154710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karnitinnitrilhidroxid és N-acil-glutaminsav optikailag aktív sókomplexei előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. X. 14. Japán elsőbbsége: 1965. X. 15. Közzététel napja: 1967. X. 23. Megjelent: 1968. XI. 30. (OU—6) 154710 Szabadalmi osztály: 12 q 1—13 Nemzetközi osztály: C 07 c4 Decimái osztályozás: feltalálók: Tadahiro Dohi, Taneyoshi Yu, Koji Hiraoka, Tokushima-ken, Japán, Tulajdonos: Otsuka Pharmaceutical Co. LTD cég, Tokió, Japán Eljárás karnitinnitrilhidroxid és N-acil-glutaminsav optikailag aktív sókomplexei előállítására l A találmány tárgya «Íj arás a karnitinnitrilhidroxid és N-acil-glutaíminsavak új, optikailag aktív komplexsóinak előállítására és felhasználására. A találmány közelebbről dMcamitinnitrilhidroxid reszolväläsära vonatkozik, amelynek segítségével 1- és d-karnitinkloridöt lehet előállítani. Az 14sarnitint> vagyis l-gamSha-dimetilamiino-béta-Jhidrdxi-vaj'sav-metilbétaint az alábbi képlettel jellemezzük: (GH3 ) 3 N + —GH 2 —GH—CH 2 —COO-• í OH Ez a vegyület mikroorganizmusok, növények és állatok széles körében előfordul. A vegyület a Tenebrio mölitof növekedése szempontjából döntő faktor, ezért BT-vitaminnak is nevezik. A vegyület fiziológiai jelentőségét és klinikai alkalmazhatóságát behatóan vizsgálták. Jóllehet a karnitint természetes anyagokból lehet kinyerni, újabban szintetikus eljárással is előállították. Ennek lényegét az alábbi reakcióvázlat szemlélteti: <GH3 ) 3 —N—CH 2 --CH—CH 2 —GN -Cl OH -* (CH3 ) 3 —N-CH 2 --CH—GH 2 —COOH Gl OH 10 15 20 25 30 Kísérleti úton bebizonyosodott, hogy a dl-karnitinJklorid biológiai hatékonysága kb. fele akkora, mint az 1-izomer hatékonysága önmagában. Fritz és más szerzők azonban azt tapasztalták, hogy a d-karnítin számottevően gátolja az 1-izomer biológiai hatékonyságát és ily módon a dl-karnitin reszolválásának szükségességét hangsúlyozták [Fritz, I. D., J. Biol. Chem., 240, 2188 (1965)]. Az 1- és d-karnitinklorid előállítására az alábbi módszerek váltak ismeretessé: a reszolváló reagens hozzáadása után képződött dl-karnitinnitrilhidroxidsót feldolgozták és az 1-karnitinnitrilsót különböző oldhatósága alapján a d-sótól elválasztották. Ezután a két sót 1- és d-karnitinnitrilkloriddá átalakították, amikoris hidrolízis elvégzése után az 1- és d-karnitinkloridot nyerték. Ezekben a műveletekben d-bórkősavat, dibenzoil-borkősavat {Ayata, Yakugaku Zasshi, Öl, 778 (1961)], továbbá d-kámfor-lO^szulfonsav és dibenzoil-d-borkősav keverékét [E. Strack et al. Z. Phisiol. Chem. 318, 129 (I960)], vagy 1-kámfor-lO-szulfonsavat (Horiuchi et al., Tokyo Kohó Sho 40^3891) használták fel reszolválószerként. Ayata és Strack módszere azonban csak gyenge hozamot biztosított (10°/o körül), mivel az első módszerben a két só oldhatósága közötti különbség csekély, a második módszer viszont a kétféle reszolválószer felhasználása folytán bo-154710
