155047. lajstromszámú szabadalom • Eljárás DL-szerin-metilészter rezorválására

155047 ból nem kapható meg a D-szerin-metilészter•HCl). Ezenkívül ebben az eljárásban megoldatlan a drága dibenzoil-D-borkősav regenerálása. Saját kis'éinleteinik alapján ugyanis azt tapasztaltuk, hogy metanolos közegben sósavval bont- 5 va a diasztereomer sót, a diíbenzoil-D-boirlkősav dimetüésztere keletkezik, még 0 C° körüli hőmérsékleten is. A dibenzoil-D-borfcőisiav-dimetilészter nem használható további rezolválásra, mert a rezolválásban szerepet játszó karb- ^Q oxil-csoportok észterezve vannak. A diasztereomer só viszonylag alacsony kitermelése (88(1,'o) miatt a D-szerin-metilészter -HCl-t legfeljebb 88%-os kitermeléssel kapják. A találmány célja egyszerű, iparilag alkal- 15 maizható szerm-metd'lesziter rezolválási eljárás biztosítása, minimális rezolváló>szer~fogyás és miaximális regenerálás mellett. A találmány alapja az a felismerés, hogy a D-iszeriuHmetilésziterneik dibenzoil-D~foorikősav- 20 val képzett diasztereomer sója etanolos közegben nemcsak az L-szerin^metilésztar-dibenzoil-D-barikősav sójától, hanem magától az L-szerin-metilészter bázistól is elkülöníthető, és így lehetővé válik a két optikailag aktív alak szét- 25 választása úgy, hogy csak a D alakból képezünk ,sót. Ez egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy az L alakot a D alak sójának elkülönítése után sósavgáz bevezetésével közvetlenül kinyerjük, és így feleslegessé válik az oldószer bepárlása JO is. A találmány eljárás D-szerin-imetilészter kinyerése racém szerin-metilészterből dibenzoil-D-borkősawal végzett reagáltatás útján, azzal jellemezve, hogy etanolos közegben DL-szerin- 35 -tmétilészteirt reagáltatunk dibenzail-D-bOírkősQvval 4:1 mól .-arányban, vagyis 1 mól. észterre 1/4 mól. savat számítva, és a D-szerih-ímetilészter így képzőidött dibenzoil-D-borkősavas sóját az oldattal elkülönítjük, majd az ol- 4-0 datból az L-szerin-metilósztert sósavgáz bevezetésével sósavas só alakjában elkülönítjük. A diasztereocner sót célszerű nem alkohol típusú oldószerbein sósavgáz bevezetésével elbontani, mert így elkerüljük a rezolválóiszer észté- 45 reződését. Az így nyert D-szerin-metilészter• HCl-t ismert módon különítjük el a diibenzoil-D-boirikősav oldatatol. A találmány szerint célszerűen úgy járunk el, hogy 1 mól DL-iszerin-metilészteir • KCl-t absz, 50 etanolban felszuszpeindálunk; és 0 C°-«n ammóniagázt vezetünk a szuszpenzióba. A kivált ammóniuanMóridot kiszűrjük és a bázist tartalmazó oldathoz 1/4 mól dilbenzoilnD-borkősav-imonolhidrát atilaikoiholos oldatát adjuk. Másnap a 55 diasztereomer sót kiszűrjük (9'6%~os kitermelés), az anyalúgba sósavgázt vezetünk, amelyből kiválik az L-szerm-metilészter-HCl. A D-szieriinHmeititlétezter-diibeinzoil-D-tartarátot acetonban fekziuszpendárjuk és hűtés köziben só- 60 savgáz bevezetésével nnagbontijufc. A D-szeriin-metilészter-HCl azonnal kiválik (96%-os kiterrn.) az anyialugbol, a diíbenzoiil-D-ibarkősav oldatban marad. A dübemzoil-D-borfcősavat az acetonos anyalúg bepóriásával nyerjük vissza. 65 A bepárlás után nyert szirupot vízre öntjük, amikor a dijbenzoil-D-borlkősav-imonolhidrát kikristályosodik (80—W/o-os reg.). A találmány szerinti eljárás számos előnyt biztosít az isimert eljárásokhoz viszonyítva. 1) A DL-szerin^metilésztert rezolváljuk, és az ebiből nyert D-IMóirialanin-imetiléiszter közvetlenül felhasználható a D-icikloszerim gyártásaihoz. 2) A DL-szerin-metilészter • HCi-t alkoholos közegben alakítjuk bázissá, így elkerüljük az oldószer bepárlását, amit ipari méretben nem lehet megvalósítani, mert a nagy mennyiségű oldat bepárlási idejie alatt a szerm-imetiliészícr bázis ellbomliana, illetve más anyaggá alakulna. 3) A költséges rezolvéilószerből csak a fele mennyiséget használjuk fel, így a veszteség is felényi. 4) Az L-szerin-metilésztert nem alakítjuk át diasztereonieír sóvá, így azt nemi kell elbontani sem, ami lényeges anyag- és időmegtakarítást eredményez. 5) Nem alkohol típusú oldószerben (aceton) bontva a diasztereomer sót, elkerüljük a rezolváló sav észter eződését, így azt igen jó eredménnyel és minőségiben tudjuk regenerálni. 6) Nem használunk oldószerkeveréket, ami a regenerálásokat leegyszerűsíti. 7) Az eljárás közel 100%-os kitermeléseket biztosít. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példát adjuk 'meg: Egy Erlenmeyer lombikba bemérünk 155,5 g DL-szerin-metilészter-HCl-t és 300 ml absz. etanolt, majd hűtés mellett amrnóniagáz bevezetéssel a pH-t 8-ra állítjuk be. A kivált sót (arnmóíniumklorid) üvegszűrőn kiiszűrjük és 20— 40 ml absz. etanollal átmossuk. Közben egy másik Erlenmeyer lombikban 250 ml absz. etanolban feloldunk 90 g dibenzoii-D-foorkősav-monohidrátot. A megszűrt szerin-metilészter bázist tartalmazó oldathoz hozzáöntjük a dibenzoil-D-borkősav-monohidrát oldatát, amikor a kristálykiválás azonnal megindul. Egy éjszakán át jégszekrényben állni hagyjuk az elegyet, majd kiszűrjük a kristályokat. A D-szermr-metilészter-diibenzoil-íD-tartarát súlya 142,5 g. Ez 96%-os kitenmelésndk felel meg. Op.: 163—165 C°, forg. —77,8 C°, c = 0,5 (metanol). Az absz. etanolos anyalúgot lehűtjük 0—4 C°~ ra, majd annyi sósaivgázt vezetünk bele, hogy a pH == 1—2 legyen. A savanyú oldatot másnapiig jégszekrényben állni hagyjuk és reggel a kivált kristályokat szűrjük. A nyers L-szerin-metilészter • HCl kitermelése 95%. Egy keverővel ellátott hároimnyalkú gömblombikba, amely sós-Jjeges fürdőibe van szerelve, bemérünk 140 g D-szerinnmetilé^zter-dibenzoil-D-tartarátot és 380 ml acetont. A keverőt megindítva 1O—5 C°-on 53 ml konc. sóisav és 106 iml konc. kénsavlból fejlesztett sósavgázt vezetünk a szuszpenzióba. Miután a sósavgáz fejlődés megszűnt, 0 C°-on V2 órát kevertetjük 3