154742. lajstromszámú szabadalom • Kártevőirtószerek
3 Alifás aldehidként egyszerű szerkezetű aldehidek, mint az aoetaldehid, propionaldehid, butiraldehid, vagy hosszabb szénláncú aldehidek is, mint heptaldehid, sztearilaldehid vagy telítetlen aldehidek, mint krotonaldehid stb. jönnek 5 számításba. Alifás ketonokként egyszerű szerkezetű ketonokat, mint pl. acetont, metiletilketont, hexánon^)-!, diizopropilketont, mezitiloxidot vagy foront használunk fel. 10 Az ar alifás vagy aromás aldehidek és ketonok sorából a fahéj aldehidet, a hidrafahéjaldehidet, a fahéj aldehid halagénadduktjait, mint a dibrómifahéj aldehidet, dijódfahéj aldehidet, továbbá acetofenont, propiofenont, benzaldehidet, 15 végül a magban halogénezett, alkilezett, nitrált vagy alkoxilezett benzaldehidet említjük meg. Ciklusos ketonokra példaképpen a ciklopentanont, ciklohexanont, cikloheptanont, valamint ezek ciánszármazékait soroljuk fel. 20 Heterociklusos ketonokként és aldehidekként pl. a pikolinaldehidet, nikotinaldehidet, izonikotinaldehidet, vagy N-alkil-piperidont stb. használhatunk fel. Amennyiben a felsorolt aldehidek és ketonok 25 aromás gyököket is tartalmaznak, úgy a megfelelően szubsztituált származékaikat is felhasználhatjuk. A szubsztiituensek lehetnek nem funkciós jellegűek, mint pl. a halogénatomdk, nitro-, nitrozó^csoportok, vagy funkcionális jel- 30 legűek, ill. funkcionális jellegű szubsztituensekből levezethető származékok, mint pl. hidroxi-, aciloxi-, karbamoiloxi-, alkoxi-, ariloxi-, tiol-, aciltiol-, altóltio-, trifluormetil-, ciano-, formil-, amino-, alkilamino-, dialkilamino-, acilamino-, 35 diarilamino-, karboxil-, karbalkoxi-csoportok stb. A „Chemische Berichte" 27. évfolyam 1656. oldalán Werner szerző az:aoetonoxim-i(2,4Hdinitrofeniléter) előállítását ismerteti. Brady és Trus- 40 kowski szerzők a J. Chem. Soc. 125. évfolyam 1088—1095. oldalain a következő vegyületeik előállítását írják elő: 1. benzaldoxim-0-[2i,4-dinitrofen| iléter] 45 2. 2-metoxi-benzaldoxim-0-[2,4-diniitrofeniléter], 3. 4Hmetoxi^benzaldoxim-0-[;2,4-dinitrofeniléter], 4. 4-dimetilamino-benzaldoxim-0-t[2,4-dinitro- 50 feniléter], Brady, Tiruslkowski, Soc. 125, 1091. oldal 5. 2-nitro-benzaldoxim-0-t2,,4-dinitrofeniléter], 55 6. 3-nitro-benzaldoxim-i O-.[2,4-din,itrofeniléter], 7. 4-nitro-benzaldoxim-'0-(f2,4-dinitrofeniléter], Brady, Truskowski, Soc. 125, 1091. oldal Brady és Klein szerzőik továbbá a J. Chem. 60 Soc. 127. 846—847. oldalain az alábbi oximéterek előállítását közlik: 8. benzaldoxim-O-pikriléter, 9. 2-nitro-benzaldoxim-O-pikriléter, 55 4 10. 3-nitro-ibenzaldoxim-O-pikriléter, 11. 4-nitrobenzaldoxim-O-pikriléter, 12. 2-metoxi-benzaldoxim-O-pikriléter. A leírt vegyületek kártevőirtószerként való felhasználására azonban a szakirodalomban semmiféle adat nem található. Az új kártevőirtószerek széles spektruma biocid hatásuk folytán azzal a különleges előnynyel rendelkeznek, hogy igen különböző növényi és állati kártevők irtására használhatók fel. Az új kártevőirtószereik nemcsak gyomirtószerként, hanem fitotoxikus jelenségekét kiváltó koncentráció alatt a növényvédelemben is kiváló hatást mutatnak káros mikroorganizmusok, pl. gombák, mint pl. Alternaria solani, Phytophthora infestans és Septolia apii, valamint káros rovarok, atkák, fonalférgek, ill. ezek .petéi és lárvái ellen. Az új kártevőirtószerek általában mint mikrobieidek, pl. Aspergillus-csaport, valamint rovarok, pl. szúnyogok és legyek ellen is felhasználhatók. Az (I) általános képletű vegyületek közvetlenül permetezhető oldatainak előállítására az alábbi anyagokat használhatjuk fel: Közepes és magas forrponttartományú ásványolajfrakciók, mint Diesel-olaj vagy petróleum, szénkátrányolaj, növényi és állati eredetű olajok, valamint szénhidrogének, mint alkilezett naftalinok, tetrahidronaftalin, adott esetben xilolkeverék, ciklohexanolok, ketonok, továbbá klórozott szénhidrogének, mint triklóretán vagy tetraklóretán, triklóretilén vagy tri- és tetraklórbenzolok. Előnyösen olyan szerves oldószereket alkalmazunk, amelyeknek forrpont ja 100 C° felett van. A vizes jellegű készítményeket különösen célszerű módon emulziókoncentrátumok, paszták vagy nedvesíthető porozószerek formájában víz beadagolásával készítjük. Emulgeáló vagy diszpergáló szerekként nem ionos jellegű termékek, pl. hosszú szénláncú, kb. 10—20 szénatomot tartalmazó alifás alkoholok, aminők vagy karbonsavak etilénoxiddal képzett kondenzációs termékei, mint az oktadecilalkohol és 25—30 mól etilénoxid, szójazsírsav és 30 mól etilénoxid vagy technikái oleilamin és 15 imól etilénoxid, vagy dodecilmerkaptán és 12 mól etilénoxid kondenzációs terméke jöhet számításba. Az anionaktív emulgeálószerek sorából a következőket említjük meg: a dodecilalkohol kénsavas észterének nátriumsója, a dodecilbenzolszulfonsav nátriumsója, az olajsav vagy abietinsav vagy ezen savak keverékeinek kálium- vagy trietanolamin-sója, vagy egy ásványolajszulfonsav nátriumsója. Kationaktív diszpergálószei-ekként kvaterner ammóniumvegyületeket, mint a cetilpiridiniumbromidot vagy a dioxietilbenzil-dodeeilammóniumkloridot használhatjuk fel. A porozó- és szórószerek előállítása során szilárd hordozóanyagként a következő anyagokat használhatjuk fel: talkum, kaolin, bentonit, kalciumkarbonát, kalciumfoszfát, szén, parafaliszt és egyéb növényi eredetű anyagok. A készítményeket igen előnyösen granulátum alakban is előállíthatjuk. A különböző jellegű készítmé-2