155034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás direkt-színezett oxidbevonatok előállítására alumínium és ötvözetein anódos oxidációval

155034 5 6 datban vagy felületaktív szert tartalmazó ol­datban zsírtalanítjuk és oxidmentesítjük, víz­zel öblítjük, majd az esetleges lúgmarad"prnyo­kat 1 : 1 hígítású salétromsavoldatban közöm­bösítjük. Ismételt vizes öblítés után, a direkt­színező anódos oxidációt szobahőmérsékleten végezzük. Az anódos oxidáció befejezése után a mun­kadarabot vízzel bőségesen lemossuk, majd — lehetőleg meleg levegőáramban — szárítjuk. Kültéri használatra szánt tárgyak átvonó, ill­pórustömítő utánkezelését színtelen .műgyanta­lakkoklatban történő telítéssel, majd ezt kö­vető szárítással végezzük. Beltéri használatra szánt tárgyak átvonólakkozása mellőzhető. 99,5—99,99 tisztaságú alumíniumot, 3% han­gyasavat, 5'% szulfoszalicilsavat és 0,5% hidro­kinont tartalmazó elektrolitfürdőben egyen­árammal anódosan oxidálunk. A cellafeszült­séget 50—SO Volt közötti értékre állítjuk be. Az oxidáló kezelés ideje vékonyabb rétegek (10—15 mikrométer) kialakításánál 10—15 perc, vastagabb rétegeknél (15—30 mikrométer) 15— 30 perc. A kezdődő oxidbevonat színe a cellafeszült­ségtől függően a következő: 50 V 60 V 70 V 80 V aranysárga sárgaréz-szín szürkés-bronz olajbarna A fentiekkel azonos körülmények között vé­gezzük az anódos kezelést azzal az eltéréssel, hogy a kezelési időtartamot 1—2 percre csök­kentjük. A képződő oxidbevonat színe a cella­feszültségtől függően a következő: 50—J&0 V 70—80 V irizáló halvány arany halvány aranyszín Az előző kísérletet megismételjük azzal az eltéréssel, hogy az elektrolitfürdő, kizárólag 3—5% hangyasavat tartalmaz. Az áram. bekap­csolása után változó áramsűrűség mellett szín­telen vékony oxidhártya alakul ki az alapfém felületén, további anódos kezelés során az alap­fém helyi bemaródását, továbbá elszórtan bar­naszínű oxidszigetek fellépését lehet észlelni. Az alapfém barna foltjain kívül, hosszabb ide­ig tartó kezelési idő után sem képződik direkt­színezett oxidbevonat. A kísérlet során az egyenáram feszültségét 10—90 Volt között vál­toztattuk, az egyes cellafeszültségeknél nagyobb eltérés nem tapasztalható, maximális cellafe­szültségnél a mintadarab szélem elektromos át­ütés észlelhető. Az 1. példa szerinti kísérletet megismételjük azzal a különbséggel, hogy 3—5% szulfoszalicil­savat tartalmazó elektrolitfürdőt használunk, ugyanakkor hangyasavat és hidrokinont nem alkalmazunk. Szobahőmérsékleten 10—19 Volt feszültségű egyenáram alkalmazása során rö­vid idővel az áram bekapcsolása után az alu­míniumfelületen vékony, tömör, színtelen oxid­réteg, un. záróréteg alakul ki. Ennek záróhatása következtében az áramsűrűség maximális cella­feszültség esetén is, rövid idő alatt minimális értékre csökken (0,1—0,;2 A/dm2 ), az oxidkép­ződés tehát gyakorlatilag megszakad. 5 Az 1. példa szerinti kísérletet megismételjük, elektrolitifürdőiként 3—5% szuMoszalicisavat és 0,5% hidrokinont tartalmazó vizes oldatot hasz­nálunk. 10—19 Volt feszültségű egyenárammal szobahőmérsékleten rövid idővel az áram be-10 kapcsolása után az előző kísérlethez hasonlóan oxidzáróréteg képződik és az áramsűrűség roha­mosan minimális értékre csökken. A színtelen záróréteg kialakulása után további oxidképző­dés már nem történik. 15 Az előbbi kísérletnél a hidrokinon az áram­vezetésben nem vesz részt, hanem kifejezetten, mint a fürdő stabilizátora használható. A hidro­kinont nem tartalmazó fürdőoldat rövid haszná­lat után barnás-vörösre színeződik az aktív 20 komponensek átalakulási termékeitől. Hidro­kinon jelenlétében azonban az oxidáló elektrolit hosszú üzemeltetési idő után is eredeti hal­ványsárga színét megtartja és az oldatban az anódos oxidációt zavaró bomlástermékek nem 25 képződnek. 2. példa: Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltérés-30 sei, hogy 50 Volt és 80 Volt cellafeszültség kö­zött váltóárammal anodizálunk. Az anódos keze­lés időtartama vékonyabb réteg kialakítása esetén 10—15 perc, vastagabb rétegeknél 15— 30 perc. 35 A képződő oxidbevonat színe a cellafeszült­ségtől függően a következő: 50 V 60 V 70 V 80 V 40 aranysárga aranybarna bronzvörös barnás-fekete A fenti kísérletet megismételjük azzal a kü­lönbséggel, hogy az anódos kezelés időtartamát 45 1—2 percre korlátozzuk. A képződő oxidbevo­nat színe a következő: 50—60 V 70—80 V vörös árnyalatú 50 halvány aranyszín halvány óarany szín A 2. példa szerinti kísérletet megismételjük, elektrolitfürdőként 3—5% hangyasavat tartal­mazó vizes oldatot alkalmazunk. Szobahőmér-55 sékleten, 10--120 Volt cellafeszültségi határok között váltóáram alkalmazásával az áram be­kapcsolása után rendkívül rövid idő alatt szín­telen oxidzáróréteg alakul ki az alumínium fe­lületen. A záróhatás következtében az áram-60 sűrűség rohamosan csökken, az oxidréteg to­vábbi képződése megszűnik. Hasonló tapaszta­latokra tettünk szert akkor is, ha fenti váltó­áramú kísérletet 3—5% szulfoszalicilsavat, ill. 3—5% szulfoszalicilsavat és 0,5% hidrokinont 65 tartalmazó elektrolitfürdőben megismételtük. 15 20 25 S0 35 40 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents