154830. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos észterek előállítására

5 154830 6 3. példa: N-[2^(p-butoxi-benzoiloxi)~etil]-N'-[3H(p^butoxilbenzoil)^propil]-homopiperazm -dihidroklorid 5 150 ml vízimentes benzolban 10,1 g N-(2-^idroxietil)-N^-hidroxipropil)4iamapiperaziint (forrpontja 0,04 Hgmim nyomáson 115—120 C°) és 12,1 g trietilamint oldunk, majd a kapott oldathoz keverés iközben 2:5,5 g p-butoxibenzoilklorid 50 ml vízmentes benzolban képzett oldatát csepegtetjük. Az elegyet 1,5 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítjük. Lehűtés után a trietilamin-hidrakloridot kiszűrjük, a csapadékot kévés benzollal mossuk, majd a szűrlethez 2 n sósavat adunk. Ekkor a reakciótermék sóformában kiválik. A kapott hidrokloridot közvetlenül szűrés után etanolból átfcristályosítihatjuk. A termék olvadáspontja 178 G°. A szabad bázis előállítása céljából a hidrokloridsót 2 n natriumhidroxiddal rneglúgosítjuk, a leváló olajat metilénkloridban felvesszük. Vízzel való kimosás után a metilénkloridos oldatot nátriumszulfát felett szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. 19,5 g (kb. 70%-os elméleti) olajos nyers bázist kapunk. 4. példa: N,N'-ibisz-.[;3K3',4',5'-trimetoxibenzodloxi)-ipropil]-homopiperazin-dihidroklorid-monoíhidrát. 0,26 g fécmnátriumot 20 ml izopropanoTban feloldunk, majd az oldathoz 1,30 g 3,4,5-trimetoxibenzoesavat és 1,50 g N,íN'-bisz-;(3-krém~ propil)-homopiperazin^dihidrobrorniidot (olvadáspontja 203 C°) adunk. A keveréket 12 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd lehűtés után a kivált nátriumbromidot eltávolítjuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk, a. 'maradékot vízben felvesszük és az oldatot lúgosítás után éterrel extraháljuk. A megszárított éteres kivonatot bepároljuk, a maradékot 3 ml alkoholban felvesszük és éteres sósavoldattal a hidrokloridsót kicsapjuk. 2 ml alkoholból váló átkristályosítás után 0,6 g kívánt vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 196—199 C°. 5. példa: LN,N'-bisz-[3-(3',4',5'-tri'metoxibenzoiloxi)-propilJ-homopiperazin-dihidroklorid-monohidrát 40,4 g SAS-trimetoxiibenzoesav-^'-iklórpropil)-észtert és 7,0 g homopiperazint 9,7 g káliuimkarbonáttal 70 ml vízmentes dioxánban 25 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítünk. A kapott reakciókeveréket vízre öntjük és kétszer metilénkloriddal extraháljuk. Ezután az egyesített metilénkloridos kivonatokat még háromszor vízzel mossuk, végül 2 n sósavval kirázzuk. Az N,N'4bisz-[3-<3,4',5'-trimetoxibenzoiloxi)-propil]-lhomopiiperazin dihidrokloridsó formában olajosan kiválik. Ezt azonnal elválasztjuk, az olajos termék rövid idő alatt megszilárdul. A megszilárdult terméket erős nyomkodás közben leszivatjuk és kfo." 100 ml benzolból átkristályosítjuk. A reakciótermék nagyobb mennyiségű kristályvízzel együtt kristályosodik. Foszforpentoxid felett történő hosszabb szárítás után a monohidrátot nyerjük. Hozam: 21 g=43,2%-os elméleti, olvadáspont: 196—197 C°. 6. példa: N,N'-bisz-{3-(3',4',5'-trimetoxibe!nzoiloxi)-propil]-1,5-diazaciklooktán Visszafolyató hűtővel ellátott 3-nyakú lombikban 37 g 3,4,5-trimetoxibenzoilkloridot 200 ml vízmentes benzolban feloldunk, majd az oldathoz 50—60 C°-on 15,2 g N,N'-bisz-<3'-hidroxilpropil)-l,5-diazaciklooktán (forrpontja 0,05 Hgmm nyomáson 135—140 C°), 14 g trietilamin és 200 ml vízmentes benzol keverékét csepegtetjük. Végül 1,5 óra hosszat az elegyet visszafolyató hűtő alatt hevítjük és lehűtés után a kivált trietilammóniumklondot leszivatjuk. A szűrletet 2 n sósavval extraháljuk, majd a fázisok elválasztása után a vizes fázist hűtés közben tömény nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és benzollal extraháljuk. Nátriumszulfát felett történő szárítás és az oldószer vákuumban való lepárlása után 34,5 g olajos bázist kapunk. A dihidrokloriddá való átalakítás céljából a kapott bázdsos észtert 100 nil alkoholban feloldjuk és éteres sósavval kicsapjuk. Szabadalmi igénypont: Eljárás szívkoszorúértágító hatású új (I) általános képletű vegyületek, valamint gyógyászatilag alkalmas savakkal képzett sói előállítására — amely képletben R szusztituensek azonosak vagy eltérők, előnyösen azonban inkább azonosak, éspedig rövidszénláncú alkoxi-, előnyösen metoxi-csoportok, n==l—3, előnyösen 3 egész szám, m=2 vagy 3, x—2—4 egész szám, y=2 vagy 3, végül x és y együttesen 5—7 egész számok — azzal jellemezve, hogy önmagában ismert módon a) valamely (II) általános képletű N,N'-bisz-w^hiidroxialkil-vegyületet — amely képletben m, x és y jelentése az .(I) általános képletben megadottakkal megegyezik — valamely (III) általános képletű benzoesavihalogeniddel — amely képletben R és n jelentése az (I) általános képletben megadottakkal egyezik és Hal pedig egy halogént, előnyösen klór- vagy brómatomot jelent — önmagában ismert módon, adott esetben egy savkötőszer jelenlétében reagáltatunk, vagy 15 20 25 ;-;o 35 40 45 50 55 60 3