154832. lajstromszámú szabadalom • Fémalapanyagot és ebbe ágyazott szemcséket tartalmazó öntvény és eljárás annak előállítására

3 leírt hátrányok megszüntetésére és emellett ez a speciális impregnálási eljárás igen nehezen valósítható meg, mert az olvadt fém a kisméretű, „vak" tehát nem-átmenő mélyedésekbe csak igen nehezen hatol be és mert a. kész 5 termék szilárdsága igen csekély, repedésre hajlamos. A találmány azon a megismerésen alapszik, hogy igen kitűnő tulaj donságoklkai rendelkező öntvények készíthetek akikor, ha az löntvány xo belsejében nagyszámú, különálló, tehát egymással nem érintkező, a fémben nem oldódó szemcse van, ezek tehát közvetlenül nem függenek össze egymással, a köztük levő teret pedig az öntött fém tölti Iki, amely viszont 15 összefüggő, folyamatos testet alkot. Pontosabban kifejezve, a találmány olyan öntvény, amely az összefüggő, folyamatos fémattapanyagban nem oldódó, szétszórt, tehát különálló részecskéket tartalmaz, lényegileg 20 egyenletes elosztásban és a fémalapanyag minden egyes részecskét körülvesz ill. beborít, tehát a fém teljesen összefüggő alapanyagot (beágyazó anyagot) alkot. A tapasztalat megmutatta, hogy az ilyen 25 öntvény sajátosságai, 'meglepő módon, igen pontosan szabályozhatók, ill. előre beállíthatók, a súrlódási tényező és a kopásállóság nem várt módon tág határok között változtatható és olyan testek (öntvények) is készíthetők, ;o. amelyek súrlódási tényezője sokkal kisebb mértékben függ a nedvességtől és a mozgás sebességétől, mint .minden eddig ismeretessé vált dörzsfelületnél. Ezeket a körülményeket az alábbiakban teljes részletességgel ismertet- £5 jük, főleg a megadott példák kapcsán. A találmány még a fenti újszerű öntvény előállítási eljárására is vonatkozik, melynek műveleteit a rajzok és a példák kapcsán rész- 40 létezzük. A rajzokon az 1. és 1A ábra a súrlódási és kopási jellemzők táblázata a továbbiakban ismertetett, a találmányra jellemző példákkal kapcsolatban, a 2. ábra a találmány szerinti 45 jellegzetes termék előállítására alkalmas öntőforma metszete, a 2A ábra a 2. ábra szerinti öntőformához tartozó alkatrész résznézete. A 3. ábra a találmány szerinti eljárásnál alkalmazható más kivitelű' öntőforma metszete, 50 a 4. ábra a 3. ábra szerintii öntőformánál alkalmazott kifolyó dugó vázlatos részletrajza, az 5. ábra egy másik, a 3. ábrára vonatkozó öntőforma (formaiszekrény) alsó felének vázlatos , nézete. 55 A 6. és 7. ábra az 5. ábra szerinti formaszekrény alsó részhez alkalmas betét két nézete, mely az öntőforma üregét határolja. A 8. ábra jellegzetes kétoldali vasúti szorítóféket szemléltet, melyben a találmány sze- 60 rinti súrlódó elemek alkalmazhatók, a 9. ábra jellegzetes tárcsás vasúti féket felülnézetíben ábrázol olyan berendezéssel, melyben a találmány szerinti súrlódó tömbök alkalmazhatók. A 10. ábra a 2. ábra szerinti öntőformában 65 4 előállítható vasúti féktuskó vázlatos rajza, a 11. és 12. ábra a találmány szerint előállított öntvények fényképfelvétele, a 13. és 14. ábra jellegzetes csapágyat a benne levő tengelyivel szemléltet^ melyben a csapágy a találmány szerint van előállítva, a 15. ábra pedig a forgónyomaték görbéit szemléltető grafikon. Már korábban felismerték, hogy összetett szerkezetű anyagokat különböző célokra lehet felhasználni. Ilyen természetű terméket állítottak elő és használtak hosszú éveken keresztül. A jelen találmány is összetett anyag és jellemzője olyan anyagösszetétel, mely viszonylag nagy méretű részecskékből áll, kb. 6—7 mm-t elérő átmérővel, melyek lényegében nem oldódóak a fém-alapanyagban és annak egész tömegében egyenletesen helyezkednek el. Ilyen módon az öntött fém-alapanyag az öntvány összefüggő, folyamatos részét alkotja, míg a különálló részecskék az öntött test megszakított részét képezik. Gyakorlatilag előnyös, ha a részecskék kismértékben szétolvadnak az olvasztárt fém felületén, amikor az olvasztott fém öntése a részecskékkel érintkezésben végbemegy, főleg amikor öntöttvasat folyatunk grafit-részecskékkel érintkeztetve. Az alkalmazott vas szénnel nincsen telítve. Az említett olvadás, ill. oldódás azonban csak igen kis mértékű. A részecskék egyenletesen helyezkednek el az öntött test teljes hasznos vastagságában úgy, hogy a részecskék átlagos sűrűsége az öntvény hasznos vastagságának bármely átlagos részén vagy síkjában egyenletes és az anyagszerkezet keresztmetszete gyakorlatilag nem mutat hólyagokat vagy egyéb tökéletlenségeket, amint azt a továbbiakban szemléltetjük. Amint azt a továbbiakban részletesen ismertetjük, a lényegében nem oldódó részecskéket fém-részecskékkel keverhetjük, mely utóbbiak könnyebben olvadnák fel az olvasztott fémben. A keverék feladata annak biztosítása, hogy a nem oldódó részecskék tényleges térfogatát (sűrűségét) csökkentsük és ilyen módon a nem oldódó részecskék teljes hatását ellenőrizhetjük és szabályozhatjuk. Ilyen öntvény-szerkezetet a találmány szerinti eljárással úgy érünk el, hogy a lényegében nem oldódó részecskéket először elhelyezzük az öntőforma üregében. A már említett tulajdonságú szemcséket annak a kívánalomnak megfelelően választjuk meg, melyet a részecskék segítségével akarunk az anyag szerkezetében biztosítani. Az öntőforma üregét tehát a részecskék homogén keverékével megtöltjük és a legtöbb esetben a részecskék előhevítését elvégezzük viszonylag nagy hőmérsékleti értékre, mely a beöntésre kerülő olvadt fém természetétől függ. A részecskék felhevített állapotukban igen kis mértékben vonnak el hőt a következő lépésben beöntésre kerülő olvadt fémtől, ilyen módon megakadályozzák a fém le-2