154751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxo-4-metil-6-ureido-hexahidropirimidin folytonos előállítására

154751 8 (15) keverőedényből, (18) keringtetőszivattyúból és (20) hűtőből áll. A vizes karbamidoldatnak és az acetaldehid­nek a (11) keverőedénybe történő betáplálása folytán az első reaktorból túlfolyó folyékony reakcióelegy a (15) keverőedényből túlfolyva a (2,3) csövön keresztül folyamatos áramban a (24) második reaktorba kerül; itt következik be a 2-oxo~4^metil~6-ureido-hexahidropirimidin kép­ződése és kiválása, mechanikai úton kevert szuszpenzió alakjában A folyékony rea&cióelegyet azután a (25) túlfolyócsövön keresztül önműködően egy (26) harmadik reaktorba továbbítjuk, ahol a reak­ció befejeződése megy végbe, keverés közben. A folyékony reákcióelegynek az első reak­torban való tartózkodási ideje könnyen szabá­lyozható a. kiindulóanyagok betáplálási ütemé­nek szabályozása útján; a (15) keverőedény­ben a folyadékszintet a (23) túlfolyócső ma­gasságának megfelelő beállítása útján szabá­lyozzuk. Annak érdekében, hogy a folyékony reákcióelegynek az első reaktorban való tar­tózkodási idejét megfelelő módon szabályoz­hassuk a kiindulóanyagok állandó betáplálása mellett, előnyös, ha a (15) keverőedény és a (24) második reaktor közötti szintkülönbséget eléggé magasra szabjuk meg. A reákcióelegynek a második és harmadik reaktorban való tartózkodási ideje hasonló mó­don szabályozható. A második és harmadik reaktorban fejlődő reakcióhő mennyisége — amint ezt fentebb már említettük — viszonylag csekély és a hő­fejlődés már nem olyan heves; így a hőmér­séklet e reaktorokban már egyszerű módon szabályozható. A második és harmadik reak­tort a (27) ill. (28) köpeny veszi körül és meg­felelő mennyiségű, megfelelő hőmérsékletű vi­zet keringtetünk a köpenyeken keresztül. i(Erre a célra felhasználható a {20) hűtőből kilépő hűtővíz is.) Minthogy a (24) és (26) re­aktorokban szilárd 2-oxo~4-metil-6~ureido­-hexahidropirimidin válik ki, e reaktorok fa­lain lerakódás képződik, amelyet azonban időn­ként lekaparhatunk és így nem kell tartani at­tól, hogy a reakcióhőmérséklet szabályozása le­hetetlenné válik az edényfalakon keresztüli hő­átadás akadályozása miatt. A finom szilárd 2-oxo-4-metil-6-ureido-hexa­hidropirimidint szuszpendálva tartalmazó folyé­kony reakcióelegy a harmadik reaktorból túl­folyva, a (29) csővezetéken keresztül egy cent­rifugális szeparátorba kerül. A víztelenített ned­ves poralakú terméket innen folyamatosan eltá­volíthatjuk, amint ezt az ábrán a (b) jelzésű nyíl mutatja. A 2.-oxoH4-metil-6-ureido-hexahidropirimidin elkülönítése után visszamaradó reakcióelegyet, amely általában még tartalmazza a feleslegben alkalmazott karbamidot, a (31) csővezetéken ke­resztül a (11) edénybe tápláljuk és friss kariba­mid hozzáadagolása után visszakeringtetjük a reaktorba. Az említett centrifugális szeparátor­nak nem kell feltétlenül folytonos üzeműnek lennie. A centrifugális elválasztás szakaszosan is történhet; ennek lehetővététele érdekében előnyös egy szabályozó-tartályról is gondos­kodni, amelyben a reakcióelegyből kapott za-9 gyöt tároljuk. Ez azonban nem minden eset­ben szükséges, mert ezt a feladatot a harmadik reaktor is elláthatja. A centrifugális szeparátoriból nedves por alakjában elkülönített 2-oxo-4-metil-6-ureido-10 -hexahidropirimidín általában még számottevő mennyiségű .(10—35 súly%) vizet tartalmaz; ha szilárd karbamidot alkalmazunk kiinduló­anyagként, a reakció folyamán képződő víz (1 mól 2-oxo-4-metil^6-ureido-hexahidropirimidin-15 re 2 mól víz) a 2-oxo-4-metil-6-ureido-hexahid­ropirimidinnel együtt távozik a reakció-rend­szerből és így nem kell tartani attól, hogy a folytonos körfolyamatban a víz túlságosan fel­szaporodik. Ha azonban vizes karbamidoldatot 20 alkalmazunk karfoamid-kiindulóanyagként, ak­kor a víz mennyisége túlságosan megnövekszik a reakció^rendszerben. Ilyen esetekiben a feles­leges vizet eltávolíthatjuk a reakció-rendszer­ből, pl. oly módon, hogy a centrifugális szepa-25 rátorból kilépő folyékony reakcióelegyet meg­felelő koncentrációra betöményítjük. A 2. ábrán három reaktort tüntettünk fel, azonban ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül három reaktor alkalmazása szükséges. Jól meg-30 valósítható a kívánt cél két, vagy háromnál több reaktor alkalmazásával is. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­teli módját közelebbről az alábbi példa szem­lélteti : megjegyzendő azonban, hogy a találmány 35 köre egyáltalán nincs erre a példára korlátozva. Példa: A keverőedényből és hűtőből álló első reak-40 torba, amelynek összes belső térfogata kb. 110 liter, 1000 ml oldatban kb. 400 g karbamidot tartalmazó és kénsawal 1,2—2,0 pH-értékre beállított vizes karbamidoldatot táplálunk be óránkint kb. 240 liter mennyiségben, miközben 45 egyidejűleg óránként (kb. 55 kg cseppfolyós aoetaldehidet is táplálunk be folytonos áramban. A reakcióelegyet óránként kb. 3,0 m3 sebességgel keringtetjük a reaktor és a keverőedény között, az elegy hőmérsékletét vízzel való hűtés útján 50 45 ±1 C°-on tartva. Az első reaktorból kivezető túlfolyó magasságát oly módon állítjuk be, hogy az első reaktorban visszatartott folyadékmeny­nyiség kb. 95 liter legyen. A friss kiinduló­anyag betáplálása folytán túlfolyó reakcióelegy 55 a második, kb. 800 liter belső térfogatú reak­torba folyik tovább, majd innen folytonos áram­ban a harmadik reaktorba, oly módon, hogy a reakcióelegy tartózkodási ideje a második és harmadik reaktorban összesen kb. 2,0 óra le-60 gyen. A poralakú 2-oxo-4-metil-j 6-ureidoJhexa­hidropirimidint zagyként tartalmazó reakció­elegy a harmadik reaktorból túlfolyva a centri­fugális szeparátorba kerül, ahol a nedves 2-oxo­-4-metil-6-ureido4iexahidropirimidint elkülönít­és jük, a visszamaradó folyadékban pedig friss 4

Next

/
Thumbnails
Contents