155054. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo-(2,1-b)-tiazol-származékok előállítására
155054 3 4 mot tartalmazó alkil-gyökkel helyettesítve lehet, pl. p-toluol-szulfonsav. Eljárásunk igen előnyösen felhasználható kiindulási anyaga a 2--imino-3^(2:-hidroxi-2-femletil)-tiazolidinium-p-toluolszulfonát. A gyűrűzárás a savval képezett addíciós só és valamely ciklizálószer reakciója útján hajtható végre. A ciklizálószer a molekulából a víz alkotórészeit (a hidroxi-csoport és az imino-csoport hidrogénatomja) eltávolítja. E célra pl. kénsav vagy polifoszforsav alkalmazható. Eljárásunk másik íoganatosííási módja szerint a gyűrűzárást a savval képezett addíciós só és valamely foszforhalogenid (pl. foszfortrikiorid, foszfortri'bromid, foszforpentaklorid) vagy foszforoxiíhalogenid (pl. fosztoroxiklorid) vagy fionilkkaid reakciója útján végezhetjük el, mi kőris a megfelelő, (IV) általános képletű halcgén-vegyületet kapjuk (mely képletben Ar jelentése a fent megadott és X jelentése halogénatom, pl. klór- vagy brómatom és a pontozott vonal kívánt esetben jelenlevő kötést képvisel), majd a halogén-vegyületet — izolálás után vagy anélkül — valamely bázissal reagáltatjuk. A halogén-vegyület előállítását hidroxi-csoportot nem tartalmazó oldószerben, pl. etiléndikloridban végezhetjük el. A halogén-vegyület átalakításához bázisként erős szervetlen bázisok (pl. alkálifémhidroxidok vagy -karbonátok, mint nátriumhidroxid vagy káiiumkarbonát; vagy alkáliföldfémhidroxidok vagy ammóniumhidroxid alkalmazhatók. A bázis és a halogén-vegyület reakciója hígító- vagy oldószerben végezhető el; e célra pl. víz vagy egy vagy több szerves oldószer, illetve ezek elegye alkalmazható. A találmányunk tárgyát képező eljárás kiindulási anyagaként felhasznált savval képezett addíciós sók oly módon állíthatók, elő, hogy valamely (V) általános képletű epoxidot (mely képletben Ar jelentése a fent megadott) legfeljebb 10 szénatomot tartalmazó alkanol (pl. ízopropanol) jelenlétében i(VI) képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képletben a pontozott vonal kívánt esetben jelenlevő kötést jelent), majd a kapott terméket valamely aromás szulfonsavval hozzuk reakcióba. A savval képezett addíciós sók a 690 .'6Ö9 sz. belga szabadalmi bejelentésünkben leírt módon tiokarbamid vagy tiociánsav és valamely (VII) általános képletű ammóniumsó reakciójával (mely képletben Ar jelentése a fent megadott és X jelentése halogénatom vagy —0-SO2-R képletű gyök, melyben R jelentése kívánt esetben helyettesített aril-gyök) is előállíthatók, majd a nyert termék kívánt esetben valamely aromás szulfonsavval reakcióba hozható. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban szereplő mennyiségek súlyrészekben értendők. 1. példa: 1 rész 2-imino-3-J(2-ihidroxÍH2Hfeniletil)-, tiazolidinium-p-toluol-szulfonátot 15 perc alatt, részletekben, keverés közben 7,3 rész, (—5)—0 C°on tartott tömény kénsavhoz (sűrűség: 1,85) adunk. Az elegyet 0' C°-on 1 órán át keverjük, majd 30 rész jégre öntjük. A képződő elegyet keverés közben 10 C° alatti hőmérsékletre hűtjük, majd 9 rész tömény amrnóniumhidroxidot (sűrűség: 0,88) adunk hozzá, miközben a hőmérsékletet 10 C0 alatt tartjuk. A kiváló szilárd anyagot szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. A termék 90-—9-2 C° olvadáspontú dí-2,3,5,6--tetrahidro-6-feni!imidazoi(2,l-b)tiazoI; v max („Nujol"-ban •— a „Nujol" szó védjegy) 15S0 és 1530 cm"1 . A kiindulási anyagként felhasznált 2-imino-3-(2-ihidroxi-2-feniletil)-tiazolidinium-p-toluol_ szulfonát a következőképpen állítható elő: 2,04 rész 2-amino-2-tiazoim(2-immctiazolidin) és 2,4 rész 1,2-epoxifeniletán 8 rész ízopropanol! al képezett oldatát szobahőmérsékleten 48 órán át keverjük. A reakcióelegyhez 1,3 rész p-toluolszulfonsavat adunk. Az elegyet lehűtjük, a szilárd anyagot szűrjük, 10 rész izepropanolial mossuk és 80 C°-on szárítjuk. A termék 2-immo-3-(2-hidix)xi-2-íe:niletil)-tiazolidinium-p-toluolszulíonát. Op.: 23,2—234 C° (210 C°-on zsugorodik). vmax („Nujol"-ban — a „Nujol" szó védjegy) 3380, 3030, 1635, 1650, 1200, 1125, 1040 cm"1 . 2. példa: 78,8 rész 2-imino-3-<2-hidroxi-2-ifenileti!)-tiazolidmiurn-p-io!uolszulfonát és 250 rész etiléndiklorid elegyét szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyhez 30 perc alatt 36,1 rész foszfortribromidot adunk, miközben az elegyet az adagolás alatt 20—25 C°-on tartjuk. Az adagolás befejezése után az elegyet 20 C°-ra hűtjük és 6 órán át keverjük. Az elegyet ezután 30 perc alatt, keverés közben 96 rész 48 súly%-os vizes nátriumhidroxid oldat, 200 rész jég és 200 rész víz elegyéhez adjuk, majd a képződő elegyet 1 órán át keverjük. A szerves réteget a vizes fázistól elválasztjuk (mindkét réteget megtartjuk). A szerves réteget 2,6 rész sósav (sűrűség: 1,18) és 200 rész víz elegyéhez adjuk és a képződő elegyet 30 percen át keverjük. A sósavas réteget a szerves fázistól elválasztjuk; az utóbbit elöntjük. A vizes réteget 125 rész etiléndikloriddal 30 percen át keverjük, majd az etiléndikloridos réteget elválasztjuk és az előzőekben említett sósavas réteghez adjuk. A képződő elegyet 15 percen keresztül keverjük, majd a szerves réteget elöntjük. A savas vizes oldathoz 150 rész jeget adunk, és az elegy pH-ját 20 rész tömény ammóniumhidroxid oldat (sűrűség: 0,88) keverés közben történő, lassú beadagolásával 9-re állítjuk. A képződő elegyet egy órán át keverjük, a kiváló szilárd anyagot szűrjük, vízzel mossuk és 4.0—45 C°-on szárítjuk. A termék 90—92 C° olvadáspontú dl-2,:3;5,i6-tetrahidro^6--fenilimidazo-(2,I-ib)tiazol. 10 15 20 25 Í.O i5 40 45 50 55 60 9
