154717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eritromicinglutamát előállítására

154717 megöltük és a hátsó ágyékizmot felboncoltuk. Sem az injekció nyomát, sem gyulladt helyet nem találtunk. Az orálisan és intramuszkulárisan adagolt ter- 5 mék tűrése tehát kielégítő. 2. Aktivitás állatokon. A) Az antibiotikum-koncentráció meghatáro- 10 zása a vérben. Az eritromicinglutamát orális adagolása gyógyászatilag hatékony vérszintet idéz elő. a) Patkányon: Két 10—10 patkányból álló csoportnak egyszeri adagban gyomorszonda segítségével kg-onként 50 mg eritromicinglutamátot adtunk be vizes oldaliban. 15 perccel a beadás után minden patkányból vérpróbát vettünk, és az antibiotikus aktivitást diffúziós módszerrel határoztuk meg agar-táptalajon 8-as pH-értéknél; teszt-kórokozóként Streptococcus faecalis ATCC 10 541 törzset használtunk. A titrálandó szérumpróbát lószérummai hígítottuk, és a titrálást összehasonlításul elvégeztük tiszta eritromicinbázis standardHpróbával is. A vizsgálatot propionileritromicinnel összehasonlítva is elvégeztük. A következő táblázat az eredmények középértékeit adja meg: Vérszint eritromicin- propionilglutamát eritromicin adagolás után 1. pat'kánycsoport 0,31 /xg/cm3

0,30 /xg/cm

3 2. patkánycsoport 0,33 «g/cm3

0,30 iig/cm

3 Az eritromicinglutamát orális adagolásával előidézett vérszint kissé felülmúlja a propionileritromicinnel előidézett vórszintet. 15 b) Tyúkon: Tyúkcsoportoknak egyszeri adagban gyomorszonda segítségével 100 mg/kg eritromicinglutamátot adtunk be (eritromicinbázisra vonatkozat) tátva) vizes közegben. Az állatoktól különböző időpontokban vett vérpróbák segítségével diffúziós módszerrel agar-táptalajon határoztuk meg a szérum antibiotikus aktivitását; teszt-kórokozóként Staphylococcus aureus 209 P törzset 25 használtunk. Az inhibiciós zónák eritromicinbázis standardpróbával összehasonlítva végzett meghatározása során kapott középértékeket eritromicin-lbázisra vonatkoztatva az alábbi táblázatban foglaltuk össze. A meghatározást pro-30 pionileritromicinlaurilszulfáttal és eritromicintiocianáttal összehasonlítva végeztük, és a vegyületeket azonos adagban adtuk be. Beadás után eltelt idő eritromicinglutamát Szérum-aktivitás propionileritromicinlaurilszulfát esetében eritromicintiocianát 1 óra 2 óra 30 perc 3 óra 5 óra 2,1 /xg/cm3 0,9 ,«g/cm3 0,56 /xg/cm3 <0,5 ,«g/cm3 0,35 /tg/cm3 0,43 /tg/cm3 0,70 /«g/cm3 0,67 /ig/om3 <0,3 «g/em3 A táblázatból látható, hogy az eritromicinglutamát vérszintjei kedvezőbbek, mint a többi eritromicinvegyületéi. B) „In vivo" hatékonyság patogén kórokozókkal szemben. Az eritromicinglutamát gyógyászati hatékonyságát patogén gram-pozitív kórokozók által kísérleti úton előidézett infekciókon határoztuk meg. A meghatározásokat eritromicinnel és propionileritromicinnel összehasonlítva végeztük. 55 60 65 a) Kísérleti infekciók sztafilokokkuszokkal. Antiperitoneális úton 0,30 cm3

1/100 Staphylococcus aureus (TIN törzs) kultúrával megfertőzött, 10—10 egérből álló csoportnak két egymást követő napon eritromicinglutamátot adtunk be szájon át vagy bőrbe. Az első adagot vizes oldatban azonnal a beoltás után, a másodikat 20 órával később adtuk be. Az összehasonlító anyagokat azonos körülmények között, azaz vizes szuszpenzióban és azonos dózisban adagoltuk. A gyógyászati hatékonyságot, amelyet az állatok halandósága, a halandóság sebessége és a nem kezelt kísérleti allatokhoz viszonyított veszteség alapján határoztunk meg, az alábbi táblázatban adjuk meg. 3