154868. lajstromszámú szabadalom • Folytonos eljárás benzinszénhidrogének előállítására

q 154868 10 mint 2.1 kg/cm2 túlnyomás. A nyomás változtatása a reaktorban üzemi szabályozási változó lehet, azonban a gázkcmpresszoirob korlátai vagy bizonyos szerkezeti vagy 'mechanikai szempontok miatt előnyös kis, bb. 1,76 kg/cm2-ig terjedő túlnyomásokat alkalmazni, amelyek csupán a kellő nyomáskülönbségek és a berendezés különféle részei közötti kellő áramlás fenntartására elégségesek. A magas hőmérsékleten végbemenő műveletekkel kapcsolatos és a bemutatott vázlaton jelzett tökéletesített szabályozási lehetőség a differenciális hőmérsékletszaibályozó alkalmazása a 24 regenerátor sűrű fázisú és könnyű fázisú zónája között a regenerációs zónába bebocsátott levegő mennyiségének szabályozására. A 77 és 78 hőmérsékletérzékelő szervak a 24 regenerátor felső és alsó neszében a 79, ill. 80 vezetékek útján összevan kötve a DTC differenciális hőmérséklet szabályozóval, amely viszont a 81 szabályozóvezetéken át a 31 levegő kibocsátó vezetékben levő 32 szeleppel van összekapcsolva. így amikor a hőmérsékletkülönbség a regenerátor felső és alsó része között meghalad egy bizonyos adott értéket, amely be van állítva a DTC hőmérsékletszabályozón, a 32 szelep beáll a 29 vezetéken átáramló levegő nagyobb hányadának kibocsátására, és így a 25 eiosztórácson át a regenerátor alsó részébe bevezetett levegő mennyisége csökken. A fluidizációs krakkoló berendezések működését ismerő szakember tisztában van azzal, hogy a szabályozatlan utóégés súlyos probléma lehet, amennyiben a szénmonoxidnak széndioxiddá való oxidációja híg fázisban a regenerátor végén levő centrifugális szeparátorban súlyos mechanikai kárt okozhat. Eddig a legtöbb ipari berendezésben vízpenmetezésre rendezkedtek be, és/vagy hőkicserélőket alkalmaztak hűtés céljából, vagy az égéstermékek öszszetéiele által vezérelt szabályozóibeirendezést alkalmaztak a regenerátorzónáiba bevezetett oxigén erőteljes csökkentésére, és a regenerátor hőmérsékletének bb. 607 C° alatt tartáséra. Azonban a vízpermetezés nemkívánatosnak bizonyult -(I) a katalizátor összesűlése vagy a holökés okozta porlása miatt, továbbá azért, mert (2) hatástalanította a nyersanyag előmelegítését. A regeneráló zónába oxigént juttató levegőáram szabályozására érzékeny szervre van szükség, amely érzékeli a kis oxigéntartalmat, és beállítja annak alapján a levegőbevezetés ütemét. A sűrű és a híg fázis vagy a sűrű fázis és a távozó égéstermék hőmérsékletének a 'megadott hőmérséklet fölé emelkedése azonban igen érzékenyen jelzi a regenerátorban a sűrű fázist elhagyó gáz oxigéntartalmának ingadozásait. Ennek a hőmérsékletoxiérési műveletnek a bevezetésével az utóégés annyira korlátozható, hogy a regenerátorban a hőmérséklet állandósul. A gyakorlatban kitűnt, hogy a légfúvó teljesítményének 1—2%-a a szabadba bocsátható, és a hőmérsékletnek a differenciális hőmérsékietszabáiyozában beállított értéken túl való növekedése felhasználható a 32 szabályozószelep és a 31 vezetéken át való levegőkibocsátás vezérlésére. Ma még általában próbálkozással kell minden adott berendezésiben megállapítani, hogy mennyi az a hőmérsékletkülönbség, amely állandó értéken tartva regenerálja a katalizátort a kokszlerakódásnak a kívánt alacsony szintre való csökkentésére, ami általában 0,3—0,4 súly%, és amely az égéstermék szabad oxigéntartalmát 0,2% alatt tartja. Azonkívül a hőmérsékletkülönbség 'változik a fa&nérséMetet érzékelő szerveknek a regenerátorban és a regenerátorból kilépő vezetékben való elhelyezése szerint. A kívánatos hőmérsékletkülönbség a regenerátor alsó és kilépési zónájában elhelyezett hőelem között 11 és 17 C° között ingadozhat. Másrészt egy hőelem vagy más hőérzékélő szerv helyezhető el az égésterméket elvezető vezetékiben elég távol a kívánt hőmérsékletkülönbség mérésére, amikoiris az így mért hőmérséklet 3—0 C°-fcal alacsonyabb a sűrű fázis hőmérsékleténél. A magasabb hőmérsékletek bizonyos üzemi változók beállításával kombinált fent kifejtett alkalmazását az alábbi példán szemléitetjük. Ebben a példában műveleteket ismertetünk a találmányunknak olyan korábban ismert jellegzetes műveletekkel való összehasonlítására, amelyek nem felelnek meg a találmányunk által teljesített követelményeknek. Valamennyi műveletben a szénhidrogén nyersanyag jellegzetes kiindulási anyag egy fluidizációs katalitikus krakkoló berendezés táplálására, nevezetesen atmoszférikus, vákuum és kokszolóiművi gázolajoknak bb. 0,8708 g/cm3 sűrűségű elegye, amelynek kéntartalma kfo. 0,4%, molekulasúlya 320, UOP jellemző tényezője vagy „K" tényezője kb. 12,0 és foirrási intervalluma bb. 246 C°-tól kb. -538 C°-ig terjed. A közölt katalizátor keringetési ütemek napi 31 797 hektoliter nyersolaj vagy friss olaj betáplálásán alapulnak. A VII műveletet kivéve minden műveletben a friss olajra számítva 5 tf% katalizátoriszap van a betáplált olajban, a többi visszakeringetés nehéz visszakeringetett olaj. A katalizátor aktivitása minden esetben 32 az UOP .súly aktivitás" meghatározás alapján; leírását lásd: Industrial Engineering Chemistry 44, 2857-—2863 (1952) és/vagy Petroleum Refiner 31, 9. sz. 274—276 (1952. szept). I. művelet Etaben a hagyományos vagy régebbi típusú jellegzetes fluidizációs katalitikus krakkoló műveletben az új nyersanyag vagy nyersolaj betáplálási hőmérsékletié 204 C°, az együttes betáplálás aránya 1,5, az óránként súly-íérsebesség 6-ra van beállítva, a reaktorban a hőmérséklet a sűrű fázisban 482 C°, a könnyű fázisiban 474 C°, a regenerátorban a sűrűs fázisban 604 C°, a könnyű fázisban 613 C°. A kokszképződés 7,5 súly%, amikor a katalizátor 10 15 w 25 ?0 40 45 SS 6Í,