154943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szaruképződmények eltávolítására állati bőrökről és írhákról

154943 6 szemben viszonylag kismennyiségű, a bőr és irha ázósúlyára számítva 10—l'OO, előnyösen 30—70% fürdő elegendő. A találmány szerinti szőrtelenítő eljárás értelmében a klórdioxidos oxidációt oly módon kivitelezzük, hogy a nyugvó vagy mozgatott bőrökre vagy irhákra a klórdioxidot előnyösen szoibahőfokon, vagy ez alatti, vagy ennél kissé magasabb hőmérsékleten több órán át hatni engedjük. Az eljárásnál alkalmazott hőmérséklet az oxidáció időbeli lefutását befolyásolja. Igen alacsony hőmérsékleten, kb. 8 C° alatt, az oxidáció túl lassú, úgy, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem gazdaságos. Túl magas hőmérsékleten, jklb. 50 C° felett viszont, a bőr kollagén tartalma károsodhat, úgy, hogy a 45 C° feletti hőmérsékletet elvileg tilos alkalmazni. A gyakorlatban többnyire kb. 10—40 C° közötti hőmérsékletien dolgozunk. A klórdioxiddal végzett szőrtelenítést 50 C° feletti .hőmérsékleten is végrehajthatjuk, ha a kollagént előzőleg az ismert módszerek szerint cserzőanyagokkal kezeltük és ezáltal nagymértékben hőállóvá tettük. A találmány szerinti eljárással végzett oxidációnál szükséges klórdioxid hatóideje elsősorban a kezelendő bőrök és irhák fajtájától, továbbá a klórdioxidos vizes fürdő koncentrációjától függ. Nagyobb klórdioxid-koncentrácioban az oxidáció gyorsabban zajlik le mint nagyobb hígítás esetén. Ha a gyakorlatban előnyösen alkalmazott körülmények között hordóban dolgozunk, akkor általában számíthatunk arra, hogy az oxidáció a szőrtelenítendő bőrök és irhák fajától függően 2—8 óra alatt befejeződik. Ezek a körülmények pl. a következők: 25—38 C° hőmérséklet, 30—70% 'fürdőmennyiség (a bőr vagy irha ázósúlyára vonatkoztatva) 0,3—3,0% klórdioxid (a bőrök és irhák ázósúlyára számítva) és közepes, 5—li2 fordulat/perc hordófordulatszám. A gyakorlatban az oxidációs körülményeket, így a hőmérsékletet, vízmennyiséget, klórdioxidmennyiséget és hordó-fordulatszámot úgy szabjuk meg, hogy az oxidáció mintegy 4 óra alatt végbemenjen. Fenti adatok a gyakorlatban szokásos normális körülményeknek felelnek meg. Ezek az adatok azonban a találmány oltalmi körét semmiképpen sem korlátozzák. Az állati termékek feldolgozásánál ezeknek ingadozó minősége miatt általánosan érvényes feldolgozási körülményeket nem lehet megállapítani. A feldogozás körülményeit mindenkor a gyakorlatiban mutatkozó követelményekhez kell igazítani, és azokat egyes esetekben tájétoztató előkísérletek útján kell kipróbálni. Igen erőteljes szőr vagy koronaszar esetén pl. az említett értékeket túlhaladó oxidációs-időtartam válhat szükségessé. Ez a kezelt bőr vagy irha károsodásához nem vezet. A találmány szerinti eljárásnak másrészt az is a célja, hogy a szőrtelenítés időtartaimát lehetőség szerint lecsökkentse. Ezért az oxidációs kezelést a lehető legrövidebbre állítjuk be. Az oxidációs kezelést akkor fejezhetjük be, ha az ezt követő viszonylag rövid ideig tartó enyhe lúgos kezelésnél a szőr vagy más eltávolítandó keratintartalrnú képződmény a bőrről vagy irháról könnyen és simán leoldható. A klórdioxiddal végzett oxidációs kezelést abba kell hagyni, mielőtt még a szulfhidril-gyök ólomacetáttal adott fekete színű reakciója tejjesen megszűnne. Az oxidációra általában 2—8 órát kell számítani. A kezelés többnyire 3—5 órán át tart. Ha az oxidációt a találmány szerinti eljárással klórdioxidot leadó anyagokat tartalmazó vizes oldatokban hajtjuk végre, általában, elegendő ha ezeknek a mennyisége a nyersbőr vagy irha súlyára számítva 0,5—5%. Ez -a mennyiség azonban csupán tájékoztató érték és a találmány oltalmi körét semmikép sem korlátozza. Lehetséges nagyobb mennyiségek alkalmazása is, azonban gazdasági, megfontolások alapján természetesen minél kevesebb klórdioxidot leadó anyagot használunk. Az oxidációs kezelést a találmány szerinti eljárás értelmében elvileg az ún. „Schwöde-eljárással" is végrehajthatjuk. Ebben az esetben egy klórdioxidot leadó anyagot tartalmazó vizes sűrítményt viszünk fel a bőrre vagy irhára. Ily módon szükségessé válhat nagyobb mennyiségű, a bőr és irha súlyára számítva 30% (vagy ennél is több) klórdioxidot tartalmazó anyag bevitele. A klórdioxiddal végzett oxidáció befejezése után a bőröket vagy irhákat szervetlen vagy szerves bázis hatásának tesszük ki. Ehhez tetszés szerinti szervetlen bázisokat, mint pl. kalciumhidroxidot, nátrium- vagy káliumhidroxidot vagy előnyösen nátrium- vagy káliumhidroxidot vagy előnyösen nátrium- vagy káliumkarbonátot vagy a megfelelő bikarbonátokat, valamint ammóniát vagy'szerves bázisokat mint pl. metilamint, etilamint, mono-, di- vagy trietanolamint és hasonlókat használhatunk. Elvileg redukáló vagy oxidáló alkálivegyületeket, mint pl. alkáliszulfidot vagy alkálihipokloritot is használhatunk a lúgos utókezelés céljára. A bőrök és irhák magasabb pH-értékénél. bekövetkező duzzadása miatt a túl erősen lúgos fürdők használatát elkerüljük. Az oxidációs kezelés befejezése után — amit üzemben leggyakrabban hordóban vagy gödörben végeznek — következik a lúgos utókezelés, amikoris a pH-értékét szervetlen, vagy szerves bázisoklkai legalább 7,5-re célszerűen 8 fölé állítjuk ibe. A pH-érték .fenti korlátozására nincs szükség, ha a bőröknek erősebb lúgos közegben bekövetkező duzzadását nem kívánjuk megakadályozni. Ezért a szervetlen vagy szerves bázisokkal való kezelést célszerűen gyengén lúgos tartományban, pH = 11 alatt hajtjuk végre. A fürdőt előnyösen 8,0—9,5 pH^értéfcre állítjuk be. Ha az oxidációt a Schwöde-eljárás szerint hajtjuk végre, akkor a szervetlen vagy, szerves bázis oldatát a bőrre vagy irhára felvihetjük, vagy adott esetben a bőrt vagy irhát gázalakú ammóniával kezelhetjük vagy azokat a szer-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3