154877. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 1,2-dihidrokinolin-N-karbonsav-származékok előállítására
3 Z i X=C—O—R4 általános képletű vegyületet — ahol R* és X 5 jelentése a fenti, és Z klór-, torom- vagy jódatomot jelent •— a) egy III általános képletű dihidrokinolinnal — ahol R1, R 2 és R 3 jelentése a fenti — reagáltatunk, vagy 10 b) egy IV általános képletű kinolinnal — ahol R1, R 2 és R 3 jelentése a fenti <— reagáltatunk, majd a közbenső termékként kapott szubsztituált kinolint alkálifémbóirhidriddel reagáltatjuk —50 C° és +50 C° közötti hőimérsék- 15 léten, aminek eredményeként a megfelelő szubsztituált 1,2-dihidrokinolint kapjuk. A fentebb használt „szénhidrogén-gyök" kifejezés olyan egyértékű, nem aromás gyököket jelöl, amelyek csupán szenet és hidrogént tar- 20 talmaznak, és szénatomjainak száma kisebb 11-nél; az ilyen szénhidrogén-gyökök példáiként megemlítjük az etil-, allil-, propargil-, ciklopropil-, cikloheptil-, cikloheptenil-, mono- vagy polimetil-eiklohexil-gyököt. 25 A fentebb használt „(rövidszénláncúj-alkil" kifejezés egyaránt vonatkozik egyenes és elágazott szénláncú alifás szénhidrogén-gyökökre 1—6 szénatommal, így metil-, etil-, propil-, izopropil-, toutil-, izobutil-, tJbutil-, amil- és hexil- 30 -gyökre. Hasonlóképpen, ahol a „(rövidszénláncú)" kifejezést egy másik csoport megjelölésének részeként használjuk, mint pl. a (rövidszénláncú)-alkoxi megjelölésben, ott ez a kifejezés a csoport alkil-részére vonatkozik, amely 35 tehát a fentebbieknek megfelelően '.rövidszénláncú alkil-gyök. A (rövidszénláncú)-alkil-csoportok illusztrálása céljából megjegyezzük, hogy a (rövidszén- 40 láncú)-alkoxi-gyökök csoportjába tartoznak pl. a metoxi-, etoxi- és izopropoxi-gyökök; a (rövidszénláncú)-alkiltio-gyökök közül megemlítjük a metiltio-, etiltio- és butiltio-gyököket; a (rövidszénláncú)-alkanoil-gyökök közé tartoznak 45 pl. az acetil-, propionil- és butiril-gyökök; a (rövidszéiűáncú)-alkilszulfonil-gyökök közé tartoznak pl. a metilszulfonil-, az etilszulfonil- és a hexilszulfonil-gyökök; a di-(rövidszénláncú)-alkilamino-gyökök közül megemlítjük a dime- 50 tilamino-, a dietilamino- és az etilmetilamino-gyököt. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a kívánt 1,2-dihidrokinolint például a kívánt klórformiáttal 55 vágy klórtioformiáttal reagáltatjuk a csatolt rajzon megadott első reakcióegyenlet szerint, ahol R1 , R 2 , R 3 , R 4 és X jelentése a fenti. A kiindulási anyagot képező 1,2-dihidrokinolin-származékokat úgy állítjuk elő, hogy a meg- 60 felelően szubsztituált kinolint ismert módszerekkel redukáljuk. A kinolint 1,2-dihidrokinolinná redukálhatjuk pl. lítiumalumíniumhidriddel Braude et al. módszerével [Journal of the Chemical Society (London), 3249—3257 (I960]. 65 4 A további megfelelő redukálószerek közül megemlítjük a dialkilalumíniumhidrideket, így a di-izobutilalumíniumhidridet [(ÍZO-JC4 H 9 ) 2 A1H ; Chemical Abstracts 53, 13 151 c], az alkálifém-toórhidrideket, így a natriumborhidridet és a káliumbórhidridet, az alMlifém-alkoxi'bórhidrideket, így a nátrium-trimetoxibórhidridet [NaB(CH3iO) 3 H], valamint a trialkil-alumínium-vegyületeket, így a tri-izopropüalumíniurnot. Egy másik előnyös foganatosítási mód szerint a megfelelő kinolint pl. a kívánt klórformiáttal vagy klórtioformiáttal reagáltatjuk, és a közbenső termékként nyert szubsztituált kinolint ezt követően a megfelelően szubsztituált l,2^dihidrokinolinná redukáljuk nátrium-, kálium- vagy lítium-bórhidrid segítségével. Ezt a módszert a csatolt rajz szerinti 2. reakcióegyenlet illusztrálja, ahol R1 , R a , R 3 , R* és X jelentése a fenti. A szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy — miként alább példával is illusztrálni fogjuk — kívánt esetben a három reagenst (vagyis a kinolint, a haloformiátot vagy halotioformiátot és az alkálifémbórhidridet) egyszerűen elegyíthetjük a kívánt termék nyerése céljából. Gyakran előnyös a reakciókat ezzel a kémiailag ekvivalens egylépéses módszerrel lefolytatni. A találmány szerinti eljárásnak megfelelő reakciókat előnyös inert szerves oldószerben megvalósítani. A megfelelő inert szerves oldószerek a szakmabeliek számára általánosan ismertek. Ilyen oldószerekként megemlítjük pl. a a benzolt, a toluolt, a xilolt, a dioxánt, a tetrahidrofuránt, a dietilétert, a kloroformot, .valamint az etilén- és dietilénglikol dialkilétereit. A haloformiát vagy halotioformiát hozzáadása előtt előnyös a reakcióelegyhez adni legalább ekvimolekuláris mennyiségű (előnyösen több ekvimolekuláris mennyiségű) tercier amint, így trietilamint vagy piridint, a reakcióban képződő hidrogénklorid lekötése céljából. Ha a tercier amin folyékony, előnyösen felhasználható a reakció oldószeréként. A reakció lefolytatásánál alkalmazott hőmérséklet nem kritikus; az előnyös hőmérséklet-tartomány —50 C°-tól +50 C°-ig terjed. Maximális hozamnak minimális reakcióidő alatt való biztosítása céljából előnyös a reakciót 0 C° és 30 C° közötti hőmérsékleten lefolytatni. A szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárásban használt reagensek mennyiségi arányait nem szükséges meghatározott szűk határok között tartani. Általában azonban előnyös, ha a kinolin ekvivalens mennyiségére vonatkoztatva legalább ekvivalens mennyiséget használunk mind a halofonmiátból vagy halotioformiáfcból, mind a redukálószertoől. Figyelembe kell venni a különböző redukálószerek redukálóképességének különbségeit is. így pl. egy mól nátriumbó'rhidrid (NaBH4 ) négy mól kinolint redukál 1,2-dihidrokinolinná, míg egy mól diizobutilalumíniumhidrid csupán egy mól kinolint redukál 1,2-dihidrokinolinná. A találmány szerinti eljárással előállított két 2
