154792. lajstromszámú szabadalom • Alapszintrögzítő áramköri elrendezés különösen elektronikus karakterisztika rajzolókhoz

154792 a nullpont-vándorlást előidéző tényezők függvénye. (PL: hőmérséklet, tápfeszültség, alkatrész öregedés.) A védekezés lehetséges módja a nullpontstabilitás növelése kompenzálások útján, ennek azonban technikai (pl. alkatrész 5 öregedés) és gazdasági (pl.: különleges alkatrészek, bonyolult bemérés) korlátai vannak. A fenti problémák ismeretében kézenfekvőnek látszik az átvivőláncot szokásos közvetett csatolású (A.C.) erősítőből és a televízió tech- 10 nikában elterjedten használt alapszint helyreállítóból kialakítani. Ilyen megoldás esetén általában a következő nehézségek lépnek fel: la) A szokásos nyíltláncú, RC tagot és szelephatású elemet tartalmazó alapszinthelyreállító 3 5 áramkör amplitúdó torzítást okoz, ami különösen nagy lehet olyan jelalak esetében, amelynél az alapszintet meghatározó jelrészlet időtartama az ismétlődési időhöz képest rövid. b) Az átvivőlánc csatolóelemeinek időállan- 20 dóját olyan nagyra kell választani, hogy a fellépő alacsonyfrekvenciás fázistorzítás ne rontsa jelentősen a mérési pontosságot. Ez utóbbi feltétel — a gyakorlatban fellépő kis impedanciákat figyelembevéve — igen nagyméretű és 25 költséges csatolóelemek alkalmazását követeli. A felsorolt hátrányok kiküszöbölhetők a találmány szerinti zárt hurkú szabályozó kapcsolási elrendezéssel, ahol is — az alkalmazott körerősítés mértékétől függően — az alapszint- EO helyreállítás pontossága tetszőlegesen nagy, az okozott torzítás tetszőlegesen kicsi lehet. Célszerű alkalmazási területe: a már említett karakterisztika rajzolókon kívül minden olyan erősítő berendezés, amelynek bemenőjele azo- 35 nos (pl. nulla) értékről indul, oda ismételten visszatér és ettől az értéktől időben mindig csak egy (vagy pozitív, vagy negatív) irányban tér el. 40 A találmány zárthurkú alapszintrögzítő áramköri elrendezés különösen elektronikus karakterisztika rajzolókhoz, amelynél az erősítendő jel vagy jelsorozat közvetlen csatolású erősítő bemenetére vagy bemeneteire kerül és e talál- 45 mány jellemzője, hogy az erősítő kimeneteire szelephatású elemen keresztül integráló fokozat bemenetei csatlakoznak, míg az integráló áramkör kimenete az erősítő bemenetére kapcsolódik. 50 A találmány változatait a rajz szemlélteti, ahol a 2. ábra a találmány szerinti általános áramköri elrendezés, 3. ábra és 4. ábra ennek külső alapszintreferencia feszültségforrást .alkalmazó változatai. 5. ábra Miller-integrátort alkalmazó kiviteli példa. Amint a 2. ábrán látható, a lineáris közvet- 60 lenül csatolt (D. C.) 1 erősítő bemenetére, vagy bemeneteire az előbbiekben részletezett feltételeknek megfelelő bemenő jelet kapcsoljuk. A két kimenő kapocs között megjelenő felerősített jelet a 3 integrátor egyik bemenetére az 55 55 1 erősítő egyik kimenő kapcsáról közvetlenül, míg a 3 integrátor másik bemenetére az 1 erősítő másik kimenő kapcsáról 2 . szelephatású elemen keresztül csatlakozik. A 3 integráló fokozat eredő időállandója sokkal (legalább ötszörösen) nagyobb annál a legnagyobb időköznél, amely a bemenetre kapcsolt jelnek az alapszintre való két visszatérése között — üzemszerű állapotban •— eltelhet. Az integráló fokozat kimenőjele — amely előjelhelyes (azonos v. 'ellentétes előjelű) függvénye az 1 erősítő két kimenő kapcsa alapszintjének egymástól való eltérésének, — visszaszabályoz az 1 erősítő bemenetére, ezáltal biztosítva az 1 erősítő kimenő kapcsai között az erősítő saját alapszint stabilitásánál — a körerősítés mértékétől függő mértékben — jobb alapszint stabilitást. A helyes működés érdekében az 1 erősítőt úgy kell beállítani, hogy a visszaszabályozókört az integráló fokozat kimeneténél megszakítva az erősítő kimenő kapcsainak alapszintje egymástól a kimenőjel polaritásával egyező irányban eltérjen, míg a 3 szelephatású elem polaritása olyan legyen, hogy ugyanekkor a nyitó tartományban működjék. A találmány 3. ábra szerinti változatában a 2. ábra szerintitől eltérőleg a 2 szelephatású elem nem a lineáris erősítő másik kimenetére, hanem egy önmagában ismert 4 alapszintfeszültségreferencia forrásra csatlakozik, ezáltal a kimenetek alapszintje nem egymáshoz, hanem célszerűen megválasztható alapszintreferencia-tfeszültséghez rögzített. A találmány 4. ábra szerinti változata abban különbözik a 2. ábra szerinti kapcsolástól, hogy a 3 integráló fokozat másik bemenete nem az 1 lineáris erősítő egyik kimenetére, hanem a 4 alapszint referencia-tfeszültség-forrás kimenő kapcsára csatlakozik. A változat működés szempontjából egyenértékű a 3. ábra szerinti áramkörrel. -A „aláknány fentebb ismertetett változataiban 3 integráló fokozatként Miller-integrátor alkalmazása megnöveli a hurokerősítést, így alapszint stabilitás növekedést okoz, emellett nagy (több sec nagyságrendű) időállandók is egyszerű eszközökkel megvalósíthatók. Az 5. ábra a találmány Miller-integrátort tartalmazó példaképpeni megvalósítása, ahol U = egyenf eszültségforrás. Szabadalmi igénypontok: 1. Alapszinthelyreállító áramkör, amely a vezérlési, illetve szabályozási tartományban lineáris erősítőt, integráló fokozatot, és szelephatású elemet (pl. félvezető diódát) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az integráló fokozat kimenő kapcsa (pl. pnp tranzisztor kollektor elektródája) közvetve, vagy közvetlenül a lineáris erősítő bemenetére csatlakozik, míg az integráló fokozat egyik bemenő kapcsára (pl. pnp tranzisztor bázisára) szelephatású elem egyik ki-2