154838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy ciklobuténszármazék előállítására

5 154838 6 -metilésziter, jönnek tekintetbe. A reakcióképes észterekkel történő metilezéshez az l-(etil­aminomietil)-5-ihiid;roxibenzocikloibutérat előnyö­sen valiamely fémsója, különösen alkálifém-, pl, nátrium- vagy káliumsója alakjában alkal- 5 mázzuk, vagy pedig a reakciót ilyen sóikat képező kondenzálószerek, mint alkálifémalko­holátok, allkálifémlhidiridek vagy amidok jelen­létében folytatjuk, le. Az említett reakciókat önmagukban ismert 10 módszerékkel, Ihígítóiszerék és/vagy kondenzá­lószerdk alkalmazásával vagy enélkül, alacso­nyabb, környezeti vagy magasabb (hőmérsék­leten, nyílt vagy zárt edényben, adott esetben nyomás alatt folytathatjuk le. 15 A végterméket az alkalmazott eljárási kö­rülményektől és kiindulóanyagokltól függően szabad állapotban vagy sók alakjában nyer­hetjük: a sók előállítása szintén a találmány körébe tartozik. A végtermék sói az önmaguk- 20 ban ismert módszerekkel pl. alkáliákkal vagy ioncserélőikkel való kezelés útján alakíthatók át a szabad bázissá. Ez utóbbiból szerves vagy szervetlen savaikkal, különösein gyógyá­szati célokra alkalmas sókat képező savakkal 25 való reagáltatás útján készíthetünk sóikat. Az ilyen savak példáiként a következők említhe­tők: halogénhidirogénsavak, kénsavak, foszfor­savak, salétromsav, perkfórsav, alifás, alieiiklu­sos, aromás, vagy heterociklusos kanbonsavak so és szulfonsavak, mint hangyasav, ecetsav, pro­pionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, al­masav, borkősav, citromsav, aiszfcoirbinsav, maleimsav, hidiroximaleinsav, piroszőlősav, fe­nilecetsav, benzoesav, p-amíinobenzoesav, an- 35 tranilsav, p-lhidroxibenzoesav, szalicilsav, p­-aminoszailicilsav, embcnsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidiroxietánszulifonsav, etilén­szulfonsav, balogénbenzolszulfonsavak, toluol­szulfonsavak, naftalinszulifonsavaik, szulfanil- 40 sav, metionin, triptofán, lizin és arginin. Ezdk és az új vegyület egyéb sói, pl. a pifcrát, a kapott bázis tisztítására is felhasz­nálhatók oly módon, hogy a bázist sóvá ala­kítjuk, ezt leválasztjuk, majd a sóból ismét felszabadítjuk a bázist, a szabad bázisok és sóik közötti szoros összefüggések folytán mind­az, amiit e leírásiban a szabad bázisról mon­dunk, értelem- és eélszeírűen adott esetiben a megfelelő sókra is vonatkoztatható'. A találmány kiterjed az eljárás oily kiviteli módjaira is, amelyek értelmében valamely az eljárás bármely lépésében közbenső termék­ként nyerhető vegyüleitből indulunk ki és csak a végtermékig még hátralevő reakciólé­pésebet folytatjuk le, vagy az eljárást annak valamely lépésében megszakítjuk, vagy pedig valamely kiindulóanyagot az adott reakciókö­rülményeik között képezünk, vagy a reakció­ban résztvevő anyagok valamelyikét só alak­jában alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagai vagy ismert anyagok vagy ismert módszerek­kel könnyén előállíthatók. A találmány szerinti új vegyület pl. a szo­kásos gyógyszerkészítmények alakjában kerül­het gyógyászati alkalmazásira; az ilyen készít­mények a hatóanyagot szabad állapotban vagy valamely sója alakjában, .enteirális vagy par­enténális beadásra alkalmas szerves vagy szer­vetlen, szilárd vagy folyékony gyógyszerészeti vivőanyag kíséiretében tartalmazhatják. Vivő­anyagkánt olyan anyagok jönnek tekintetbe, amelyek a hatóanyaggal nem reagálnak, ilye­nek pl. a víz, zselatin, tejcukor, keményítő, szteairilalkoíhoi, imagnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benziilalkoiholok, gumi, propi­lénglikolok, vazelinek, koleszterin és .más is­mert gyógyszer-vivőanyagok. A gyógyszerké­szítmények pl. tabletta, drazsé, kapszula alak­jában vagy folyékony alakban, oldat, szusz­penzió vagy emulzió alakjában készíthetők el. Az ilyen készítmények adott esetben sterili­zálhatok és/vagy segédanyagokat, mint tartó­sító-, stabilizáló-, nedvesítő-, emulgáló- vagy oldásközvetítőszereket, az ozmózisos nyomás befolyásolására alkalmas sókat és/vagy puffe­reket is tartalmazhatnak. Adhatunk az ilyen készítményekhez más, gyógyászati szempont­ból értékes anyagokat is. A gyógysezirikészít­ményefc előállítása önmagukban ismert mód­szerekkel történhet. Az új vegyület az állatgyógyászatban is fel­használható,, pl. a fenteimlített gyógyszerké­szítmények valamelyike vagy takarmány-ada­lék alakjában. Ez Utóbbi elkészítéséhez a szo­kásos hígítószerék ill. takarmányozószeirek al­kalmazhatók. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­viteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. E példákban a hőmérsékleti ada­tok Celsius-fokokban értendőik. 1. .példa: 27 g líitiumalumíniumihidridhez keverés és jéghűtés közben óvatosan hozzáadunk 600 ml absz. tetrahidrofuránt. Ezután keverés és időn­kinti hűtés közben hozzácsuirgatjuík 69 g 1-H(acetilamino:metil)-5-Hmeitoxi-ibenaociklobutén. 600 ml absz. teitiraíhidrofuránnal készített olda­tát. A reafccióelegyet azután száraz nitrogén­-árarnban 10 óira hosszat forraliuk. A lehűlt reafccióelegyihez jéghűtés és élénk keverés közben óvatosan hozzácsepegitetünik 27 ml vi­zet, majd 27 ml 15%-os nátriumhidroxidoldatot, végül 81 ml vizet, A levált csapadékot Celite­-szűrőanyagon keresztül leszivatjuk. A szűrőn maradt szilárd anyagot tetrahidrofuránnal utánaimossuk. A szűredéiket vízmentes nátrium­szulfáton szárítjuk, leszűrjük és vákuumban bepároljük. A maradékként kapott olaiszerű terméket etilacetátban oldjuk és ecetsavban oldott hidrogénklortdot adunk hozzá, amikoris színtelen só alakiában leválik az (I) k*roletű l-(etilaiminoime)tiil)J 5-metoxi-benzOiCÍklobutén hidrokloridia. Etanol és etilaeetát elegyéből történő átkristályosítás után 169-—171°-on .ol-10 15 20 55 ::o 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents