154846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izoxazol-származékok előállítására

154846 3 4 Az 5-aminometil-3-izoxazolol és gyógyszeré­szetileg elviselhető savakkal képezett sói már igen kis adagokban is gátlólag hatnak a köz­ponti idegrendszerre. Így különösen a narko­tikumok hatását igen erősen fokozzák, hasonló­képpen csökkentik a motilitást, kataton és sze­datív hatásuk van, gátolják a tremorin által okozott tremort és antiemetikus (hányáscsilla­pító) hatásuk van. A következő .példa a találmányunk szerinti eljárást közelebbről megmagyarázza, anélkül azonban, hogy a találmányt bármilyen formá­ban is korlátozná. A hőmérsékleti adatokat Celsius fokokban adjuk meg. Példa: 700 mg (klb. 5 mmól) kevés ammóniumklo­riddal szennyezett 3-íhidíroxi-5-izoxazolkarbox­amidot 20 ml abszolút tetrahidrofurániban szusz­pendálunk, majd a szuszpenziót erős keverés köziben 20°-on cseppenként 10 ml 0,7 mólos ab­szolút tetráhidrofurános diborán oldattal ele­gyítjük. A beadagolást befejezve még 10 percig • keverjük az anyagot, ezután óvatosan 5 ml víz és 10 ml tetrahidrofurán elegyét adjuk hozzá, majd 30°jon vákuumban szárazra pároljuk. A kapott maradékhoz néhány csepp metanolos sósavat és 20 ml metanol-tetrahidrofurán (1 : 1) elegyet adunk, majd az oldhatatlan alkatrésze­ket szűréssel eltávolítjuk. Óvatosan trietilamint adunk a szűredékhez, mire a 3-hidroxi-5-amino­metil-izoxazol ifceriorios formában kicsapódik. Ezt leszűrjük, majd víz, metanol és tetrahidro­furán elegyóből kristályosítjuk, amikoris tiszta 3-hidroxi-<5^aminometil4zoxazolt kapunk, mely­nek olvadáspontja 175° (bomlás köziben). A 3^hidroxi-6-izoxazolkarboxamid kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: a) 626 g (4,5 mól) 2-(2-nitrovinll)-;furánt (elő­állítható J. Thiele és H. Landers szerint, Ann. 369, 300 [1909]) 6,26 1 jégecetben és 3,13 1 48%­os brómhidrogénsavban 9 órán keresztül víz­fürdőn melegítünk, v A reakcióelegyet ezután vákuumban 3 1 tér­fogatra bepároljuk, 3 1 vízzel hígítjuk, forral­juk, Hyflo-val és aktív szénnel kezeljük, végül leszűrjük. Az oldat lehűlésekor kristályos anya­got kapunk, melyet szűréssel elkülönítünk. A szűredéket liégyízben egyenként 500 ml kloro­formmal kirázzuk és az így kapott kivonatokat egyesítjük az említett kristályos anyaggal. A kloroformos oldatot nátriumszulfát felett szá­rítjuk és bepároljuk. A kapott 3-bróm-54zoxa­zolpropionsav olvadáspontja 102—106°, a ma­radéknak benzolból és ciklobexániból történő átkristályosítása után. b) 44 g (0,2 mól) 3-bróm-5-izoxazolpropion­. savat 440 ml tömény kénsavban oldunk és mint­egy 3 óra leforgása alatt keverés közben csep­penként 80 g (0,8 mól) krómtrioxid 80 ml víz­zel készített oldatával elegyítjük 15—20°-on. A reakcióelegyet ezután 800 g jégre öntjük és három ízben egyenként 500 ml éterrel extrahál­juk. Az egyesített éteres kivonatokat magné­ziiumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 500 ml benzol-toluol elegyből (1 : 1) átlkristályosítjuk, így 3^hróm-5-íizoxazo]karbon­savat kapunk, melynek olvadáspontja 170— 175°. Az anyalúgból a végtermék és a kündu­lási anyag 3 :2 arányú keverékét kaphatjuk, ezt a következő oxidációhoz használhatjuk fel. c) 30,7 g (0,16 mól) 3-fbróm->5-izoxazolkarbon­savat 27 g (0,48 mól) káliumhidroxidot és 540 ml benzilalkoholt 2 órán keresztül 140°-on keverünk. A reakcióelegyhez lehűlés után 1,5 1 vizet adunk és háromízben egyenként 1,5 1 éterrel extraháljuk. A vizes fázist aktív szénnel rövid ideig főzzük, szűrjük, majd tömény só­savval elegyítjük. A kivált kristályokat leszí­vatjük, vízzel mossuk, szárítjuk, majd benzol­ból átkristályosítjuk. Az így kapott 3-benzil­oxi-5-izoxazolkailbonsav 119—122°-on olvad. d) 2,19 g (10 mmól) 3-benziloxi-5~izoxazol­karbonsayat (op. 119—122°) 50 ml 48%-os vizes hidrogénbromid oldattal 1 órán keresztül visz­szafolyatás közben forralunk. A reakcióelegyet lehűlés után 100 ml vízzel elegyítjük, egyíz­ben 100 ml hideg pentánnal extraháljuk, ezt követően kb. 30 ml térfogatra bepároljuk, ami­koris az anyag kikristályosodik. A kristályokat leszívatjuk, 30 ml hideg vízzel mossuk és fosz­for pentoxid felett szárítjuk. Az így kapott 3--hidroxi-ö-izoxazolkarbonsav 245—250°-on bom­lás köziben olvad (NMR-spdktrum XD2 O = 3,82)­e) 640 mg (5 mmól) 3-bidroxw5-izoxazolkar­boinsavat finoman elporítva 10 ml toluoiban fel­iszapolunk, majd az oldószer forráspontján cseppenként 5 ml tionilkloriddal elegyítjük. A reakcióelegyet ezután még 18 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd vákuum­ban bepároljuk. A visszamaradt 3-hidroxi-5-izoxazolkarbon­savnkloridot jeges hűtés és keverés közben 5 ml konc. ammónia oldattal elegyítjük. A reakció­elegyet bepároljuk, a maradékot pedig foszfor­pentoxid fölött szárítjuk és így 3Jhidroxi-5--izoxazol^karboxamid (XD-IO = 3,63) és ammó­niumkloriid elegyét kapjuk, melyet közvetlenül feldolgozhatunk. Szabadalmi igénypont: Eljárás izoxazol-származékok előállítására, azr zal jellemezve, hogy 3-íbróm- vagy 3-klór­^izoxazol-5J karbonsavat valamely rövidszénlán­cú alkanollal vagy benzilalkohollal és alkáli­fóm-bidroxiddal melegítés közben lefolytatott reakció útján 3^(rövidszénláncú)-alkoxi^5-izoxa­zol-karbonsawá, illetve 3-benziloxi-5-izoxazol­karbonsawá alakítunk át, majd ezeket hidro­génbromiddal, sósavval, vagy adott esetben al­kilcsoporttal szubsztituált piridiniumkloriddal vagy -bromiddal hevítve 3-hidroxi-5-izoxazol­karbonsavat készítünk, majd ebből a sav klorid­ját, végül ennek és ammóniának reagáltatásá­val a (II.) képletű 34iidroxi-5~izoxazolkarbox­amidot állítjuk elő, továbbá adott esetben a 10 15 20 25 £0 'io *0 <ID 50 55 80 2

Next

/
Thumbnails
Contents