154715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinblasztin (VLB) és leurozin (VLR) kinyerésére

154715 3 4 -értékre lúgosítva diklóretánnal extraháltuk és így oly alkaloidfrakciót kaptunk, amelyből' egyszerű semleges alumíniumoxidon kromatografálva, formamiddal telített 9 : 1 arányú benzol-éter eleggyel eluálva szeléktíve kaptuk a VLB és VLR tartalmú frakciókat. Ezzel az eljárással viszonylag egyszerű és iparilag jól kivitelezhető módon, jó tisztasági fokban és az addig ismert eljárásokhoz viszonyítva jó termelési hányaddal nyerhettük ki a kívánt alkaloidokat. A citosztatikus alkaloidok ipari kinyerése terén folytatott kutató munkánk során arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy ezek az értékes alkaloidok még a fent leírt, korábbi eljárásunknál is lényegesen egyszerűbb módon és az eddig elért legjobb kitermeléseket több, mint 100%-kal meghaladó termelési hányadok- kai, az eddigiekkel legalábbis megegyező tisztasági fokban nyerhetők ki, ha a szárított drogot — mindenfajta, akár savas, akár lúgos előkezelés mellőzésével •— csekély borkősavtartalmú metanol-víz eleggyel extraháljuk, a kapott savas kivonatból a klorofillt és egyéb kísérő anyagokat vízzel neim elegyedő szerves oldószerrel kivonjuk, a visszamaradó boíkősavas vizes-metanolos alkaloid oldatot meglúgosítjuk és az alkaloidokat vízzel nem elegyedő szerves oldószerbe átoldjuk, majd az ebből a szerves fázisból víztelenítés és bepárlás után kapott alkaloid elegyet ismert módon kromatografáljuk. A találmány értelmében tehát a vinblasztint és a leurozint oly módon nyerjük ki a rózsameténg (Catharanthus roseus G. Don, ill. Vinca rosea L.) szárított földfeletti részeiből (szár, levél, virág), hogy a száraz drog-őrleményt 1— 3%, célszerűen 2% borkősavat tartalmazó, vizes metanollal — amely 50—70%, célszerűen 60% metanolt és 30—50%, célszerűen 40% vizet tartalmazhat — extraháljuk, a nyert kivonatból a kísérőanyagok (klorofill, lipoidok, gyanták) túlnyomó részét vízzel nem elegyedő oldószerrel, pl. benzinnel, benzollal vagy diklóretánnal való kirázás útján eltávolítjuk, az elkülönített savas-vizes-metanolos alkaloid oldatot pl. ammóniumhidróxiddal vagy nátriumhidroxiddal 8,0—9,0, célszerűen 8,5 pH-értékre lúgosítjuk, a lúgos elegyből az alkaloidokat klórozott alifás szénhidrogénnel, célszerűen diklóretánnal vagy diklórmetánnal extraháljuk, az elkülönített szerves fázist pl. vízmentes káliumkarbonáttal víztelenítjük, csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk és a száraz maradékként nyert amorf, összalkaloidból a vinblasztint és a leurozint ismert módon — kromatográfiás frakeionálás és kristályosítás útjáh — kinyerjük. Az eljárás további részleteit az alábbi példa szemlélteti: 2 kg drog-őrleményt 2% borkősavat tartalmazó 3 : 2 tér fogatarányú metanol-víz elegy 12 literes részletével egyszer, majd 8—8 literes részleteivel kétszer extrahálunk. A drogból esetenként leszűrt három kivonatot egyesítjük. Az egyesített — mintegy 23—25 liter térfogatú — savas-'metanolos-vizes kivonatot 2X3 liter diklóretánnal kikeverjük a kísérőanyagok nagy részének eltávolítása céljából. A kísérőanyagokat, illetve szennyezéseket tartalmazó diklóretános oldat elkülönítése után visszamaradó savas-metanolos-vizes alkaloid oldatot 20%r-os vizes ammóniumhidroxid oldat állandó kevergetés közbeni, óvatos hozzáadagolása útján 8,5—3,0 pH-értékre lúgosítjuk. A lúgos elegyből az alkaloidokat 4X1,5 liter diklóretánnal való kikeverés útján kioldjuk. Az egyesített diklóretános oldatot vízmentes káliumkarbonáttal vízmentesítjük, majd csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. 15—17 g, túlnyomórészt alkaloid-jellegű anyagokból álló száraz maradékot nyerünk. Ezt a nyers terméket 3^-4-szeres mennyiségű benzolban oldjuk. A feloldódott rész mennyiségének meghatározása céljaiból a kiszűrt oldatlan részt oldószermentesítjük, megszárítjuk, mérjük és súlyát az oldáshoz bemért nyers termék súlyából levonjuk. A benzoics oldatot az oldódott anyag súlyára számított harmincszoros mennyiségű, semleges, IV—V aktivitású alumíniumoxidból benzollal kiképzett kromatografáló oszlopra öntjük. Az eluálást sorrendben a következő oldószerékkel végezzük: I. Tiszta benzol; II. 2:1 arányú benzol-metilénklorid elegy; . III. 1 : 1 arányú benzol-metilénklorid elegy; IV. 1 : 2 arányú benzol-metilénklorid elegy; V. Tiszta metiléníklorid; VI. Metanolos lemosás. A lecsurgó eluátumot a színárnyalat alapján elkülönített frakciókban fogjuk fel. Általában mindegyik oldószerrel alkaloid-negativitásig eluálunk (ellenőrzés Mayer-kémszerrel). A frakciókat feldolgozás előtt papírkromatográfiás vagy vékonyréteg-kromatográfiás úton ellenőrizzük és ennek alapján választjuk ki azokat, melyek VLB-t vagy VLR-t tartalmaznak. A keresett anyagok leoldódása megkezdődhet már az I. oldószerrel való eluálás utolsó frakcióiban, de rendszerint csak a II. (2: 1 arányú benzol-metilénklorid elegy) és a III. (1 : 1 arányú bénzol-metilénklorid elegy) oldószer alkalmazása során következik be. Az eluáló oldószerek alkalmazandó mennyisége függ a feldolgozott drog jellegétől, az előműveletek végrehajtásának mikéntjétől. Így az eluáló benzol térfogata 2 kg drog feldolgozásánál 3000—3800 ml, a II. eluáló oldószer térfogata 1500—3000 ml, a III. eluáló oldószer térfogata 1000—2500 ml, a IV. eluáló oldószer térfogata 1500—2000 ml lehet. Ezen belül a színárnyalatváltozás alapján elkülönített frakciók száma 20—,25 lehet. A paipírkromatográfiás, illetve vékonyrétegJkrornatográfiás vizsgálat alapján elkülönített VLB—VLR-tartalmú frakciókat egyesítjük és csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. 2 kg száraz drogból 1,5—3,0 g VLB—VLR-dús amorf bázist nyerünk. Az amorf bázis-terméket öt-hatszoros mennyiségű 10 15 20 25 E0 Z5 40 45 50 55 60 2