154622. lajstromszámú szabadalom • Gázgyújtó készülék

3 154622 4 ményű áramforrás esetén a biztos gyújtószikra hatást elérni. E készülékek közös hátránya még, hogy nagy intenzitású gyújtószikrát nem adnak. A beépített áramforrást aránylag rövid időn belül kimerítik. A megszakító felületen szikra képződés következtében aránylag rövid időn belül beégés képződik. Kezelésük nehézkes és a felsorolt hátrányok miatt gyújtásuk bizonytalan, nem megbízható és ezért használatuk veszélyes is. Ismeretes még az olyan elektromos gázgyújtó készülék, amelybe szárazelem vagy akkumulátor áramforrás van beépítve. E készülékeknél alacsony feszültséget alkalmaznak. Emiatt viszont ezek megbízható módon szikra gyújtására a gyakorlatban nem váltak be. Ezért e rendszernél szikragyújtás helyett izzószálat használnak. Az izzószál fogyasztása következtében a szárazelem vagy akkumulátortelep gyorsan kimerül, viszont teljesítményük növelésének a készülék nagysága szab határt. E készülékek hátránya még az, hogy a levegőnél nehezebb gázokkal, mint például butángázzal táplált gázégő meggyújtására nem használható, mert esetleg az izzószál a kiömlött és lent összegyűlt gázzal való érintkezés esetén robbanást is okozhat. Az izzószálas gázgyújtó készülékek tehát a bután, illetőleg a nehézgázokkal szembeni veszélyességük és az izzószál áramfogyasztásából adódó gyakori elemcsere miatt általánosan elterjedni nem tudtak. A találmány célja a fenti hátrányok kiküszöbölése olyan elektromos gázgyújtóval, amely beépített alacsonyfeszültségű áramforrással működik és olyan erősségű gyújtó szikrát ad, amely a gázégő gázát biztosan lángra lobbantja. A találmány lényege, hogy a készülékbe beépített kisfeszültségű és erősségű tápáramforrás gyújtási áramkörébe iktatott vasmagú indukciós tekercse és az áramkört egymáson odavisszacsúszó és csúszás alatt zárva tartó, majd ezt követőleg nyitó megszakítópárja van. A megszakítópár rugóerő ellenében lendíthető megszakító karból és e lendítést végző, egyik irányban rugóerő ellenében mozgatható, másik irányban pedig rugóerő hatására visszamenő megszakító kalapácsból áll. A megszakítókar acélhuzalból, a megszakító kalapács pedig lágyvasból készült. A megszakítópárt fedő gyújtókupak felületén egy vagy több nyílás van. A készüléket magában foglaló tok műanyagból, viszont a gyújtókupak és a zárófedél fémből készült. A találmány szerinti elektromos gazgyújtó készülék példaképpeni kiviteli alakját a rajz szemlélteti, ahol az 1. ábra a műanyagtok felének eltávolítása után a gázgyújtót oldalnézetben és a 2. ábra a megszakítópárt a gyújtókupak A—A metszetben mutatja. Az 1 műanyagtok hosszában részekre osztott. Az egyik részben a 2 szárazelem, a másik részben a 3 indukciós tekercs van. A 2 szárazelem feszültsége 3 volt. Az áramforrás feszültsége 1 és 6 volt között bármilyen értékű lehet. Az alacsony feszültség folytán miniatűr akkumulátortelep beépítésére is alkalmas. A 3 indukciós tekercs vasmagra csévélt. A szikrát adó megszakítópár a gyújtótérben van. A megszakítópár a 4 megszakító rugó lengőkarjából és az 5 megszakító kalapácsból áll. A gyújtóteret az 1 műanyagtok és a fém 6 gyújtókupak határolja. A 6 gyújtókupak felülete egy vagy több 7 gyújtónyílással van ellátva, amelyen keresztül a meggyújtandó gáz a gyújtótérbe áramlik és a megszakítópár megszakításkor keletkező szikra azt lángra lobbantja. A megszakítópárat rugóerő ellenében a 9 nyomókar vagy gomb lenyomásával a vele kényszerkapcsolatban levő 8 rúd útján az ugyancsak kényszerkapcsolatú 5 megszakító kalapáccsal működtetjük. A 2. ábra az A—A metszetben a gyújtótérben elhelyezett megszakítópárat — egymással nem érintkezve — szembenézetben, nyitott áramköri helyzetben mutatja. A 6 gyújtó kupakot álumíniumlemezből sajtoljuk ki. A gyújtó áramkört tápláló 2 szárazelem két pólusának megfelelő érintkezését fémből készült rugós 10 zárókupak vagy zárófedél biztosítja. Az egyik pólus a fém 10 zárókupakon keresztül a 11 vezeték útján, a 8 rúdon át az 5 megszakítókalapácshoz csatlakozik. Az elem másik pólusát pedig a 12 érintkezőn keresztül a 13 vezeték és 3 indukciós tekercsen át a 14 vezeték köti össze a 4 megszakító rugóval. A 9 nyomókarnak rugóerő ellenében történő1 lenyomásával, a vele mozgási kényszerkapcsolatban levő 5 megszakítókalapács érintkezik a 4 megszakítórugó lengőkarjával és zárja a gyújtási áramkört. Majd a kalapács folyamatos mozgatása közben a megszakítópár egymással csúszóérintkezésben van. Ez alatt a 3 indukciós tekercs mágneses terét növelem. Ezt követőleg a csúszóérintkezés megszakításakor a létrehozott erős mágneses tér folytán gyújtószikra jön létre a 4 megszakítórugó lengőkarja és az 5 megszakítókalapács között, ami a gyújtófejbe áramlott gázzal együtt, a gázégő gáza lángra lobban. Kísérleteink folyamán mindig biztosan gyújtó szikrát kaptunk. A megszakítópár között a csúszósúrlódás hosszának, illetve az áramkör zárási idejének, valamint a mágneses térerősség nagyságának megfelelő méretezése folytán, nemcsak biztos szikrázást adott, hanem a megszakítók felületét automatikusan is tisztította. Az automatikus tisztítás mértéke a megszakítópár anyagától is függött. Az indukciós tekercs zománcszigetelésű, kis ellenállású 0,4—0,5 mm átmérőjű vörösréz huzalból csévélt, rendszerint több menetsorú tekerccsel állítjuk elő az erős mágneses teret. A megszakítópárt rossz elektromos vezetőanyagból készítjük. Kísérleteink folyamán egyik legjobb eredményt a lágy vas megszakítókalapács és az acélhuzal anyagú megszakítórugó adta. E megszakítópárnál voltak a kontaktusok üzemelés közben a legtisztábbak, mintegy auto-10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60