155078. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitroimidazol-származékok előállítására

155078 3 4 tesített íenilgyökkel egyaránt szomszédos nitro­génatomon történjék. A találmány további tárgyát az ilyen szinté­zis olymódon történő lefolytatása képezi, amely­nek során valamely 2-arii-4;(5)-nitroimidazol, különösen pedig 2-tfenil-i(v.agy 2-p-fluoríenil-) -4(5)-nitíroimidazoí bórtrifluoriddal képezett komplexét egy 1,2-epoxi- vagy l,3-epoxi-i(rövid­szénláncú alkán)- vagy -(helyettesített rövid­szénláncú alkán)-vegy ülettel reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás további részletei és célkitűzései az alábbi leírásból fognak kitűnni. Azt találtuk, hogy az l-(hidroxialkilezett)-2-Hfenil-5-'mtroimidazolok magas termelési hánya­dokkal és. a 4-níitro-izomér képződésének gya­korlati kizárásával állíthatók elő, ha valamely 1,2-epoxi- vagy 1,3-epoxi-alkánt 2,-fenil- (vagy p-íluorfenil-) -4?(5)-nitroimidazolból és bórtri­fluoridból képezett komplex ekvimolekuláris mennyiségével reagáltatunk. Ezt az eljárást egy 1,2-epoxialkán kiindulóanyagként való alkalmazása esetében a csatolt rajz szerinti (III) vázlatos reakcióegyenlet szemlélteti kö­zelebbről; az itt szereplő képletekben L bórtri­fluoridot képvisel, Rx jelentése pedig meg­egyezik a fenti meghatározás szerintivel, R;! pedig rövidszénláncú alkil- vagy alkoxigyököt képvisel. A rajzon szereplő 1,2-epoxidok, mint 1,2--etilénoxid helyett az 1,3-epoxidok, mint 1,3--epoxipropán, 1,3-epoxibután, 1,3-epoxipentán is felhasználhatók kiindulóanyagként a talál­mány szerinti eljárásban. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárás részleteit 1,2-epoxidok alkalmazása és ennek megfelelően l-(2-hidroxiaIkil)-imidazolok kép­ződése esetére vonatkozóan fogjuk ismertetni, meg kell azonban jegyezni, hogy ugyanilyen kiindulóanyagok, vagyis nitroimidázolokból és bórtrifíiuoiidból képezett komplexek és ugyan­ilyen reakciókörülmények kerülhetnek alkal­mazásra olyankor is, amikor 1,3-epoxidok sze­repelnek a reakció másik kiindulóanyagaként. A kiiindulóanyagként alkalmazásra kerülő, bóirtrifluoridból és 2rtfenil-4i(i5)-nitro-imidazolok­ból képezett komplexek oly .molekuláris vegyü­letek, amelyeket a bórtrifluoridnak a nitro­imidazollal való egyszerű érintkezésbehozatala útján nyerhetünk és amelyek ekvimolekuláris mennyiségű arányban tartalmazzák a bórtri­fluoridot és a nitroimidazolt. Ezek a molekulá­ris vegyületek, amelyeket ekvimolekuláris komplexeknek is nevezünk, kívánt esetben el is különíthetők és kristályos alakban is ki­nyerhetők. Határozott fizikai jellemző tulajdon­ságokat, mint olvadáspontot és infravörös szín­képet mutatnak. Ha oxid-kiindulöanyagként rövidszénláncú 1,2-epoxialkánt, mint 1,2-epoxietánt, 1,2-epoxi­propánt vagy l,2^epoxibutánt alkalmazunk, akkor termékként a megfelelő l-(2'-hidroxi­alkil)-imidazolt, pl. l-(2'^hidroxietil)HÍmidazolt, 1 H(Í2 '-hidroxipropil)-imidazol t ill. 1 - (2 '-hidroxi­butil)-imidazolt kapjuk. Rövidszénlánoú 1,3-epoxialkánok, pl. 1,3--epoxipropán, 1,3-epoxibután vagy 1,3-epoxi­pentán kiindulóanyagként való alkalmazása esetén termékként a megfelelő l-(3'-hidroxi­alkil)-imidazolokat kapjuk. A bórtrifluorid és a nitroimidazol ekvi­molekuláris komplexének előállítása céljából a két reagáló anyagot, lényegileg ekvimoleku­láris mennyiségi arányban, amely erre alkalmas oldószerben hozzuk egymással érintkezésbe. Minthogy a komplex elkülönítése nem szüksé­ges, ha azt közvetlenül fel akarjuk használni a rövidszénláncú alkilénoxiddal való reagálta­táshoz, így célszerűen oly oldószert alkalma­zunk közegként a komplex előállítására, amely azután oldószerként alkalmazható az alkilén­oxiddal való reagálta táshoz is. Ilyen, a célra alkalmas oldószerek példáiként rövidszénláncú alifás savak, mint hangyasav, ecetsav, propion­sav vagy vajsav, rövidszénláncú alifás alkoho­lok, mint metanol, etanol vagy izcpropanol, aprotonos oldószerek, mint nitrometán, etilén­diklorid, tetrametilénszulfon vagy benzol, éterek, mint tetralhidrofurán, dioxán vagy etilénglikol­-dimetiléter, észterek, mint etilaeetát említhe­tők. A komplex —40 C° és 60 C° közötti hőmérsékleten könnyen és lényegileg mennyi­ségi hozammal képződik; a legjobb eredménye­ket kb. 20 C° és 50 C° közötti reakcióhőmér­sékletek esetén érjük el. A bórtrifluoridot előnyösen a bórtrifluorid­-dietiléterkomplex .(amelyet bórtrifluorid-éterát­nak is neveznek) vagy a bórtriifluarid-eeetsav­-komplex alakjában használjuk, bár kívánt esetben maga a bórtrifluorid-gáz is jól hasz­nálható. A találmány szerinti eljárásban felhaszná­lásra kerülő nitroimidazol-származékokat ,,4(5)­-nitroiimidazolok" elnevezéssel említjük, az álta­lánosan elfogadott kémiai nomenklatúrának megfelelően, minthogy az ilyen vegyületekben az imidázolgyűrű 4- és 5-helyzete egyenérté­kűek egymással. Ez az egyenértékűség termé­szetesen megszűnik, ha valamilyen helyettesí­tőt viszünk ibe a molekulába. A találmány szerinti közvetlen hidroxialkile­zési eljárás olymódon kerülhet lefolytatásra, hogy az l,2r-epoxialkánt ill. 1,3-epoxiaIkánt ül. helyettesített epoxialkánt és a nitroimidazolból és bórtrifluoridból képezett komplexet valamely erre alkalmas reakcióközegben reagáltatjuk egy­mással. Igen kielégítő eredményeket kapunk, ha reakicióközegként valamely rövidszénlánicú alifás savat, mint hangyasavat, ecetsavat, pro­pionsavat vagy vajsavat alkalmazunk; külöhö­sen az ecetsav bizonyult alkalmasnak erre a célra. Az ilyen sav-jellegű oldószerekkel kb. 15 C° és 70 C° közötti hőmérsékleteken ka­punk jó eredményeket. Lefolytatható azonban az eljárás nem-bázisos aprotonos oldószerek, mint nitrometán, benzol, etiléndiklorid, tetra­metilénszulfon, tetrahidrofurán, dioxán, etilén-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents