154551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiofénszármazékok előállítására
154551 8 benzoil)-3-hidroxi-5-imetil-benzotiofént és 18,6 g káliumkarbonátot, és a keveréket éjjelen át visszafolyató hűtő alatt melegítettük. Ezután a keveréket lehűtöttük, megszűrtük, és az acetonos oldatot bepároltuk. A maradványt forrásban levő éterrel extraháltuk, az éteres oldatot bepároltuk, és a maradványt feloldottuk 200 ml aoetonban. Ezt az oldatot aoetonos hidrogénklorid-oldattal megsavanyítottuk, és forrón szűrtük. 'Az oldatot kis térfogatra koncentráltuk. Az oldat lehűlése közben 'kivált a 2-(p-etoxibenzoil)-3-pirrolidmoetoxi-5-metil-benzotiofén-hidróklorid 169 C° olvadásponttal. 5. példa: 9 g 2-(p-etoxibenzoil)-3-hidroxi-5-metil-benzotiofén, 200 ml aceton és 10,8 g 2-pirrolidinoetilklorid keverékét éjjelen át visszafolyató hűtő alatt melegítettük. Ezután 10 g káliumkarboná,tot adtunk hozzá, és a keveréket visszafolyató hűtő alatt néhány percig kevertük. Ezután a terméket pontosan a 2. példában leírt módon elkülönítettük. Az így készült terméket többször át kellett kristályosítani acetonból, hogy elérjük a 169 C° olvadáspontot. 6. példa: 12 g 2-benzoil-3-4iidroxi-benzotiofén, 120 ml trietilamin és 7,5 g dimetilaminoetilklorid-hidroklorid keverékét visszafolyató hűtő alatt éjjelen át melegítettük. Ezután 20 g káliumkarbonátot adtunk hozzá. A keveréket leszűrtük, és a maradványt az 1. példában leirt módon kezeltük. A terméket többször át kellett kristályosítani etilacetátból, hogy elérjük a 138 C° olvadáspontot. 7. példa: 1,0 g 50°/o-os nátriumhidridet feloldottunk 150 ml dimetilszulfoxidban. Hozzáadtunk 12,5 g 10 15 20 25 30 35 40 2-<pietoxibenzoil)-3-hidroxi-beniotiofént és 6,7.g 2-^pirrolidinoetilkloridot. A keveréket forrásban levő vízfürdőn 3 óra hosszat kevertük, majd lehűtöttük és leszűrtük. Az oldószert csökkentett nyomás alatt ledesztilláltuk, és a maradványt éterben oldottuk. Éteres hidrogénklorid hozzáadására a hidroklorid kivált, és a terméket acetonból átkristályosítottuk. 5 g 2-(p-etóxibenzoil)-3-pirrolidinoetoxi-benzotioféh-hidrokloridot kaptunk 137—140 C° olvadásponttal. 8. példa: A 2. példában leirt módon eljárva, de a káliumkarbonátot egyenértékű mennyiségű rubidiumkarbonáttal helyettesítve, 7,2 g 2-(p-etoxibenzoil)-3-pirrolidinoetoxi-5-metil-benzotiofén-hidrokloridot kaptunk 169 C° olvadásponttal. 9. példa: 12 g 2-benzoil-3-hidroxi-benzotiofén, 120. ml aceton, 19,5 g káliumkarbonát és 11,5 g ß-aietilaminoetilbromid-hidrobromid keverékét éjjelen át visszafolyató hűtő alatt melegítettük. A kapott 2-benzoil-3*N,N-dietilaminoetoxi-benzotiofén-hidroklorid az 1. példában leírt módon elkülönítve 107 C°-on olvad. A hozató 8,6 g volt. 10. példa: A 2. példában leírt módon eljárva, de aceton helyett ugyanannyi dimetilformamidot használva, 6 g 2-(p-etoxibenzoil)-3-pirrolidinoetoxi-5--metil-benzotiofén-hidrokloridot kaptunk 169 C° olvadásponttal. Analóg módon állíthatók elő a következő I általános képletű vegyületek: A == —dH 2 • CH 2 — Rí RÍ /Ra XR* A hidroklorid molekulasúlya R Rí RÍ /Ra XR* talált számított Op. C -o -o -O-F H H H H H H K H H H /CH, XCH 3 /C2 H 5 ÍÍJ/ \ -/CH^CHjj ^GH2"CIi2 * NC 2 H S yCIi2 * CH2 -N<( XCH 2 -CH 2 354 386 442 406 407 361 390 444 408 406 135° 112° 162° 159° 177°
