154796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiadiazolok előállítására
9 6. példa: 1,28 g (0,0072 mól) 3-klór-4-izopropoxi-l,2,5--tiadiazpl és 1,28 g (Qr 0096 mól) aluniiniumklorid és 10 ml toluol elegyét 2 óra hosszat viszszafolyatq hűtő alatt forraljuk. A reakció végén az elegyet fcb. szobáhőmérséklettre hűtjük és 10 ml 2,6 n scjsavyal extraháljuk. A vizes-savas kivonatot kétszer 5 nil toluollal reextraháljuk. A toluolos kivonatokat egyesítjük, majrxéziumszjulfát felett szárítjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. Ekkor 3-klór-4-Jhidrpxj-4,2,§-tijadiiazolt kapunk, amelynek olvadáspont] a 109—Íl2 C°. ' Az (I) általános képletű, új 3-klór-4-QR-l,2, 5-tiadia^zplok rendkívül hasznos közb,enső termékek a (IV) általános képletű szuLfanilamido-1,2,5-tiadiazolok szintézisénél. A (IV) általános képletben R2 jelentése a fentiekkel egyezik. A tiadiazplok szulfamido-származékai igen hatékonyak a baromfiaknál fellépő, coccidiosis és más meghatározott baktériumfajták ellen. A szulfatiadiaszplokat tehát antiparazita és baktericid szerként használjuk. A jelen találmány szerint előállítható 3-klór-4-tb.idroxi-l,2,5-tiadiazol valamely 3-klór-4--OR2-^l,2,6-tiadiazol származékká átalakítható, amely képletben. R2 rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alíkenil-, röividszénláneú alkoxi-rövidszénaáineú-alkil-, hidroxi-rövidszénláncú-alMl- vagy 'benzil-csoportot jelent. Az átalakításnál a fentiekben részletesen közölt alkilezési módszert alkalmazzuk. Az előállított 3-4clór-4~OR2-J l,2,5-4iíadiiazolók pedig a megfelelő szuíatiadiazolo'kká tovább reagáltathatok valamely bázis jelenlétében szulfanilamidos reagens felhasználásval. A fenti módszert az alábbi példán részletesen ismertetjük. E példában 3-alliloxi-4-szulfanilamido-l,2,5-tiadiazol előállítására szolgáló módszer van leírva, azonban a találmány szerinti bármely S-klör-é-OR2 -l,2,5-tiadiazol hasonló reakciókörülmények között szulfanilamidokkal reagáltatható, amikor is a megfelelő S-OR^HSZulfanilamido-1,2,5-tiadiazilokat kapjuk. 15,6 g 34ílór-4-alliloxi-.l,2,5-tiadiazol, 50,3 g szulfanilamid, 40,4 g káliumkarbonát és 15,0 g acetaimid keverékét 145 C°-on 25 percig hevítjük. A reakciókeveréket ezután 100 C°-ra lehűtjük, 200 ml vízzel hígítjuk és az elegyet 100 C° páraihőmérsékletig desztilláljuk, a változatlanul maradt 3-klór-4^alliloxi^l,:2,5-tiadiazol eltávolítása céljából. A desztillációs maradékot szobahőmérsékletre hűtjük és sósav segítségével 8,8 pH-értékre beállítjuk. A változatlanul maradt szulfanilamid kiválik, ezt szűréssel elkülönítjük és vízzel mossuk. A vizes szűrletet és mosófolyadékot egyesítjük, sósavval 4,0 pH-értékre megsavanyítjufc, amikor is 3i-sallüoxi-4--szulfanilamido-il,2,5-tiadiazol kiválik. Ezt leszűrjük és vízzel mossuk. A nyersterméket 500 ml 50%-os izopropanolból átkristályosítjuk, az átkristályoBÍtásnál 5 g színtelenítő aktívszenet alkalmazunk. A hozam 15,3 g tiszta 3Jalliloxi-4--szulfanilamido-4,2,5-tiadiazol, amelynek olvadáspontja 1&3—155 C°. 10 A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott egyes ciánformimino-rövidszénláncú alkiléter származékok ismert vegyületek. Mind az ismert, mind az új vegyületek előállítása az 5 alábbi módon történik: 4,7 mól izopropanol, 1,94 mól nátriu,mcianid és 800 ml víz keverékébe —10 C° és —16 C° közötti hőmérsékleten klórgázt vezetünk be. A gázbevezetést úgy szabályozzuk, hogy kb. 50 10 perc leforgása alatt 1,0 mól klórgázt adagoljunk. A klórozott elegyet ezután ß óra hosszat 9—10 pH-értéken, —5 C° és —10 C° közötti hőmérsékleten 3 óra hosszat állni hagyjuk.. Állás után az elegyet háromszor 150 mi etiléter-15 rel extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük, háromszor 50 ml telített vizes nátriumklorid oldattal mossuk és magnéziumszulfát felett szárítjuk. Szárítás után az étert ledesztilláljuk, a maradékot pedig vákuumdesztilláció-20 nak vetjük alá. Az izopropil-ciánformimino-éter 15 Hgmm nyomáson 35—38 G° között desztillál. A többi rövidszénláncú ciánformimino-alkilétert a fentiekhez hasonló eljárással állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy izopropanol 25 helyett a megfelelő rövidszénláncú alkanolt használjuk. A többi éter-vegyület is alacsony forrpontú, folyékony termék. 30 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletű tiazolok előállítására, mely képletben R hidrogénatom, rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkenil-,. 35 rövidszénláneú-alkoxi-rövidszénláncú-al'kil-, hidroxi-rövidszénláneú-alikil- vagy henzil-csoportot jelent, azzal jellemezve, hogy A) valamely korábbi általános képletű 40 RO—C—CN NH nitrilt, amely képletben R hidrogénatomot 45 vagy rövidszénláncú alkil-csoportot jelent, kénmonokloriddal vagy kéndikloriddal reagáltatjuk és a kapott (I) általános képletű vegyületet, amely képletben R hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkil-csoportot jelent, kinyerjük, 50 vagy B) valamely 3-klór-4-hidroxi-l,2,5-tiadiazolt valamely alábbi általános képletű vegyülettel, amely képletben R rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkenil-, rövidszénláneú-alkoxi-rövidszénláncú-alkil-, hidroxi-rövidszén-60 láncúnallkil- vagy ibenzil-csoportot és Y valamely erős sav aniont jelent, egy 'bázis jelenlétében reakcióba viszünk és a kapott ;(I) általános képletű vegyületet, amely képletben R rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkenil-, rövidszén-65 láncú-alkoxi-rövidszénláncú-alkil-, hidroxi-rö§
