154839. lajstromszámú szabadalom • Parametrikus erősítő

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNY! HIVATAL ZABADALMl LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. VIII. 31. (DE—473) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbségé: 1963. szeptember 06. Közzététel napja: 1968. II. 05. Megjelent: 1969. I. 31. 154839 Szabadalmi osztály: 21 a4 21—35 Nemzetközi osztály: H 03 f Decimái osztályozás: Feltaláló: Pommereit Manfred oki. mérnök, Berlin-Adlershof, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Berlin-Adlershof, Néniét Demokratikus Köztársaság Parametrikus erősítő A találmány kisfrekvenciával szivattyúzott parametrikus erősítőre vonatkozik, nagyfrek­venciás és mikrohullámú jelek számára^ Ismeretes, hogy a parametrikus erősítők munikamódja az fi frekvenciájú jelhullámnak az 5 f9 frekvenciájú szivattyú hullámmal való frek­venciaátalakításán alapul olyan kapcsoló ele­meken, amelyek nem lineáris reaKtanciaként hatnak és a szivattyúzó generátor képezi az erősítő szükséges teljesítményforrását (lásd: Iro- io dalom 1). A jelhullám és a szivattyúzó hullám szuperponálódása következtében egy sor más frekvencián keverék termékek állnajc elő, ame­lyek az erősítő kapcsolás felépítésétől függően kiemelhetők vagy elnyomhatok, úgyhogy az 15 erősítő mechanizmushoz hozzájárulnak vagy hatástalanok maradnak. Ha az erősítőt — amint az gyakran előfordul — aktív elemként alkalmazott egyetlen, negatív irányban előfeszített félvezető diódával építik 20 fel, amely változó kapacitást képvisel, egészen határozott keveréktermékek — ameiyeket „id­ler-iisomponenseknek" neveznek — válhatnak azáltal hatásossá, hogy a megfelelő idler frek­venciák számára az erősítőáramkörben rezo- 25 nanciahelyeket képeznek. Eddig az volt szoüásos, hogy előnyben része­sítettéi! az idlerhuilámoknak f+ = f0 + íx , vagy f- = f'o — fi frekvencián vagy mindkét frekven­cián való keletkezését. Az eiső eset megfelel a ?n nem invertált oldalsávú parametrikus konver­ternek. Ekkor az erősített teljesítményt az f+ frekvencián kapják. A második esetben úgy­nevezett negatív impedanciás erősítőről van szó, amelynek helyettesítő kapcs'olása negatív ellenállást tartalmaz (lásd; Irodalom. 2.). Ennek az üzemmódnak f- idler-frekvenciával való egyik megvalósítási lehetősége a parametrikus haladóhullámú erősítő is, amelynél a szivaty­tyúzott változó reaktaneia útján a vezetőn levő hullám erősítése következik be (lásd: Irodalom 8. és 9.). A negatív impedanciás erősítőnél az- erősített teljesítményt nemcsak az f_ idler ^frekvencián lehet kicsatolni (invertált oldalsávú konverter), hanem előnyösen a jelfrekvencián is (egyenes erősítő). A parametrikus erősítőkkel zajban szegény jelerősítés lehetséges, minthogy a változó, reak­tancia nem növeli az erősítő önzaját. Mind­azonáltal az összzajt lényegesen megnövelhetik az idler-frekvenciákon a kapcsolásban jelen­levő veszteségek. Ezek a részek annál nagyob­bak, mennél kisebb az idler-frekvencia a jel­frekvenciához képest. Ezért eddig arra kénysze­rültek, hogy a szivattyúzási frekvenciát lehető­leg sokkal nagyobbra válasszák, mint a jelfrek­venciát, de legalább a közepes jelfrekvencia kétszeresére, és ez az eset adja a Kvázi elfajult parametrikus erősítőket (Irodalom 10.). Más-154839

Next

/
Thumbnails
Contents