154586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kisfrekvenciás jelek rögzítésére és visszajátszására mágnesszalagon

154586 3 4 modulációs rendszer, a frekvencia, ill. impulztartam modulációs rendszerrel szemben igen előnyös. "A maximális jeleknél azonban hátrányosnak mutatkozik. Ugyanis a visszajátszott jelek amplitúdója nem független a szalag mágneses tulajdonságaitól. Ennélfogva a visszajátszott jel amplitúdója a szalag anyagának homogénségétől, helyi érzékenység változásaitól függ és ennék változásával ingadozik. Bár a rögzíthető jelek terjedelme meghaladja a 90 dB-t, a mindenkori amplitúdó ingadozása 1 ~ 2 százaléknál jobb nem lőhet. A frekvenciamoduláció és az impulztartam moduláció ebből a szempontból sokkal jobb, mert ott a modulációs tartalmat nem a hordozófrekvencia amplitúdója képviseli, hanem a mágnesszalagot mindenkor telítésig mágnesező hordozófrekvencia nullátmeneteinek helye a szalagon. Ezek a nullátmenetek jól definiálhatók és nem 'függnek a mágnesszalag minőségétől, érzékenységétől. A találmány szerinti eljárás biztosítja mindazokat az előnyöket, melyeket az egyes, eddig ismert és mágneses rögzítéstedhnikában használatos rendszerek csak egyenként tudnak biztosítani, anélkül, hogy azok hátrányait tartalmazná. Ezek az előnyök a következők: 1. A rögzített és visszajátszott jelek amplitúdója nem függ a szalag sebességváltozásától és nem függ a szalag anyagi minőségétől. 2. A rögzíthető jel terjedelem alsó határánál el tud menni a szalag alapzajig, így legnagyobb dinamikát tud biztosítani. 3. Viszonylag kis és állandó hordozófrekvenciával dolgozik, ezért az impulztartam modulációhoz hasonlóan, a legkisebb szalagsebességgel tud dolgozni. Ez adott mágnesdob esetén egy körülfordulás alatt a legnagyobb regisztrálási időt, vagy adott regisztrálási idő mellett a legkisebb dobátmérőt biztosítja. 4. Nem változó frekvenciájú hordozót használ, tehát többcsatornás regisztrálásnál lehetővé teszi a szomszédos csatornák keverését közvetlenül a mágnesifejek után, így keverés esetén is egyetlen demodulatorral történhet a visszajátszás, akármely csatornát keverünk is. A fenti előnyöket a találmány szerinti eljárással azáltal érjük el, hogy a mágnesszalagra két azonos frekvenciájú hordozórezgést mágnesezünk fel, melyeket vagy egymással ellentétesen fázisban modulálunk, vagy csak az egyiket moduláljuk fázisban, a másikat állandó fázissal mágnesezzük fel, továbbá a visszajátszáskor a két hordozó rezgést külön-külön felerősítjük, határoló fokozatokkal határoljuk és az így nyert két négyszögjelből az alapfrekvenciát külön-külön kihangolva, azoknak különbségét és összegét képezzük és az így nyert különbségi jeleket az összegjellel vezérelve fázisérzékenyen egyenirányítjuk, mely egyenirányítás után a hordozófrekvenciát kiszűrve, a kisfrekvenciás modulációs tartalmat visszakapjuk. A találmány szerinti eljárás visszajátszásra szolgáló részének egy másik változata szerint úgy járunk el, hogy a határolók után kapott négyszögjeleket ellenkező fázissal adjuk össze, az így nyert, a moduláció ütemében változó szélességű impulzsorozatot egyenirányítjuk, majd a hordozó kiszűrése után a modulációs tartalmat visszakapjuk. Mindkét foganatosítási változatnál a találmány eszmei tartalma a következőkben nyilvánul meg. A mágnesszalagra két azonos frekvenciájú hordozót mágnesezünk fel, éspedig olyan erősséggel, hogy a mágnesszalagot mindkét irányiban mindenkor telítésig mágnesezzük. A visszajátszáskor erősítés és határolás után nyert négyszögjelek tehát függetlenek a szalag és a fejek érzékenységétől, mert ezeket a szalagon jól definált nullátmenetekből származtatjuk le. Ebből a szempontból tehát a találmány szerinti eljárás a frekvenciamodumációs és az impulztartam modulációs rendszerek előnyével rendelkezik. A modulációs tartalmat a találmány szerint a két azonos frekvenciájú hordozó egymáshoz viszonyított fázishelyzete képviseli és ezáltal a mágnesszalag nem kívánatos sebességingadozásaiból származó káros moduláció kiesik, mert mindkét hordozó azonos módon változik, de az egymáshoz viszonyított fázishelyzetük változatlan marad. A modulációs tartalomra tehát a káros sebességingadozásnak befolyása nincsen. Az első változat szerinti visszajátszásnál a négyszögjelekből tiszta szinuszrezgésként nyerjük a két hordozót, éspedig azonos amplitúdóval, így, ha nincs moduláció, a két jel azonos fázisban van, akkor különbségük zérus. Ha van moduláció és így a két hordozó között fáziskülönbség van, a két rezgés különbségeként megjelenik a hordozó, a moduláció mértékétől függő amplitúdóval. Ha a moduláció szinusz lefolyású, akkor a visszajátszott négyszögjelekből leszármaztatott szinuszrezgések különbsége az l.a ábrán látható alakban jelenik meg, melyből a modulációs tartalmat az l.b ábra értelmében fázisérzékeny egyenirányítással kapjuk meg. Ez a változat olyan eredményt ad, mint amilyent a kompenzált hordozójú amplitúdómoduláció, tehát nagy dinamikát biztosít, de az amplitúdó itt már nem függ a szalag és a fejek érzékenységétől és a szalagsebesség ingadozásától. A második változatnál a visszajátszott és határolt négyszögjelekből nem szűrjük ki a harmonikusokat, nem törekszünk szinusz alakú hordozóra, hanem mindjárt a négyszögjelek különbségét képezzük. Ha a két négyszögjel szigorúan azonos fázisban van, akkor különbségük zérus. Ha moduláció következtében fázis különbség van köztük (2.a ábra), akkor a 2.b ábrán látható kétirányú, egyenirányítás után pedig a 2.c ábrán látható egyirányú impulzussorozat keletkezik. Az impulzusok szélessége a fáziskülönbségtől, Vagyis a modulációtól függ. Ez a változat tehát az impulztartam modulációhoz hasonlít. De mivel az impulztartam itt nem függ a szalag sebességétől, csupán a két hordozó fázishelyzetétől, a dinamika itt is nagy 10 15 20 25 SO £5 40 45 50 55 60 2