154991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártásánál az üveg felületi tulajdonságainak befolyásolására
7 154991 8 az olvasztott üveg kezdeti szabad szétterülését semmi sem akadályozza. Az üvegszalag széleit a további előrehaladás folyamán, felhajtjuk, hogy a szalagból sekély edény vagy teknő keletkezzék, amit kifejezne- ü tünk úgy is, hogy az üvegszalag egy sekély csatornát alkot, amelyben elhelyezzük az olvasztott és elektromosan vezető anyagot. Ezt az anyagot az üvegszalag szélei határolják és az üveg felső felületén helyezkedik el, a fém- 10 fürdőtől teljesen elszigetelve. Az üvegszalag széleinek alakításával, tehát a sekély csatorna létesítésével az egyik tehetőséget az 1. és 2. ábna vázlatosan szemlélteti, a részletek pedig a 3—>8. ábrán láthatok. Eszeránt a két 31 és 32 terelő- j5 test az olvasztott üveggel nem-nedvesíthető anyagból, így pl. szénből, előnyösen grafitból áll és ezek a testek a tartály széleinél egymással szemben helyezkednek el. A 31 és 32 terelőtesteket, ha szükséges víz- 2 o hűtéssel láthatjuk el és azok résziben a fémfürdőbe merülnek, úgy amint azt az 1. ábra mutatja. Ezek a terelőtestek, mint szerszámok működnek és különleges alakjuk folytán alakítják az üvegszalag széleit. A két test egymás- 2 5 nak tükörképe, és ezek a 3. ábrán felülnézetben láthatók. A két terelőtest alakító felületei fokozatosan ferdülő részekkel vannak ellátva, a ferde 33 terelőfal legjobban a 4. ábrán látható. Ez a ferde terelőfal a visszahajló 34 faliba megy s0 át, lásd a 6. ábrát. Amikor az olvasztott üvegből álló 30 úszótest szalag, alakiban halad előre, annak szélei először a 31 és 32 terelőtestek felfelé ferdülő 33 terelőfalain csúsznak el és ezáltal olyan alakot vesz- ,,5 nek fel, ami az 5. ábrán látható. Ezen ábra szerint az üvegszalag 35 pereme felfelé hajlik, természetesen olyan szögben, amely megfelel a 33 terelőfal kezdetén levő ferdeségnek. Ezután a terélőtestdk 33 terelőfalai lépnék működésbe 40 és ezek fokozatosan meghajlítják az üvegszalag széleit oly módon, hogy .mikor az üveg a visszahajló 34 terelőfalihoz érkezik, a 35 perem már . szintén a 7. ábra szerinti visszahajlított alakot yeszi fel. Ezután az üvegszalag még tovább 45 halad, vagyis elhagyja a 31 és 32 terelőtesteket és ekkor a 8. ábrán látható teljesen lehajtott 36 perem jön létre. így a leírt módon az üvegszalag két szélénél a kívánt magasságú peremek keletkezniék, tehát létrejön az emlí- 50 tett sekély edényalak, amely alkalmas az elhatárolt olvasztott anyag felvételére. Ez az anyag a 37 üvegszalag felső felületén van, a szalag előrehaladása közben. A 36 perem magasságét világosabb ábrázolás végett az 1. ábrán 55 túlzott mértékben tüntetjük fel. A 31 és 32 terelőtestek előnyösen hűtőközeg hatása alatt állnak, így pl. a 38 be- és elvezetőcsövön át hűtővizet juttathatunk ezekhez a testekhez, lásd a 3. ábrát. Az üvegszalag szélei alakítás közben, tehát miikor elhaladnak az alakító- vagy terelőtesték mentén, bizonyos mértékig lehűlnék, vagyis a visszahajtott 36 perem eléggé merev ahhoz, hogy megtartsa alakját, aniikor a 37 üvegszalag már elhaladt az alakítóeszközök mentén. A találmány más kiviteli alakjánál az üveget szabályozott mennyiségben visszük a fürdőre és a keletkezett üvegszalagot a 16 bevezetőréstől kezdődően továbbítjuk a fentiekben leírt eljáráshoz hasonlóan. Az erre a célra alkalmazott görgők alkalmasak egyrészt az üveg adagolására és másrészt annak továbbítására is. Ennél az eljárásnál is az üvegszalag szálén megfelelő peremeket létesítünk. A találmány értelmében az üvegen felületi kezelést hajtunk végre, miközben az üveg a fémfürdőn előre halad és ezzel az üveg felületén megfelelő tulajdonságokat hozunk létre. A fürdő kivezető végződésénél az üveg hőmérséklete 750—600 C° és eközben az üveg felületén helyezkedik el a 39 pólus, amely megolvasatott fémből van tehát elektromosan vezető anyagú és az üveg felületén körülhatárolt helyzetben van, így a 39 pólus szélei a 36 peremek között vannak és a pólusnak a kivezető végző- , dés felé fordított 40 széle nem képes az üveggel együtt mozogni, mert az üvegszafagnák ez a része felfelé hajlik, úgy amint azt az 1. ábra mutatja. A 17 kivezetőnyíláson át történő kiemelésnél ugyanis az üvegszalagot megfelelően felemeljük. Az 1. és 2. ábra szerint a- 39 pólusban levő olvasztott anyag mennyisége annyi, hogy ez a pólus egyensúlyi állapotban van, vagyis a kívánt vastagságban helyezkedik el az üvegen, amely olvasztott ónból, vagy ónötvözetből készíthető, de az utóblbi esetben az ötvözetben az ón van túlsúlyban. A pólus vastagsága kb. 6—7 mm lehet. A pólusnak a bevezetés felé eső 41 széle a tartályhoz, viszonyítva mozdulatlan marad, miközben az üveg a pólus alatt lassan mozog. A 39 pólust készíthetjük olyan ónból, amelyet a következő anyagok egyikével vagy több ilyen anyaggal ötvöztünk: lítium, nátrium, kálium, cink, magnézium, alumínium, szilícium, titán, mangán, króm és vas. Más lehetőség az, hogy az ónt egy ritka földfémmel ötvözzük. A 39 pólusnak a bevezető végződés felé eső 41 szélét egy szénből készült gát is tarthatja, ha ez szükségesnek látszik és ez a gát az üveg felülete fölött van, olyképp, hogy azt nem érinti. Ez a gát vagy léc meggátolja azt, hogy a pólus anyaga az üvegen a mozgási iránnyal ellenkező irányban elfolyjon, és emellett a gát és az üveg közötti rés oly kicsi, hogy a felületi feszültség következtében a pólus anyaga azon nem tud átfolyni. Más eljárással is körüihatárolhatjiuk a pólus anyagát az üveg felületén, így pl. lehet az üvegszalag széleit szénből készült szerszámokkal felhajlítani és ezeket a szerszámokait a fürdő felszínén rögzítjük. Ezek az alakítószerszámok a fürdő, vagy a tartály széleinél vannak és azok alkalmazása. esetén nem jön létre a teljesen visszahajlított 36 perem. ' . 10 15 20 25 S0 25 40 45 50 55 60 4
