155007. lajstromszámú szabadalom • Eljárás házi, vagy - biológiai úton lebontható - szerves ipari szennyeződést tartalmazó szennyvíziszap aerob lebontására

155007 vízteleníthetők legyenek, majd pedig a víztelenített iszap mezőgazdasági, vagy egyéb célra — pl. feltöltésre — használható legyen, illetőleg azt el lehessen égetni. Az iszapkezelésnek ezen folyamata ismét 5 biológiai tisztítórendszerben, vagyis fermentációs rendszerben történik. Ez a fermentáció lehet anaerob — azaz rothasztásos — vagypedig aerob — azaz oxidációs — rendszerű. Találmányunk az aerob rendszerű iszaplebon- 10 tási eljárás tökéletesítését célozza. Az aerob rendszerű fermentációs (erjesztéses) iszapkezelés viszonylag rövid idő óta ismert eljárás. A szennyvíziszap aerob — oxidatív •— úton történő kezelésié, stabilizálása (mineralizálása), 15 azaz rothadóképességének csökkentése, ill. teljes megszüntetése úgy történik, hogy a primériszapból és fölösiszapból álló kezeletlen iszapot a szennyvíztől elválasztjuk, általában egyetlen fermentorban — levegőztető medencében — 20 összegyűjtjük, majd meghatározott ideig önmagában levegőztetjük. . Az aerob iszaplebontás, iszapkezelés lehet szakaszos, vagy folyamatos, ill. időközönként táplált rendszerű. Szakasos rendszer alatt ért- 25 jük az olyan aerob iszaplebontást, ahol az egyszerre betöltött iszapot a teljes biológiai lebontásig kezeljük, vagyis addig levegőztetjük, amíg a baktériumok az iszap szerves, rothadó részét el nem oxidálják és saját testüket is el 3" nem emésztik. Ekkor a teljes mennyiséget lecseréljük kezeletlen iszappal. Ezzel szemben a folyamatos rendszernél időközönként, meghatározott adagokban történik a betáplálás, amikoris a betáplált kezeletlen 35 iszap kiszorítja a térfogatának megfelelő menynyiségű levegőztetett iszapot. A szakaszos rendszer tulajdonképpen az időszakos rendszer szélső esete, amikor a betáplálási időköz megegyezik a teljes lebontáshoz szükséges idővel. 40 Az aerob iszapkezelés, ismert előnyei mellett, az annak általában alkalmazott szakaszos rendfezerű megoldása, de kisebb mértékben az utóbb említett folyamatos, ill. időszakos táplálású változata is rendelkezik bizonyos hátrányokkal 45 az anaerob eljárással szemben: az aerob iszapkezelés lényegesen gazdaságosabb ugyan, azonban az így kezelt iszap vízteleníthetősége nem javul, sőt sok esetben romlik, továbbá hideg időben a 6—10 napig tartó levegőztetés során 50 olymértékű lehűlés keletkezhet, mely hátráltatja az oxidatív fermentációt, sőt a berendezés befagyását is eredményezheti. Találmányunk elsősorban ezen hátrányok ki- 55 küszöbölését van hivatva biztosítani, vagyis a szennyvíziszap aerob fermentációjára vonatkozó új eljárást jelent. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a szennyvíztisztítás során keletkezett szenny- 60 víziszap levegőztetését •— célszerűen folyamatosan, ül. periodikusan ismétlődő adagokban táplált — zárt rendszerű reaktorban és fázis-szétválasztó egységben végezzük, ezen egységen az — önmagában véve ismert módon 65 felépített és működő — főtisztítórendszerből távozó biológiailag tisztított vizet áramoltatunk keresztül, majd az iszapvizet — tehát a fázis-szétválasztóban a leülepedő iszaptól különváló folyadékot — visszabocsájtjuk a főtisztítórendszer biológiai lépcsője elé. A főtisztítórendszer legalább egy levegőztető-medencét és utóülepítőt foglal magában, szükség esetén azonban beleérthető más egység is. Ha az aerob iszapkezelés szakasos, akkor a találmány szerint az aerob iszaplebontóban meghatározott időközönként beszüntetjük a levegőztetést és átkeverést, a kiváló iszapvizet dekantáljuk a főtisztítórendszer biológiai lépcsője elé, helyébe pedig a főtisztítórendszerből távozó biológiailag tisztított vizet vezetjük az aerob iszaplebontóba, majd folytatjuk a levegőztetést és keverést. A folyamatos, ill. periodikusan ismétlődő adagokban táplált rendszert a találmány szerint úgy valósíthatjuk meg, hogy az aerob iszaplebontóba folyamatosan, vagy periodikusan ismétlődő adagokban tápláljuk be a szennyvíziszapot és a .főtisztítórendszerből származó biológiailag tisztított szennyvizét, ahonnan ezek kiszorítják a térfogatuknak megfelelő mennyiségű levegőztetett iszapot az iszaplebontóihoz csatlakozó ülepítőbe, ahol a szennyvíziszap túlnyomó többségét leválasztjuk és recirkuláció segítségével visszajutattjuk az iszaplebontóba, míg az ülepítőtérből az iszap fölül leúszó folyadékot az esetleg még bennemaradt lebegőanyaggal — szennyvíziszappal — együtt, célszerűen gravitációsan, visszajuttatjuk a főtisztítórendszer biológiai lépcsője elé és a kezeletlen szennyvízihez keverjük, a főtisztítórendszerben történő biológiai tisztítás elősegítése céljából. A találmány szerinti eljárás részletes ismertetéséhez egy konkrét kiviteli példát használunk fel. A példaképpeni eljárás foganatosításához szolgáló berendezés elvi működési vázlatát 1. ábránkon mutatjuk be. Az 1 nyers-szennyvízvezetéken át érkező nyers szennyvíz a 2 levegőztető-medencébe, onnan 3 vezetéken át a 4 utóülepítőbe, innen pedig 5 vezetéken át tisztított vízként távozik a rendszerből. Ez tehát egy önmagában véve ismert, előülepítő nélküli eleveniszapos szennyvíztisztító rendszer. Természetesen a szennyvíztisztító főrendszer a találmány keretein belül ettől eltérő felépítésű is lehet, sőt az eleveniszapos levegőztető helyett csepegtetőtest is szerepelhet, továbbá bármelyik előtt előülepítő is állhat. A 4 utóülepítőből 6 szivattyúállomás közvetítésével, a 7 vezetéken recirkuLáltatjuk az ott leülepedett eleveniszapot a 2 levegőztető medence — reaktor •— elé. A 7 vezetékről ágaztatjuk le a 8 fölösiszapvezetéket, a 17 tolózáron keresztül. A 8 fölösiszapvezetéken át a rendszerből kiváló fölös eleveniszap a 9 aerob lebontómedencében — reaktorba — kerül és 2