154932. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vonatszámok önműködő jelzésére és berendezés az eljárás alkalmazására
3 154932 4 jelzőelemhez egy meghatározott frekvencia van hozzárendelve. A találmány -célja az iniformáeiósátvitelek hatótávolságának a megnövelése a kábelúton egy szabályszerűen felépített kód alkalmazásával, amely információkat hordozó jelekből áll, amelyek mindegyike kisszámú, mindig egyenlőszámú impulzusból van összeállítva. Az impulzusszám csökkenése a jelben megrövidíti a vonal foglaltsági idejét és a jelet kevésbé teszi torzításra hajlamossá. A találmány szerint a jelátviteli eljárás az átviteli vonal folyamatos táplálásában van öt különbözően választott frekvenciájú szinuszjellel. A kódozás az öt hordozófrekvencia közül kettőnek a 100%-os modulációján alapszik. Ennek az átviteli eljárásnak a megvalósítására szolgáló berendezés a főiállító berendezésben, öt szinuszfeszültség-generátorból és egy az amplitúdó modulációra való kódozóból áll, a vételi helyen azonban egy erősítőből és egy a vett jelekhez való elválasztófokozatból, valamint egy dekődozóból a tarolt információs tartalom kibetűzéséhez. A találmány szerinti vonatszámjelzőberendezés egész sor előnyt .'mutat fel az eddig ismert megoldásokhoz képest. Az átviteli vezeték folyamatos váltaközófeszültségű táplálása lehetővé teszi valamely meghibásodás azonnali megállapítását. Az átviteli szakaszon át az információs közlés egy frekvenciakódon alapszik, mimellett a kódozás meghatározott hordozófrekvenciájú folyamatosan előállított szinuszrezgések mindig azonos számú és ugyanolyan gyakoriságú kioltása útján történik. Az öt váltakozófeszültségű jel közül kettőnek az amplitudómodulációja lehetővé teszi a jelfeladás érvényességi ellenőrzésének a keresztülvitelét az adó útján, valamint a jelek helyes dekódolásának a keresztülvitelét a vételi készülékek-útján. Ekkor a számjel rövid és ezáltal kevéssé hajlamos a torzulásra. Egyidejűleg a jelátvitel hatótávolsága gyakorlatilag korlátlan, minthogy a szinuszrezgések alkalmazása azok erősítését közbenső erősítők segítségével lehetővé teszi. Információk átvitelére az összes kombinációkat alkalmazzuk, amelyeik az öt feladott szinuszrezgésből kettőnek az egyidejű kioltásával adódnak. A kódozó két folyamatosan betáplált rezgés idézi kioltását elő, amelyek az átviendő számjegy adott értékének felelnek meg. A kódozó egy munkaciklusában az egyes számjegyek értékeit egy az átviendő számihoz viszi át. A kódozó egy teljes munkaciklusa számjegyj eleinek a száma a számok tizessorainak a számától függ, azaz a vonatok alkalmazott számozási rendszerétől. A találmányt közelebbről a rajzok alapján magyarázzuk, amelyek annak kiviteli példáját szemléltetik. Az 1. ábra a kódtáblázat biner írásmódon feltüntetve, a 2. ábra a sínképállítómű elektromos kapcsolási rajzát szemlélteti, a 3. ábra a felvevőhely kapcsolási rajzát mutatja. A 2. ábrán a tárolómű (az ábrán nincs feltüntetve) számjegy reléinek Cili—Cl 5, C21—• C25... C(n)l-tCí(n)5 munkaérintkezői ! vannak feltüntetve. Az érintkezők mindaddig nyitva maradnak, ameddig a tárolóműben számjegyinformációk nincsenek tárolva. Egy számnak a tárolóműbe való feladása után mindenegyes Cll-CUS, C21—C25 ... 0(n)l-C(n)5 érintkezőcsoportban egyenként a kódtáblázat szerint (1. ábra) két-két érintkező záródik. Az első számjegy értékét a Cll—C15 csoportban, a második számjegy értékét a C21—C2S csoportban, az nedik számjegy értékét a 0(m)l-C;(n)5 csoportban adjuk fel. A kódozó munkaciklusa a D indítóérintkező meghúzásával kezdődik, ami akkor következik be, ha a tárolóműibe a szám értékére vonatkozó közlést teljesen beadtuk. Ekkor működik a rajzon nem ábrázolt, az E érintkezőt működtető ütemadó. Az E érintkező impulzusszerűen váltakozóan zárja az a helyzetben az áramutat, amelyben á sorosan kapcsolt Bl', B2', B3', stb. érintkezők vannak, és b helyzetben azt az áramutat, amelyben a sorosan kapcsolt Al', A2', A3', stb. érintkezők vannak. Azon az áramú ton, amelyet az E érintkező az a helyzetben zár, az Al, A2t..An kódozó relék meghúznák, míg azon a másik áramúton, amelyet az E érintkező a b helyzetben zár, egy ciklus egymásrakövetkező értékeinek Bl, B2-. .. Bn számláló reléi húznak meg. Az Al relé Al'" érintkezőjének zárása előidézi negatív feszültség bevitelét az 1 kódozó öt kimenetének meghatározott két kimenetére, amelyek a második csoport erősítői T tranzisztorainak az emittereire, amelyek a szinuszalakú rezgéseket az fi, 12, Í3, ÍA, f5 hordozófrekvenciákkal állítják elő, vannak rácsatolva. A hozzávezetett feszültség elegendő értékű ahhoz, hogy a szinuszrezgések biztos kioltását az erősítő T tranzisztorainak az illető kimenetein létrehozza. A moduláció az amplitúdók nulla értékéig az öt hordozófrekvenciából meghatározott két hordozófrekvenciától az átviteli vezeték másik végéhez vezet a dekódozóban (3. ábra), oly kapcsolási folyamatokhoz, amelyeket a következőkben kell tárgyalni és amelyek a számjegyek vételét és tárolását a szám első tizes-sorában lehetővé teszik. Az I kódozó legközelebbi munkafázisában a Bl relé van táplálva, amelyrfek Bl'" érintkezője a negatív feszültséget a T tranzisztor emitteréről leveszi; ezáltal a tranzisztorok bázisain a rezgési folyamatok szabadokká válnak és az átviteli vezeték újból 'mind az öt hordozofrekvenciíával van táplálva. A kapcsolási rajz szerint a következő pillanatban az A2 relé van táplálva, amely az A2'" érintkezőt zárja és a legközelebbi két rezgési folyamat kioltását idézi elő, amelyek a második tizessor számjegye értékének felelnek meg, amint az az Al relé meghúzásánál az eset volt. Ilyen módon a szám egymásrakövetkező számjegyértékem át az információs jeleket azokban a pillanatokban 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
