154820. lajstromszámú szabadalom • Készülék a vetés erősségének ellenőrzésére szövőgépeken

3 154820 4 A találmány előnye az, hogy a vetés erősségét a találmány szerint ellenőrizve nem kell a korábbi túlzott óvatossággal élni, hanem a vetés erősségét a megengedett minimális értékre állíthatjuk be, aminek folytán a gép változatlan fordulatszáma mellett, vagyis változatlan termelés mellett a vetőszerkezet segédanyag-és alkatrész-felhasználása csökken. Ha pedig a körülmények a gép fordulatszámának növelését nem akadályozzák, akkor a fordulatszámot és ezzel a termelékenységet növelhetjük. az ezzel együtt megnövekedett vetéserősséget pedig a megengedett értékre csökkentve a vetőszerkezeitek segédanyag- és alkatrészfelhasználását itt is megfelelően csökkenthetjük. A találmány elvi jelentősége tehát abban van, hogy az eddigi bizonytalanságból származó hátrányok elkerülésével a vetéseirőissóg beállítását biztos alapokra helyeztük. A szövőipar nagy területére kiterjedő kísérletek eredményeként kitűnt, hogy a találmány szerinti ellenőrzés révén a gépfordulatszámot és ezzel együtt a termelt árumennyiséget kb. 5%-kal lehetett növelni a vetőszerkezetek segédanyag- és alkatrészfelhasználásának növekedése nélkül, aminek gazdasági jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. A találmány példáikén ti kiviteli alakját mutató mellékleten az 1. ábra a vetélő útját tünteti fel a főtengely szögelfordulásának függvényében, a 2. ábra a találmány szerinti készülék egy kiviteli alakját mutatja vázlatosan. Az 1. ábrán az 1 görbe a vetélőnek a 2 és 3 véghelyzetek között megtett útját tünteti fel a főtengelyhelyzet függvényében. Feltételeztük, hogy a vetélő a 60° főtengelyhelyzettel egyidő'ben indult, és a vetés olyan erős volt, hogy a vetélő a 290° főtengelyhelyzettel egyidőben a 4 pontnál érkezett a pálya végére. Az 1 görbe és a 4 pont tehát egy bizonyos vetéserősségnek felel meg, nevezetesen annak a vetéserősségnek, amelynek folytán a vetélő a pályát a főtengely 290 — 60 = 230 fokos elfordulása alatt tette meg. Az absicissatengely többi pontjai is egy-egy vetéserősségnek felelnek meg.) Ha a 4 pontnak megfelelő vetéserősség akkora, hogy a vetélő a csökkenő szádnyíláson a láncfonalak rongálása nélkül éppen simán áthalad, akkor a vetés erősség értéke a követelményeknek megfelel. Ez az alkalmazható minimális vetéserősség, mert ennél kisebb vetélŐsebességnél a vetélő a csukódó szádnyílásban a láncfonalakhoz súrlódik, azokat rongálja, sőt a szádnyílásba beszorulva üzemzavart okozhat. Biztonság kedvéért tehát ennél valamivel nagyobb pl. az 5 pontnak megfelelő vetéserősséget alkalmazhatunk. A vetéserősség túlzott növelése azonban hátrányos. Nagy vetéserősségnél ugyanis a szövőgép energiafogyasztása megnő s a vetőszer. kezetekben és a vetél őt a pálya végén megfékező szerkezetekben fellépő nagy dinamikus hatások a gépet túlságosan igénybeveszik és ennek időelőtti tönkremenetelét okozzák; nevezetesen a vetőszerkezetek segédanyagfelhasználását (pl. a vetőfej bőrözése) és alkatrészfelhasználását (eltört vetőkarok) növelik. Ha az ebből a szempontból még megengedihető legnagyobb vetéserősséghez a fenti értelemben a 3 diagramm, ill. a 7 főtengelyhelyzet tartozik, akkor a 7-től a 8 felé eső főtengelyhelyzetek azok, amelyekkel egyidőben a fiókba érkező vetélő az utat már meg nem engedhető, túl nagy sebességgel tette meg. A főtengelyhelyzetek tengelyén tehát legyen 4—7 a kedvező megengedett 7—8 és azon túl pedig a túlerős vetések körzete. E körzetek határai példánktan a 240, 265 és 290 fokos főtengelyhelyzetek, amelyek a szövőgép megvizsgálása, továbbá kísérleti és tapasztalati adatok alapján határozhatók meg. A vetést pedig aszerint mondjuk megengedett erősségűnek, vagy túlerősnek, hogy a vetélő a fiókba a főtengelyhelyzeteket tekintve a megengedett vetések körzetével, vagy a túlerős vetések körzetével egyidőben érkezik-e be. A találmány szerint ebből a célból tapintókat alkalmazunk, amelyek egyrészt a főtengelyhelyzeteknek fent meghatározott valamelyik kiválasztott körzetét, másrészt a vetélőnek a véghelyzetbe érkezését letapintják, továbbá indikátort, amely a kiválasztott körzet és a fiókbaérkezés egyidejűségét, vagy egymásután következését jelzi. A fentiekben a főtengelyhelyzetek körzetét és a vetélőnek a végihelyzetbe érkezését említettük. Világos azonban, hogy a főtengellyel hajtott valamely más gépalkatrész (pl. forgatytyú, hajtórúd, bordaláda) helyzetei kiválasztott körzetének és a vetélő valamely más helyzetbe érkezésének ietapintásával is dolgozhatunk. A 2. ábra a találmány egy példakénti kivitelét mutatja. A szövőgép 10 főtengelye a 11 tárcsa és 12 hajtórúd útján a 13 bordaládát lengő mozgásban tartja. A 14 vetélő az ábrán'fel nem tüntetett vetőszerkezet hatása alatt a bordaládán kiképzett pályán mozog ide-oda a két fiák között. A vetélőt a véghelyzetekiben a 15, 16 féknyelv állítja meg, amelyeket az ábrán fel nem tüntetett rugó szorít a vetélő felé. A tárcsán 17 fokbeosztás van, amelynek kezdőpontja pl. ott lehet, ahová egy helytálló index a főtengelynek azon helyzeténél mutat, amely helyzetben a bordaláda a mellső holtponti helyzetben van. A 11 tárcsán körív alakú 18 mágnes van oldhatóan rögzítve; a mágnes pályája mentén pedig közömbös gáztérbe zárt 19 érintkezőpár van helytállóan elrendezve, úgy, hogy a mágnes hatására a 19 érintkezőpár záródik. A 18 mágnes és a 19 érintkezőpár együtt mágneses tapintót alkot, amely egymáshoz képest elmozduló két alkatelemből áll. A mágnes a működtető, primer, az érintkezőpár a működtetett, sekunder alkatelem. ;Ilyen tapintó a vetélőpálya egyik, vagy mind-10 IP 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2