154919. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet hüvelyek cserélésére textilgépeken
5 A vezérlőszervek más megfelelő kivitelben is készülhetnek, amelyek az egyik programművelet önműködő befejezése után a következő programműveletet bekapcsolják. A 2—22. ábrák egy teljes hüvelycserélő ciklust ábrázolnak se- 5 matikusan. A 2. ábrán az egyik gépoldal 55 markolószerveinek a 88, 40 mozgató és vezetőszervei kis helyet elfoglaló nyugalmi állapotban vannak, amelyből ezeket 25, 26 működtetőszervek 10 a 3. ábrán ábrázolt külső állásiba lengetik. A 40 . szánokat a 46 elektromotor és a hozzátartozó alkatrészek megfelelő működtetésével (23. ábra) a 21 haj tó-tengely forgásirányának megváltoztatásahoz a mindenkor szükséges állásba ,15 visszük, a 24 vezetőtagokhoz képest. Mivel a 24 vezetőtagok egyik lengőmozgásának és a 40 szánok le- és felmozgását okozó bajtóeszközöknek az együttműködése a 2—22. ábrákból minden további nélkül kivehető, ezeket az egyes 20 mozgáslefolyásokat közelebbről nem világítjuk meg. '-.'.. . Megemlítjük azonban, hogy a 6. ábra szerinti helyzetben a markolóiszervek a teli hüvelyek megmar tolását, önműködően végzik, és a 11. 25 ábra szerinti helyzetben a teli hüvelyeket is- -mét elengedik. A 12. ábra szerinti helyzetben a 60 szállítószalag (1. ábra) félorsőosztásnyira to-r vábhbalad, úgy hogy ezáltal a markolószerv alá üres hüvelyeik tolódnak. A 13. ábra szerinti so helyzetben a markolószerveket az üres hüvelyek megmarkolására működtetjük, és ezek a 18. ábrán ábrázolt helyzetben a hüvelyeket ismét elengedik. A 22. ábrán a 24 vezetőtagdk a 40 szánokkal és 55 markolószervekkel együtt 35 ismét elérték nyugalmi helyzetüket, amelyben a következő lehúzási műveletig maradnak. A 26—29. ábrákon a találmány szerinti markolószervet négy különböző munkahelyzetben ábrázoltuk. A marikolószervnek 108 dugója van, 40 amelyet 111 menetes .toldattal az 54 markolópadiba becsavarunk. A 108 dugóra folyadéktö-. mören, pl. ragasztással 106 tömlőt erősítünk rá. E tömlő fölé 12S gyűrűt húzunk fel, amelynek 109 pereme van, és ennek átmérője na- 45 gyobb, mint az 54 hüvely belső átmérője. Az 58 hüvelyt ennél a kivitelnél 14 orsóra toljuk rá, és teli 101 tekercstesten van. A 106 tömlő, amelyben hengeralakú, kibő- 50 vülő 140 köpenyrésze, keresztirányú nyomóelemet és kúpalakú 141 homlokrésze tengelyirányú nyomóelemet alkot, rugalmas és engedékeny anyagiból, vagy gumiból készül. Átmérője itt kissé kisebb, mint az 58 hüvely belső át- 55 mérője, azonban a tömlő átmérője kissé nagyobb is lehet, mint a hüvely átmérője, »menynyiben ez a tömlő tehermentesített állapotban a hüvelynyíiásba betolható. A 106 tömlő 122 belső terét 110 vezeték az 54 pad 100 hosszanti 60 csatornájával folyadékvezetően köti össze. A 106 tömlő felfújására nyomófolyadékként célszerűen nyomólevegőt alkalmazunk, de természetesen más nyomóközeget is alkalmazhatunk. A nyomóközeg előállításához és hozzávezetése- ^5 6 hez szolgáló eszközöket itt közelebb nem ábra- ,zoltuk, miután ismert kivitelűek lehetnek. A találmány szerinti markolószerv célszerű működésmódját a 126—-29. ábrákon ismertetjük. Először a 106 tömlőt vezetjük be a lebúzandó hüvely nyílásaiba (26. ábra) mégpedig célszerűen olyannyira, hogy a 103 orsó szabad homlokoldala benyomjia. (27. ábra). Ezután a 122 töimlőbelsőt: nyomóiölyadókkál töltjük fel (28. ábra), amiáltal a tömlő elsősorban a .140 keresztirányú nyomóelem nyomóhat-ása folytán a hüvely belső oldalának szorul '-'(28. ábra) és a nyomás további növekedésekor a hüvelyt a 141 tengelyirányú nyomóelem nyomóhatása folytán az orsóra ráhúzza (29. ábra). Az 54 pad felfelé mozgatása által a teli hüvelyt az orsóról eltávolíthatjuk, míg a teli hüvely lehelyezéséig a tömlő és a hüvely közötti: beszorítókapcsolat fennmaradhat. Ezt a kapcsolatot a folyadéknyomás megszüntetésével oldhatjuk. Ennél a kiviteli példánál á keresztirányú és tengelyarányú nyoimóelemet egyidejűleg nyomással terheljük,^ azonban a tengelyirányú nyomóerő csak a keresztirányú elem' beszorulása után a hüvely leoldásához szükséges magasságban keletkezik. Egyes esetekben azonban különösen előnyös lehet, ha először a keresztirányú nyomóelemet terheljük nyomással, míg a kívánt beszorítást elérjük, és a tengelyirányú nyomóelemet csak ezután terheljük nyomással, amelyet például közelebbről nem ábrázolt módon úgy lehet elérni, hogy a két nyomóelemnek osztott nyomóközegkaimrájia van, amelyeket külön-külön terhelünk nyómóközeggel. A keresztirányú nyomóelem beszóru!ását még azáltal is javíthatjuk, ha a hüvelyfal és a keresztirányú nyomóelem közötti súrlódási tényezőt lehetőleg nagyra választjuk. Ezt a találmány szerint azáltal érhetjük el, hogy ezt a külső falat feldörzsöljük. Továbbá a keresztirányú nyomóelefm beszorulását azáltal segítjük elő, ha a keresztirányú nyomóelem fala rugalmasabb, mint a tengelyirányú riyoimóelam fala. E célból pl. a 106 tömlő 131 homlokoldalának falvastagsága nagyobb lehet, mint a 130 köpeny falvastag- , ságá, mint ahogyan azt a 26. ábrán 131' szaggatott vonallal jelöltük. Az üres hüvely felhúzását az -orsóra a találmány szerint az a imarkolőszerkezet végzi, amely a teli, hüvelyek lehúzására is alkalmas. . Avégből, hogy az orsón a hüvely szilárdan üljön, általában az szükséges, hogy a hüvelyt az orsóra rányomjuk. Azonban ez ás elérhető a találmány szerinti markolószerkezettel, ha az 54 padot megfelelő vezérléssel mozgatjuk. E célból pl. az üres hüvelyt először a markolószerv segítségével tengelyirányban az orsó fölé vezethetjük, és ezután az orsót a keresztirányú nyomóelem nyomésmentesítésével esni hagyhatjuk. Ezután a nyomóelemet ismét felfújhat-' juk és a felső hüvelyszélre nyomhatjuk, mint ahogyan azt a 26. ábrán a 106' pont-vonallal ábrázoltuk. Ily módon a hüvelyt az orsóra nyomhatjuk addig, .'amíg elegendő szilárdan 3