155034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás direkt-színezett oxidbevonatok előállítására alumínium és ötvözetein anódos oxidációval
155034 5 6 datban vagy felületaktív szert tartalmazó oldatban zsírtalanítjuk és oxidmentesítjük, vízzel öblítjük, majd az esetleges lúgmarad"prnyokat 1 : 1 hígítású salétromsavoldatban közömbösítjük. Ismételt vizes öblítés után, a direktszínező anódos oxidációt szobahőmérsékleten végezzük. Az anódos oxidáció befejezése után a munkadarabot vízzel bőségesen lemossuk, majd — lehetőleg meleg levegőáramban — szárítjuk. Kültéri használatra szánt tárgyak átvonó, illpórustömítő utánkezelését színtelen .műgyantalakkoklatban történő telítéssel, majd ezt követő szárítással végezzük. Beltéri használatra szánt tárgyak átvonólakkozása mellőzhető. 99,5—99,99 tisztaságú alumíniumot, 3% hangyasavat, 5'% szulfoszalicilsavat és 0,5% hidrokinont tartalmazó elektrolitfürdőben egyenárammal anódosan oxidálunk. A cellafeszültséget 50—SO Volt közötti értékre állítjuk be. Az oxidáló kezelés ideje vékonyabb rétegek (10—15 mikrométer) kialakításánál 10—15 perc, vastagabb rétegeknél (15—30 mikrométer) 15— 30 perc. A kezdődő oxidbevonat színe a cellafeszültségtől függően a következő: 50 V 60 V 70 V 80 V aranysárga sárgaréz-szín szürkés-bronz olajbarna A fentiekkel azonos körülmények között végezzük az anódos kezelést azzal az eltéréssel, hogy a kezelési időtartamot 1—2 percre csökkentjük. A képződő oxidbevonat színe a cellafeszültségtől függően a következő: 50—J&0 V 70—80 V irizáló halvány arany halvány aranyszín Az előző kísérletet megismételjük azzal az eltéréssel, hogy az elektrolitfürdő, kizárólag 3—5% hangyasavat tartalmaz. Az áram. bekapcsolása után változó áramsűrűség mellett színtelen vékony oxidhártya alakul ki az alapfém felületén, további anódos kezelés során az alapfém helyi bemaródását, továbbá elszórtan barnaszínű oxidszigetek fellépését lehet észlelni. Az alapfém barna foltjain kívül, hosszabb ideig tartó kezelési idő után sem képződik direktszínezett oxidbevonat. A kísérlet során az egyenáram feszültségét 10—90 Volt között változtattuk, az egyes cellafeszültségeknél nagyobb eltérés nem tapasztalható, maximális cellafeszültségnél a mintadarab szélem elektromos átütés észlelhető. Az 1. példa szerinti kísérletet megismételjük azzal a különbséggel, hogy 3—5% szulfoszalicilsavat tartalmazó elektrolitfürdőt használunk, ugyanakkor hangyasavat és hidrokinont nem alkalmazunk. Szobahőmérsékleten 10—19 Volt feszültségű egyenáram alkalmazása során rövid idővel az áram bekapcsolása után az alumíniumfelületen vékony, tömör, színtelen oxidréteg, un. záróréteg alakul ki. Ennek záróhatása következtében az áramsűrűség maximális cellafeszültség esetén is, rövid idő alatt minimális értékre csökken (0,1—0,;2 A/dm2 ), az oxidképződés tehát gyakorlatilag megszakad. 5 Az 1. példa szerinti kísérletet megismételjük, elektrolitifürdőiként 3—5% szuMoszalicisavat és 0,5% hidrokinont tartalmazó vizes oldatot használunk. 10—19 Volt feszültségű egyenárammal szobahőmérsékleten rövid idővel az áram be-10 kapcsolása után az előző kísérlethez hasonlóan oxidzáróréteg képződik és az áramsűrűség rohamosan minimális értékre csökken. A színtelen záróréteg kialakulása után további oxidképződés már nem történik. 15 Az előbbi kísérletnél a hidrokinon az áramvezetésben nem vesz részt, hanem kifejezetten, mint a fürdő stabilizátora használható. A hidrokinont nem tartalmazó fürdőoldat rövid használat után barnás-vörösre színeződik az aktív 20 komponensek átalakulási termékeitől. Hidrokinon jelenlétében azonban az oxidáló elektrolit hosszú üzemeltetési idő után is eredeti halványsárga színét megtartja és az oldatban az anódos oxidációt zavaró bomlástermékek nem 25 képződnek. 2. példa: Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltérés-30 sei, hogy 50 Volt és 80 Volt cellafeszültség között váltóárammal anodizálunk. Az anódos kezelés időtartama vékonyabb réteg kialakítása esetén 10—15 perc, vastagabb rétegeknél 15— 30 perc. 35 A képződő oxidbevonat színe a cellafeszültségtől függően a következő: 50 V 60 V 70 V 80 V 40 aranysárga aranybarna bronzvörös barnás-fekete A fenti kísérletet megismételjük azzal a különbséggel, hogy az anódos kezelés időtartamát 45 1—2 percre korlátozzuk. A képződő oxidbevonat színe a következő: 50—60 V 70—80 V vörös árnyalatú 50 halvány aranyszín halvány óarany szín A 2. példa szerinti kísérletet megismételjük, elektrolitfürdőként 3—5% hangyasavat tartalmazó vizes oldatot alkalmazunk. Szobahőmér-55 sékleten, 10--120 Volt cellafeszültségi határok között váltóáram alkalmazásával az áram bekapcsolása után rendkívül rövid idő alatt színtelen oxidzáróréteg alakul ki az alumínium felületen. A záróhatás következtében az áram-60 sűrűség rohamosan csökken, az oxidréteg további képződése megszűnik. Hasonló tapasztalatokra tettünk szert akkor is, ha fenti váltóáramú kísérletet 3—5% szulfoszalicilsavat, ill. 3—5% szulfoszalicilsavat és 0,5% hidrokinont 65 tartalmazó elektrolitfürdőben megismételtük. 15 20 25 S0 35 40 60 3