154789. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó áramkör különösen ívhegesztő berendezések számára

MAGTAR NÉPKÖZT AllS ASÄG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. XII. 30. (MA—1546) Közzététel napja: 1967. XI. 22. Megjelent: 1968. XII. 31. 154789 Szabadalmi osztály: 21 h 29—32 Nemzetközi osztály: H 05 b Deci mái osztályozás: Feltaláló: Járdán R. Kálmán villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: MTA Automatizálási Kutató Intézet, Budapest Szabályozó áramkör különösen ívhegesztő berendezések számára A korszerű villamos ívhegesztő berendezések általában háromfázisú kivitelben készülnek és három fő részt tartalmaznák: transzformátort és hegesztéshez szükséges 40—70 V közötti üres járási feszültség előállítására; a transzfor- 5 rnátor elé vagy után kapcsolt soros fojtót, amelynek induktivitását előmágnesezéssel (transzdüktor) vagy mechanikus úton változ­tatni lehet; végül egyenirányítót a háromfázisú váltakozóáraim egyenárammá alakítására. 10 Az ilyen hegesztőberendezések működési el­vükből kifolyólag több hátránnyal rendelkez­nek. Mivel a transzformátornak az ívfeszült­ségnél kb. 2—3-szor nagyobb üresjárási feszült­séget kell szolgáltatnia, a transzformátor típus- 15 teljesítménye ennek megfelelően 2—3-szor na­gyobb a hegesztéshez ténylegesen szükséges teljesítménynél. Ebből következik az is, hogy az ilyen berendezések teljesítménytényezője igen rossz. Egy további hátrányuk az, hogy a 20 soros fojtó típusteljesítménye közel azonos a transzformátoréval, mivel a fojtó áram- és fe­szültség adatai kb. azonosak a megfelelő transz­formátor-oldal adataival. A fentiekből látható, hogy az ilyen berende- 25 zésekbe beépített aktív vas és rézanyag súlya többszöröse annak, amit a berendezés által le­adott hatásos teljesítmény megkíván. Ez a ma­gasabb költségeken kívül a berendezések hor­dozhatósága szempontjából is hátrányos. 30 A találmány szerinti berendezés mentes a fenti hátrányoktól, ugyanakkor statikus és di­namikus jellemzőit tekintve is felülmúlja az eddigi hasonló célú berendezéseket. A talál­mány szerinti berendezésnél abból a meggon­dolásból indulunk ki, hogy az ismert készülé­kek problémája abból adódik, hogy a szabá­lyozás a transzformátor előtt vagy a transz­formátor és az egyenirányító között, tehát mindenképpen a váltakozóáramú oldalon tör­ténik. Ennek következtében tetemes meddő teljesítményt is át kell vinnie a transzformá­tornak. Ezt a találmány alapgondolata értel­mében úgy küszöböljük ki, hogy a szabályo­zást az egyenirányító után, az egyenáramú részben végezzük és ennek eredményeként — mivel az egyenirányítón csak hatásos teljesít­mény mehet át — a transzformátornak csak a hatásos teljesítményt kell átvinnie. A sza­bályozást a tialálmány értelmében úgy végez­zük, hogy az egyenirányító által szolgáltatott egyenfeszültség és az ívfeszültség különbségét egy fojtótekercs a hálózatinál nagyobb frek­venciájú váltakozó feszültséggé alakítva veszi magára. Ezáltal járulékosan még azt is elér­jük, hogy a szükséges fojtó teljesítménye — a nagyobb frekvencia miatt — kisebb, mint az ismert készülékek esetén váltakozóáramú ol­dali szabályozás mellett szükséges. A találmány szerinti berendezésnél az* említett frekvencia-154789

Next

/
Thumbnails
Contents