155031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiazin-származékok előállítására
5 155031 6 -iz»propil-3-aminobrámbenzilalkob.olok, a-izopropil-2-aminometoxibenzilalkoholok, a-butil-2--aminobenzil alkohol, a-butu^2-aminoklórbenzilalkoholok, a-izobutil^-ammobenzilalkohol, a-izobutilH2-amino-kló:rbenzilalkoholak, a-naftil-2-aminobenzilalfcohol, a-benzil^2-arninobenzilalkohol, a-benzil-2^aminoklárbenzilalkoholok, a-benzil-2.-aminometoxibenzilaIkoholok; e vegyületekben is a „2-amino-" után említett helyettesítők a benzolgyűrű 3-, 4-, 5- vagy 6-helyzetben állhatnak. Alkalmazhatók kiindulóanyagként továbbá az említett benzilalkoholoknak megfelelő rövidszénláncú O-alkiléterek vagy a rövidszánláncú alifás karbonsavakkal képezett észterek, pl. az említett benzilalkoíholok acetátjai vagy Propionat jai is. Ugyancsak alkalmazhatók a megfelelő halogenidek, mint a metil-2-aminofenil-klármetán és metil-aminafenilHbrómmetán, valamint a fenilgyököklben megfelelően • helyettesített származékaik, továbbá a megfelelő merkaptánok és rövidszénláncú alkil-tioéterek, mint az a-metil-2-amino-benzilmerkaptán ill. a megfelelő rövidszénláncú alkiltioéterek is. Az említett bázisos vegyületekből erős savakkal, mint halogénihidrogénsavakkal, kénsavval, valamint benzol- és toluolszulfonsavval képezett sók ugyancsak felihasználhatók kiindulóanyagokként. A (Illa) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagként tiokarbamid és ennek N-mono-és N,iN'-diszubsztituált származékai, mint N-metil-, N-etil-, N-propil-, N-izopropil-, N-butil-, N-izobutil-, N-hexil-, N-ciklohexil-, N-allil-, N-ciklolhexenil-, N-tfenil-, N-benzil-, N-dietilaminoetil-,iN-dimetilaminopropil-, N,N'-dimetil-, N,N'-dietil~tiokarbam:id jöhetnek tekintetbe, (Hlb) általános képletű kiindulóanyagként pedig izotiocianátok, mint metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, hexil-, ciklohexil-, allil-, eiklopentil-, fenil-, benzil-, dimetilaminoetil-; piperidmoetil-, morfolinoetil-, N-metilpiperazinoetil-, diétilaminopropil-, pirrolidinopropil-, tiarnorfolmopropil-, N-benzilpipenazinopropil-izotiócianát. Izotioeanátok helyett izotiocianátok képzésére alkalmas vegyületek, mint a megfelelő tiouretánok vagy ditiókarbaminsavészterek is tekintetbe jöhetnek. A (Ilg) általános képletnek megfelelő vegyületek, ill. savakkal képezett addíciós sóik 20 C° és 2150 C° közötti, előnyösen 80 C° és 180 C° közötti hőmérsékleten reagáltathatok az a) eljárásmód szerint a (Illa) általános képletű tiokarbamidokkal. Ezt a reakciót szervetlen vagy szerves savak, pl. halogénlhídrogénsavak, mint sósav, brómíhidrogénsav vagy jódhidrogénsav, továbbá kénsav, foszforsav, rövidszénláncú alifás karbonsavak, mint hangyasav vagy ecetsav, halogénkanbonsavak, mint klórecetsav, vagy trifluorecetsav, benzol- vagy toluolszulfon&av vagy ezek elegyei jelenlétében folytathatjuk le. Dolgozhatunk adott esetben vízlehasítószerek, pl. szervetlen savhalogenidek vagy savanhidridek, mint foszfortriklorid, foszfortribrómid, foszforpentaklórid, tionilklórid vagy 5 foszforpentoxid, továbbá cinkklórid vagy bórfluorid jelenlétében lis. A (Ilg) általános képletű vegyületnek a (Illa) általános képletű tiokarbamidokkal való reagáltatása során keletkező izotiuróniumsókat, 10 amelyek oly (Ilg) általános képletű vegyületek, melyekben X helyén a -^S-^G(iNH2)=+NH 2 csoport áll, általában nem szükséges elkülöníteni, minthogy ezek az adott reakciókörülmények között könnyen átalakulnak a kivánt vég-15 termékké. A (Ilg) általános képletű vegyületeknek (Illb) általános képletű vegyületekkel való reagáltatása 0—200 C° előnyösen 20—130 C° hőmérsékleten történhet. A közbenső termékként 20 képződő kaiibamid- ill. tiokarbamid-származékok, amelyeket kívánt esetben is elkülöníthetünk, célszerűen közvetlenül átalakíthatók a kívánt végtermékké, a reakcióelegynek ill. az elkülönített közbenső terméknek szervetlen 25 vagy szerves savval vagy vízlehasítószerrel való kezelése útján, amelyet a reakció sebességétől függően adott esetben előnyösen elősegíthetünk melegítés útján. A reakcióelegyhez adott oldó- vagy higító-30 szerként adott esetiben víz, rövidszénlánoú alkoholok, mint metanol, etanol vagy izopropanol, éterek, mint dietiléter, tetraíhidrofurán vagy dioxán, továbbá glikol glikol-monometiléter vagy ^monoetiléter, di- vagy trietilénglifcol, 35 valamint aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol, klórozott szénhidrogének, mint klórbenzol, kloroform, triklóretilén vagy tetraklóretán használhatók; a megfelelő oldóill. higítószer megválasztása során a reakció-40 ban résztvevő anyagok stabilitása és reakcióképessége lehet irányadó, A (Ilg) általános képletű foenzihidrilihalogenideknek (X = Cl vagy Br) ül. savakkal kópe-45 zett addíciós sóiknak a i(IIIa) ill. (Illb) általános képletű vegyületekkel való reagáltatása során általában nincsen szükség sav vagy vízlehasítószer jelenlétére a közbenső termékként képződő tiokarbarnidszármazék ciklizálása cél-50 jából. Ezek a reakciók előnyösen olvadékban vagy valamely alkalmas oldószerben való hevítés útján folytathatók le. A reakcióidők széles határok között változhatnak a reakcióban résztvevő anyagok reak-55 cióképességétől és a választott reakcióhöfoktól függően. A rendszerint só alakjában kapott (lg) általános képletű reafcciótermékek feldolgozása céljából a terméket — adott esetben az oldat részleges bepárlása után — közvetlenül elkü-60 lönítihetjük vagy kivánt esetben alkálival való kezelés útján szabad bázissá alakíthatjuk át. Eljárhatunk olymódon is, hogy a reakcióelegyet a reakciótermék elkülönítése előtt meglúgosítjuk, amikoris a reakcióterméket a szokásos rnó-65 don, szabad bázis alakjában különíthetjük el. 3