154678. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidroizokinolin-származékok előállítására

154678 nich-reakcióban reagáltatjuk és kívánt esetben a kapott reakciótermék karbonil-csoportját is­mert módon, pl. katalitikusan vagy alkálifém­alumíniumhidriddel vagy alkálifémbórhidriddel hidroximetilén-csoporttá redukáljuk és kívánt esetben a reakció vagy a redukció termékét sza­bad bázissá vagy savaddiciós sóvá alakítjuk. A (II) képletű kiindulási aminők és savaddi­ciós sóik ismertek és pl. úgy állíthatók elő, hogy a megfelelő 3,4-dihidroizokínolint redukál­juk és a terméket kívánt esetben savaddiciós só­vá alakítjuk. A fent említett 3,4-dihidroizokino­linokat viszont a megfelelő, magban szubszti­tuált ct-fenetilaminból N-acilezéssel, majd a ka­pott N-acilamin Bischler—Napieralski-reakció­val végzett gyűrűzárásával kaphatjuk meg. A legérdekesebb amin kiindulási anyagok és ezek savaddiciós sói azok, melyekben R métil-csoport és R1 és R 2 egy-egy metil-csoport vagy együtt metiléh-csoport. A (III) képletű ketonok ugyancsak ismertek és pl. úgy .állíthatók elő, hogy valamely 3,4-di­-(kisszénatomszámúalkil)-benzolt, indánt, nafta­lint vagy 5,6,7,8-tetrahidronaftalint Friedel— Crafts-reakcióban acetilkloriddal reagáltatjuk. A legérdekesebb keton kiindulási anyagok a 3,4--dimetil-aoetofenon, 5-acetil-indán, 2-acetil-naf­talin és 2-acetil-5,6,7,8-tetrahidro-naftalin. A (II) képletű aminők vagy savaddiciós sóik Mannich-reakciója formaldehiddel és a (III) kép­letű ketonnal célszerűen úgy hajtható végre, hogy a reaktánsokat közömbös szerves oldószer­ben, pl. kis szénatomszámú alkoholban, mint etanolban, kb. 3—60 órán át melegítjük. Elő­nyös savaddiciós sót, különösen halogénhidro­génsót, mint pl. hidrokloridot használnunk a re­akcióban. Utóbbi esetben ajánlatos, ha a re­akcióelegyhez kis mennyiségű' savat adunk, még­pedig olyant, mely a felhasznált savaddiciós sónak felel meg. A reakcióterméknek, vagyis az olyan (I) kép­letű Vegyületnek, ahol A karbonil-^csoport, vagy e termék savaddiciós sójának a katalitikus re­dukcióját célszerűen kis szénatomszámú alkanol­ban, pl. metanolban, hidrogénnel, palládium­vagy platina^katalizátor, pl. palládiumszén vagy platinaoxid jelenlétében, közönséges hőmérsék­leten vagy nyomáson hajthatjuk végre. A re­akciótermék redukcióját alkálifémalumínium­hidriddel vagy alkálif émbó'rhidriddel, célszerűen közömbös szerves oldószerben, alkálifémalumí­niumhidrid esetén pl. vízmentes éterben, mint dietiléterben vagy tetrahidrofuránbbna vagy alkálifémbórhidrid esetén kis szénatomszámú alkanolban, pl. metanolban vagy etanolban vagy dioxánban vagy ezek vizes oldatában, kb. 20 C° vagy ez alatti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Az alkálifémalumíniumhidridek közül a lítium­álumíniumhidrid és az alkálifémbórhidridek kö­zül a nátriumbórhidrid részesül előnyben. Azok az (I) képletű vegyületek, amelyekben A karbonil-csoport és R kis szénatomszámú al­kil-csoport, aszimmetrikus szénatomot tartal­maznak és sztereoizomér racemátot alkotnak. Azok az (I) képletű vegyületek továbbá, me­lyekben A hidroximetilén-csoport és R kis szén­atomszámú alkil-csoport, két aszimmetrikus szénatommal rendelkeznek és ezért két sztereo-5 izomer racemát alakjában fordulnak elő. A ra­cemátokat kívánt esetben ismert módon, pl. sóik frakcionált kristályosításával, az optikai izome­rekre különíthetjük szét. A találmány szerinti savaddiciós sók szervet-10 len savakkal, pl. sósavval, brómhidrogénnel, -kénsavval, foszforsawal és szerves savakkal, pl. ecetsavval, borkősawal, maleinsavval, citrom­savval, oxálsawal és toluolszulfonsawal képe­zett sók. 15 A találmány szerint előállítható új tetrahiro­izokinolin-származékok analgetikus és köhögés­csillapító tulajdonsággal rendelkeznek. Ezért az (I) képletű vegyületeket és gyógyászatilag alkal­mazható savaddiciós sóikat fájdalomcsillapításra 20 és a köhögés enyhítésére szolgáló gyógyszerként használhatjuk gyógyászati készítmények alak­jában, amelyek e vegyületeket a megengedhető gyógyászati hordozókkal együttesen tartalmaz­zák. A gyógyászati készítmények enterális, pl. 25 orális vagy parenterális adagolásra lehetnek al­kalmasak. Az orális adagolásra való készítmé­nyek tabletta, pilula, por, kapszula vagy szem­cse alakúak lehetnek, mimellett a hordozó szer­vetlen anyag, pl. talkum vagy szerves anyag, pl. 30 laktóz vagy keményítő lehet. Adalékanyagok: pl. magnéziumsztearát (sikosító) ugyancsak jelen lehetnek. A folyékony készítmények az orális adagoláshoz emulziók, oldatok vagy szuszpen­ziók lehetnek és a készítmények oly hígító­£5 szereket, amelyek a gyógyszerészeiben szokáso­sak, pl. vizet és paraffinolajat is tartalmazhat­nak. A folyékony készítmények steril, vizes vagy nem-vizes oldatok, szuszpenziók vagy emulziók lehetnek. 40 Szuszpendáló szerként polioxietilénglikolok és növényi olajok használhatók, de alkalmazha­tunk emulgeátorokat, diszpergáló szereket és •egyéb segédanyagokat is. A gyógyászati készít-45 menyek a szokásos műveletekkel állíthatók elő és még egyéb, gyógyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák 50 szemléltetik. 1. példa: 22,2 g (0,15 mól) 3,4-dimetil-acetofenon, 36,6 g 55 (0,15 mól) l-metil-6,7-dimetoxi-l,2,3,4-tetrahidro­-izokinolin-hidroklorid és 6,75 g paraformalde­hid elegyét 1 ml tömény sósavban és 75 ml eta­nolban oldva 24 óra hosszat visszafolyatás köz­ben hevítjük. 0 C°-ra való lehűtésnél krém-60 színű tömeg válik ki, melyet leszűrünk és eta­nolból átkristályosítunk, amikoris 38,2 g 1-me­til-2-[3-(3,4-dimetil-fenil)-3-oxo-propil]-6,7-di­metoxi-l,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-hidrokloridot kapunk, fehér prizmák alakjában, olvadáspont 65 182—183 C°. 2

Next

/
Thumbnails
Contents