155057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfatiadiazolok előállítására
155057 13 14 Ha a fenti eljárásiban kiindulóanyagként 3->(2--butiniloxi)- (vagy 2-propinik>xi)-4-szulfanilamido^l,i2,5-tiadiazoit" használunk, akkor a 3-(2-ibutiniloxi)- (vagy 2-propiniloxi)-4-szulfarnilamido-l,i2,i5-tiadiazol nátriumsóját nyerjük. 5 6. példa: 4 g 3-klór-4-alliloxi-l,2,i5-tiadiaz!ol (0,0i226 mól), 12 g N4 -acetil-szulfanilamid (0,056 mól), 10 7.7 g (0,056 mól) káliumkarbonát és 10 g acetamid keverékét 45 percig állandó kevertetés közben 145—150 C°-ra melegítjük. Ezután az elegyet; szobahőmérsékletre hűtjük és 100 ml vízzel felhígítjuk. A képződött oldatot desztil- 15 láijuk, míg a távozó párák hőmérséklete 100 C°-ot eléri. A maradt keveréket ezután szobahőmérsékletre hűtjük és koncentrált sósavval 8.8 pH-értékre beállítjuk. A reagálatlan N4 -acetil-szulfanilamid kiválik és ezt szűréssel el- 20 távolítjuk. A szűrletet koncentrált sósav beadagolásával kb. 8,8 ph-értékre állítjuk be. Ekkor 3-alliloxi-4-i(N4 -a.oetil-szuManilaimido)-l ,2,5-tiadiazol az oldatból kiválik. A szilárd terméket szűréssel elkülönítjük és minimális mennyiségű 25 izopropanolibam feloldjuk. Az izopropanolos oldatot kevés színtelenítő aktívszénnel kezeljük, az aktívszenet kiszűrjük és a szűrlethez vizet adagolunk, amíg a kristályosodás éppen beindul. Ezt a keveréket néhány óra hosszat hűt- 30 jük, miközben az oldatba 3-alliloxi-4-: ( , :N 4 -acetil-szulfamlamido)-l,2,;5-tiadiazol kikristályosodik. A terméket szűréssel elkülönítjük és vákuumban szárítjuk. A termék olvadáspontja 190— 192 C°. 25 CH,OH (E%) = 2,63 (710); 0,1 n NaOH (E%) 303 (289), 236 (540). 40 Ha a fenti eljárásban kiindulóanyagként N4 -benzoilszulfanilamidot használunk, akkor 3- 45 -alliloxÍJ4-i(N4 -benzoilszulfanilamido)-l,2,!5-tiadiazolt nyerünk. A leírt szuifatiadiazol származékok előállításánál használt kiindulóanyagokat, mint a 3-klór-4^rövidszé:nláncúalfkoxi-ll,2,5-tiadiazolokat, a 50 3i-Már-4-irövidszénlánoú-alkmiloxiJl,2',5-tiadiazolokat és a 3-klár-4-rövidszénláncú-alkeniioxi-1,2,5-tiadiazolokat a S-klór-^-ihidroxi-l,2,5-tiadiazol alkilezése, alkenilezése útján kapjuk a megfelelő alkillhalogenidefe, lalkmil vagyalkenil- 55 -halogenideik felhasználásával. A 3-klór-4-hidroxi-l,:2,5-tiadiazolt pedig eiánforiniamidból és kémmonokloridból a következő eljárással állítjuk elő: 7,0 g (0,1 mól) 1-ciániformamidot 32,4 ml (54 60 g, 0,4 mól) kénmonoklorid 40 ml dimetilformamidban készített oldatához adagolunk. A beadagolást szobahőmérsékleten 10 perc leforgása alatt végezzük. A képződött keveréket 4 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd 320 g5 ml jeges vízre öntjük. A képződött oldatot szűrjük, a vizes szűrletet négyszer 75 ml-es etiléteradagokkal extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük és kevés vízzel mossuk. Ezután magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradék súlya 12 g és főként 3-klór-4Hhid; roxi-l,2,5-tiadiazolból áll. A terméket vízből átkristályosítjuk, amikoris tisztított terméket nyerünk, amelynek olvadáspontja 110—il 12 C°. 1,36 g (10 mól) 3-klár-4-hidroxi-l,2,5-tiadiazol, 1,08 g (l!l mmól) nátriumkarbonát, 13,3 mmol rövidszánláncú alkil- rövid szénláncú alkenilvagy rövidszénláncú alkinilhalogenid és 0',12 g (0,8 mmól) nátríumjodid keverékét 25 ml dimetilformamidban állandó keverés közben 90 perc leforgása alatt 55—60 C°-ra felmelegítjük. A reakciókeverékhez ezután 150 ml vizet adunk és az egész keveréket háromszor 25 ml éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük, magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási maradék S-klór^-rövidszíénláncú-alkoxi-írövidszénláncú alkeniloxi- vagy rövidszénláncú alkiniloxi)-l,2,5--tiadiazol. A 4-ariloxi-, 4-n-butoxi-, 4-.krotiloxi-és 4-n-etalliloxi-3-klór-l ,2,5-tiadiazolokat fentiekhez hasonló módon állítjuk elő, azzal a különbséggel, hogy alkilezőszerként allilibromidot, n-butilbromidot, krotilbromidot, illetve metallilbromidot használunk. A 4-n-propoxi-, 4-izopropoxi- és 4-etoxi-i3-kló:r-l,2,5-tiadliazolokat akként nyerhetjük, ha alkilezőszerként n-propiljodidot, izopropiljodidot, illetve etiljodidot használunk. Ha továbbá alkilezőszerként 2-butinilbromidot, 3-ibutínilibiromidot vagy 2-propinilbromidot alkalmazunk, akkor a megfelelő 3-(2--butiniloxi)-, 4~l(3-butiniloxi)- és 4-(;2i-propiniloxi)~3-klór-l ,2,5-tiadiazolokat állítihat juk elő. 7. példa: 0,0:226 mól 3-klÓ!r-4-.(2^butiniloxi)-l,2,5-tiadiazol, 0,056 mód N4 -acetilszulfanilamid, 0,056 mól káliumkarbonát és 10 g acetomtril keverékét 45 percig keverés közben 145—150 C°-on melegítjük. Ezután az elegyet lehűtjük szobahőmérsékletre és 100 ml vízzel hígítjuk. A képződő oldatot desztilláljuk, míg a távozó párák hőmérséklete kb. 100 C°-ra emelkedik. A részben ledesztillált elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük és koncentrált sósavval 8,8 pH-értékre beállítjuk. A reagálatlan N4 -acetilszulfanilamid kiválik és ezt szűréssel eltávolítjuk. További sósav hozzáadására 3-(2-butiniloxi)-4^(N4 -acet:ilszulfamla;mido)-l,,2,5-tiadiazol az oldatból kiválik. A szilárd terméket szűrjük és minimális mennyiségű izopropanolban oldjuk. Az izopropanolos oldatot kevés színtelenítő aktívszénnel kezeljük, az aktívszenet kiszűrjük és a szűrlethez lassan vizet csepegtetünk, míg a kristályosodás éppen megkezdődik. A kristályosodó oldatot nétlhány óra hosszat hűtjük, miközben a 3-, (2-butiniloxi)~4H(N 4 -a!cetilszulifanilamido)-l,2:,5--tiadiazol kikristályosodik. 7
