155042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklusos aminok előállítására

155042 5 ' middial, benzoilbromiddal vagy ecetsavanihidríddel, továbbá valamilyen szénsav- vagy tioszénsiav-éiszterkloritíidal, különösen klórlhiangyasiavetilészterrel, klórhangyasavfenilíészterrel Vagy a megfelelő tioszémsiav származékkal, vagy 5 foszgénnail, vagy bróimeiámnal reagáltatjuk. A IV. általános képletű kiindulási anyagokat még olymódon is előállíthatjuk, hogy a II. általános képletű vegyületekből indulunk ki, ezeket nátriúmszármazékfcá alakítjuk át, majd a 10 II. a általános képletű vegyületeket reakciéíképes észtereivel — e képletben A, R2 és R> az I. illetve a IV. általános képletnielk megfelelő jelentésű — reagáltatjuk. A találmányunk szerinti eljárással előállított 15 I. általános képletű vegyületeket végül kívánt esetiben a szokásos modem szervetlen.vagy szervas savakkal képezett .addíciós sóikká alakíthatjuk át. így pl. az I. általános képletű vegyület valamilyen szerves oldószerrel készített a só- 20 képző komponensként kívánt savval vagy ennek oldatával reagáltatjuk. A szerves oldószert előnyösen úgy választjuk meg, hogy a keletkezett só abban nehezen -oldható legyen, ezáltal a sót szűréssel elkülöníthetjük. Ilyen ol- 25 dószer pl. a metanol, toválbbá a metanol-éter vagy az etanol-éter elegy. A szabad bázisok helyett gyógyszerként a nem toxikus savaddiciós sókat alkalmiazlhabjük, azaz olyan savakkal képezett sóikat, melyeik go anionjai a szólbajölhető adagolás mellett gyegyszerészétileg elviselhetek. Előnyösen továbbá, ha a gyógyszerként alkalmazott sóik jól kristályosíthatok és ha egyáltalán nem, vagy osalk kevéssé' higroszkóposak. Az I.. általános képletű 35 vegyületekből pl. a következő savakkal képezhetünk sókat: sósav, brómhidrogénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etániszulifbnsav, /5-lhidroxietánszulfonsav, ecetsav, a'lmiasav, borkősav, citromsav, tejsav, oxálsav, borostyáhkősav, fu- 40 mársav, maleinsav, benzoésav, szaliicilsav, íenileoetsav, mandulasav és eimlbonsav. A következő példákban közelebbről megmagyarázzuk az I. általános képletű új vegyületek és az eddig le nem. írt közbenső termékeik előállítását anélkül azonban, hogy a találmány magát bármilyen módon korlátoznánk. A hőmérsékleti adatokat Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa: 52 g (0,25 mól) 5,l'l-dihidro-.10H-dibenzo[a,d:]cikloiheptén-ilO-ont 420 ml abszolút benzolban oldunk, majd 4,6 g (0,2 mól) litiumamid 13,8 ml abszolút toluollal készített szuszpenziójával elegyítjük. A reakicióelegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majid 50°-ra lehűtjük és 30 g frissen desztillált 3-diimetila:mino-propilfclóriddial (0,25 mól) elegyítjük, végül 20 órán keresztül visszafolyatás köziben forraljuk. Ezután a realkeióélegyet 20°-ra lehűtjük, 100 ml vízzel elegyítjük, a szerves fázist elválasztjuk és 2 n sósav oldattál extfahaljuk. A sósavas kivonatot 30 percig 80—90°-ra felmelegítjük, a keletkezett bázisos enoléter hasítása céljából. A reafccióelegyet ezután 20°-ra lehűtjük, amikor is a semleges hasítási termék, az öyll-xiihidro-40H-dibenzol[a,d]eiklcheptén-10-on kikristályosodik. A kristályokat kiszűrjük, 2n sósav oldattal utánmoissuik és az egyesített savas szűredéket tömény ammónia oldattal meglúgositjulk. Az alkalikus fázist éterrel extralháljuk, az éteres oldatot vízzel mossuk, káliumfcarbonát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot magas vákuumban desztillálj ulk és így 11--(S-dimetilaminopropilJ-S.ll-dihidro-lOH-d'ibenzö [a,d]eiklobeptén^l0-ont kapunk, forráspont: 172—;175°/0,006 Torr. A bázist efano'los sósavoldattal hidrokloriddá alakítjuk át, op. 194— 196° (abszolút etatnolból). 2. példa: 5,ll-dihiidro-10'H-dibenzoi[a,d]!CÍkloheptén-10--onból kiindulva az 1. példával analóg módon kapjuk: a) 3-piperidinopropil,kloriddal a ll-(3-piperidinopropil)-l5,ill-diihidro-10H-dibe:nzo[a,d]cikloheptén-10-ont, fp. 192—l'9!5°/0,OO6 Torr, hidrokloridjának olvadáspontja 225—228° (abszolút etanolból); b) 2^dimistila:m:iinoetilklóiriddaI a ll-i(2-dim>etilaminoetil)-5,ll-dilhidro-10'H-dibenzo{a,d]cik-Iobeptén-10-ont, f .p.: 160—13470,002 Torr,hidroklórid j ának olvadáspontja 200'—204 * (izopropanolból) és c) 2-idietiliamiinoetilkló'r.ídidal a ll-i(2Hdiietilaminoetil)-5,ll^dihidro^lOH-dibenzoi[a,d]ciklohep-tén-10-ont, f.p.: 182—16670,002 Torr, hidroklóridjának olvadáspontja 169—173° (acetonból). 3. példa: 62,4 g (0,3 mól) Syll-dilhidro-lOH-dibenzo[a,d]iciklohaptén-10-ont feloldunk 200 ml abszolút toluolban. Ehhez az oldathoz 1 óra leforgása alatt 80;—90°-on hozzácsepegtetünk 300 ml toluolban oldott 2:jdimetilamino-2-metilpro~ pilklóridot, melyet 64,5 g hidroklóriidból (0,37 mól) frissen készítettünk, Ezzel egyidejűleg cseppenként hozzáadunk 8,i05 g (0,36 mól) litiumamidoit 24 ml abszolút toluolban felszuszpendálva. A beadagolás befejezése után a reakcióelegyet 20 órán át visisziafolyatás közben forraljuk, majd 20°-ra lehűtjük és 200 ml vízzel valamint 100 ml tömény sósavval elegyítjük. Az egyidejűleg keletkezett enoléter hasítása céljából a szuszpenziót 30 percig 85—90 "-ra melegítjük, ezután 20°-ira lehűtjük, a szerves fázist elválasztjuk és vízzel mossuk. Az egyesített vizes fázisokat tömény ammónia-oldattal pH = 10 értékűire beállítjuk, és benzollal kivonatoljuk. A' benzoics kivoniatot .magnáziumszulfát felett szárítjuk, majd 40°-on Vákuumban bepároljuk és a maradékot magas vákuumban desztilláljuk. A kapott ll^(3-dimetilamino^2-10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 3