. 482 C° közé állítjuk be. A belépő szénhidrogén és levegő áramokat kb. l-l—fi C° pontossággal a fürdő hőmérsékletére hevítjük fel. Az 1. ábrának lényegében meg­felelően készült és „Research Method" oktán­szám (ASTM Test No. D908-^65, lásd „ASTM Manual for Rating Motor Fuels by Motor and Researöh Methods", 5. kiadás, 1964) szerint ka­librált benzin elemző készülék jellegzetes elő­írása a következő: Égetőcső: hossza 7,3,;8 cm, külső átmérője 2,15 cm, belső átmérője 2,2,3 cm. Rozsdamentes acélcső. Égőfej: levegői úvóka (22): átmérője ,1,9 mm, S

Next

/
Thumbnails
Contents